Orvosi Hetilap, 1966. szeptember (107. évfolyam, 36-39. szám)

1966-09-04 / 36. szám - Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatokról származásmegállapítási ügyekben

ORVOSI HETILAP egyébként mentesek voltak, illetve azt megtagad­hatták. Ekkor még csak az ABO és MN vércsoport rendszerekre terjedt ki a vizsgálat (1—4, 10—13, 17). Az 50-es évek első felében megmutatkozó és tudományos életünk számos területét károsan érin­tő hibás genetikai szemlélet ezt a területet sem hagyta érintetlenül, kihatott a vércsoport-szeroló­­giára is, aminek következtében a fejlődés ezen a téren nálunk meglassult. A fejlődés csak 1955 után vett újabb lendületet. Fontos határkőként lehet te­kinteni az i­gazságügyminiszter 4­955/XI. 1. sz. ren­deletét a szakértői véleményekkel összefüggő egyes kérdések rendezéséről, amelyben újból szabályoz­ták a vércsoport vizsgálatok elrendelését, foganato­sításának módját (14, 18). Az időközben történt tu­dományos haladást tükrözte az igazságügyminisz­ter 315/1961. sz. közleménye, amely szabályozta a haptoglobin szérumcsopont rendszer vizsgálatát számozásmegállapítási ügyekben. 1961-től kezdő­dően tehát az ABO és MN vércsoportok mellett a vizsgálatok a haptoglobin-típusokra is kiterjedtek. 1963-ban az Rh és Gm-rendszerek vizsgálata is be­vezetést nyert (9, 19, 22). Az utóbbiakkal az igaz­ságügyminiszter 304/1965. sz. közleménye fog­lalkozik, ismertetve az Egészségügyi Tudományos Tanács erről szóló állásfoglalását is, úgyhogy ezzel az Rh- és Gm-rendszer is bevonult a nálunk hiva­talosan elismert vércsoport vizsgálatok sorába. A fentebb már említett 4/1955. IM. sz., vala­mint a 4/1964. és 29/1964. XI. 23. IM. sz. rendelet értelmében bírósági származásmegállapítási peres ügyekben vércsoportvizsgálatot Magyarországon csakis aá budapesti OTE és a pécsi OTE Igazságügyi Orvostani Intézetet végezhetnek. Területi illetékes­ség: Baranya, Somogy és Zala megyék területén a pécsi, az ország többi részén (Budapestet is bele­értve) a budapesti intézet. A vércsoport vizsgálatok a joggyakorlatban beváltották a bevezetésükhöz fűzött reményeket, olyannyira, hogy ma már egyetlen indokolt eset­ben sem mellőzik a bíróságok a bizonyításnak ezt az eszközét. (Évenként — az utóbbi évek átlagát számítva — kb. 1100—1200 peres ügyben kerül sor vércsoport vizsgálatokra). 9. Milyen bizonyító értéke van a bírósági gya­korlatban a vércsoport vizsgálatok eredményének? Mint ismeretes, az egyes vércsoport rendszerek között semmiféle genetikai kapcsolat, vagy más ösz­­szefüggés nincsen. Egymástól teljesen függetlenül, az öröklési szabályok szerint öröklődnek, ennek következtében minden vércsoportrendszert önálló bizonyítási eszköznek kell tekinteni. Vagyis,­ha egy férfi atyasága valamelyik vércsoport rendszer, alap­ján kizárt, ebből nem következik, hogy atyaságá­­nak egy másik, vagy több vércsoport rendszer alap­ján is kizártnak kell lennie. Tehát nincsen ellentét­ben, ha a férfi atyasága egy vércsoport rendszer alapján kizárt, a többiekkel ellenben nem. Ilyen esetekben bizonyítékként csak az atyaságkizárási eredményt szabad értékelni és ezt nem gyöngíti az a körülmény, hogy más vércsoport rendszerek sze­rint az atyaság nem kizárt, illetve lehetséges. Előfordul, hogy egy férfi atyaságát két vagy több vércsoport rendszer vizsgálatának eredményei is kizárják. (Minél több vércsoport rendszert vizs­gálunk, az ilyen „fedéses” atyaságkizárások száma annál nagyobb lesz. Eseteink között előfordult, hogy a vélelmezett apa atyaságát az 5 vizsgált vér­csoport rendszer mindegyikével sikerült kizárni.) Ilyen esetekben minden kizáró vércsoport eredmény külön-külön bizonyítéknak tekintendő a szóban for­gó férfi atyasága ellen. A családjogi törvény pontosan megszabja, hogy kit kell egy gyermek atyjának tekinteni. Az apaság vélelme alól egy férfi csak úgy tudja magát ki­vonni, ha sikerül bizonyítania, hogy a körülmények szerint „nyilvánvalóan lehetetlen”, hogy a gyermek tőle származzék. Az atyaság nyilvánvaló lehetetlen­ségének bizonyítékaként az ABO, MN, haptoglobin és Gm-rendszerek vizsgálatának eredményei alap­ján adott atyaságot kizáró szakvéleményt (az Egész­ségügyi Tudományos Tanács és az Igazságügymi­nisztérium állásfoglalásai értelmében) a bíróságok­nak el kell­­fogadniuk. A már említett 304/1965. IM. sz. közlemény szerint az Ah-vizsgálat alapján tör­ténő atyaságkizárás bizonyítóértéke csak ,,a bizo­nyossággal határos valószínűtlenség”. Nézetünk szerint ebben az esetben i­s — bizonyos kivételektől eltekintve — azonosnak kell tekinteni a bizonyító­­értéket az előbbiekével. (Így van ez a külföldi bírói gyakorlatban is.) Ez azt jelenti, hogy ezeknek a vércsoportoknak az atyaságot kizáró eredménye, mint bizonyíték nem szorul semmiféle egyéb bizo­nyítékkal való megerősítésre és ezt a véleményt semmiféle más bizonyíték nem döntheti meg. Egyéb vércsoportok (Kell, Duffy, Ss, Kidd stb.) vizsgálata esetén az atyaságkizárás bizonyítóértéke az aktuális tudományos álláspontnak megfelelően „valószínűtlenséget” vagy „legnagyobbfokú való­színűtlenséget” jelenthet. Tehát a bíróság előtt nem képviselnek abszolút bizonyító­ erőt és így a bíró­ság által mérlegelés tárgyát képezhetik, vagyis ezekkel szemben más természetű bizonyítékok ér­vényesülhetnek. Ennek okai a következők: az illető vércsoportrendszer (örökléses vércsoport jelleg) öröklésmenete m­ég nincsen kellően alátámasztva, a vizsgálat megengedettnél nagyobb hibaforrása (esetleg mind­en kettő). De még akkor is le kell győzni két fontos akadályt, ha egyikről sincsen szó. Ugyanis ahhoz, hogy egy új vércsoport-tulajdonság vizsgálatán alapuló atyaság-kizáró szakvélemény a joggyakorlatban teljes bizonyító erővel rendelkez­hessék, az is szükséges, hogy az illető ország illeté­kes tudományos testülete, valamint az igazságszol­gáltatás legfőbb szervei ilyen irányban állást fog­laljanak. Amíg ez hiányzik, a bizonyító erő az egyes bíróságok állásfoglalásától függ. 10. Az antropológiai-örökléstani vizsgálatok jelentősége a származásmegállapítási ügyekben. Hazánkban 1949 óta rendelik el rendszeresen a bíróságok a részletes antropológiai vizsgálatokat.

Next