Orvosi Hetilap, 1966. szeptember (107. évfolyam, 36-39. szám)
1966-09-04 / 36. szám - Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatokról származásmegállapítási ügyekben
ORVOSI HETILAP egyébként mentesek voltak, illetve azt megtagadhatták. Ekkor még csak az ABO és MN vércsoport rendszerekre terjedt ki a vizsgálat (1—4, 10—13, 17). Az 50-es évek első felében megmutatkozó és tudományos életünk számos területét károsan érintő hibás genetikai szemlélet ezt a területet sem hagyta érintetlenül, kihatott a vércsoport-szerológiára is, aminek következtében a fejlődés ezen a téren nálunk meglassult. A fejlődés csak 1955 után vett újabb lendületet. Fontos határkőként lehet tekinteni az igazságügyminiszter 4955/XI. 1. sz. rendeletét a szakértői véleményekkel összefüggő egyes kérdések rendezéséről, amelyben újból szabályozták a vércsoport vizsgálatok elrendelését, foganatosításának módját (14, 18). Az időközben történt tudományos haladást tükrözte az igazságügyminiszter 315/1961. sz. közleménye, amely szabályozta a haptoglobin szérumcsopont rendszer vizsgálatát számozásmegállapítási ügyekben. 1961-től kezdődően tehát az ABO és MN vércsoportok mellett a vizsgálatok a haptoglobin-típusokra is kiterjedtek. 1963-ban az Rh és Gm-rendszerek vizsgálata is bevezetést nyert (9, 19, 22). Az utóbbiakkal az igazságügyminiszter 304/1965. sz. közleménye foglalkozik, ismertetve az Egészségügyi Tudományos Tanács erről szóló állásfoglalását is, úgyhogy ezzel az Rh- és Gm-rendszer is bevonult a nálunk hivatalosan elismert vércsoport vizsgálatok sorába. A fentebb már említett 4/1955. IM. sz., valamint a 4/1964. és 29/1964. XI. 23. IM. sz. rendelet értelmében bírósági származásmegállapítási peres ügyekben vércsoportvizsgálatot Magyarországon csakis aá budapesti OTE és a pécsi OTE Igazságügyi Orvostani Intézetet végezhetnek. Területi illetékesség: Baranya, Somogy és Zala megyék területén a pécsi, az ország többi részén (Budapestet is beleértve) a budapesti intézet. A vércsoport vizsgálatok a joggyakorlatban beváltották a bevezetésükhöz fűzött reményeket, olyannyira, hogy ma már egyetlen indokolt esetben sem mellőzik a bíróságok a bizonyításnak ezt az eszközét. (Évenként — az utóbbi évek átlagát számítva — kb. 1100—1200 peres ügyben kerül sor vércsoport vizsgálatokra). 9. Milyen bizonyító értéke van a bírósági gyakorlatban a vércsoport vizsgálatok eredményének? Mint ismeretes, az egyes vércsoport rendszerek között semmiféle genetikai kapcsolat, vagy más öszszefüggés nincsen. Egymástól teljesen függetlenül, az öröklési szabályok szerint öröklődnek, ennek következtében minden vércsoportrendszert önálló bizonyítási eszköznek kell tekinteni. Vagyis,ha egy férfi atyasága valamelyik vércsoport rendszer, alapján kizárt, ebből nem következik, hogy atyaságának egy másik, vagy több vércsoport rendszer alapján is kizártnak kell lennie. Tehát nincsen ellentétben, ha a férfi atyasága egy vércsoport rendszer alapján kizárt, a többiekkel ellenben nem. Ilyen esetekben bizonyítékként csak az atyaságkizárási eredményt szabad értékelni és ezt nem gyöngíti az a körülmény, hogy más vércsoport rendszerek szerint az atyaság nem kizárt, illetve lehetséges. Előfordul, hogy egy férfi atyaságát két vagy több vércsoport rendszer vizsgálatának eredményei is kizárják. (Minél több vércsoport rendszert vizsgálunk, az ilyen „fedéses” atyaságkizárások száma annál nagyobb lesz. Eseteink között előfordult, hogy a vélelmezett apa atyaságát az 5 vizsgált vércsoport rendszer mindegyikével sikerült kizárni.) Ilyen esetekben minden kizáró vércsoport eredmény külön-külön bizonyítéknak tekintendő a szóban forgó férfi atyasága ellen. A családjogi törvény pontosan megszabja, hogy kit kell egy gyermek atyjának tekinteni. Az apaság vélelme alól egy férfi csak úgy tudja magát kivonni, ha sikerül bizonyítania, hogy a körülmények szerint „nyilvánvalóan lehetetlen”, hogy a gyermek tőle származzék. Az atyaság nyilvánvaló lehetetlenségének bizonyítékaként az ABO, MN, haptoglobin és Gm-rendszerek vizsgálatának eredményei alapján adott atyaságot kizáró szakvéleményt (az Egészségügyi Tudományos Tanács és az Igazságügyminisztérium állásfoglalásai értelmében) a bíróságoknak el kellfogadniuk. A már említett 304/1965. IM. sz. közlemény szerint az Ah-vizsgálat alapján történő atyaságkizárás bizonyítóértéke csak ,,a bizonyossággal határos valószínűtlenség”. Nézetünk szerint ebben az esetben is — bizonyos kivételektől eltekintve — azonosnak kell tekinteni a bizonyítóértéket az előbbiekével. (Így van ez a külföldi bírói gyakorlatban is.) Ez azt jelenti, hogy ezeknek a vércsoportoknak az atyaságot kizáró eredménye, mint bizonyíték nem szorul semmiféle egyéb bizonyítékkal való megerősítésre és ezt a véleményt semmiféle más bizonyíték nem döntheti meg. Egyéb vércsoportok (Kell, Duffy, Ss, Kidd stb.) vizsgálata esetén az atyaságkizárás bizonyítóértéke az aktuális tudományos álláspontnak megfelelően „valószínűtlenséget” vagy „legnagyobbfokú valószínűtlenséget” jelenthet. Tehát a bíróság előtt nem képviselnek abszolút bizonyító erőt és így a bíróság által mérlegelés tárgyát képezhetik, vagyis ezekkel szemben más természetű bizonyítékok érvényesülhetnek. Ennek okai a következők: az illető vércsoportrendszer (örökléses vércsoport jelleg) öröklésmenete még nincsen kellően alátámasztva, a vizsgálat megengedettnél nagyobb hibaforrása (esetleg minden kettő). De még akkor is le kell győzni két fontos akadályt, ha egyikről sincsen szó. Ugyanis ahhoz, hogy egy új vércsoport-tulajdonság vizsgálatán alapuló atyaság-kizáró szakvélemény a joggyakorlatban teljes bizonyító erővel rendelkezhessék, az is szükséges, hogy az illető ország illetékes tudományos testülete, valamint az igazságszolgáltatás legfőbb szervei ilyen irányban állást foglaljanak. Amíg ez hiányzik, a bizonyító erő az egyes bíróságok állásfoglalásától függ. 10. Az antropológiai-örökléstani vizsgálatok jelentősége a származásmegállapítási ügyekben. Hazánkban 1949 óta rendelik el rendszeresen a bíróságok a részletes antropológiai vizsgálatokat.