Orvosi Hetilap, 1967. január (108. évfolyam, 1-5. szám)

1967-01-01 / 1. szám - Benkő György: Az érrendszeri röntgenvizsgálatok modern módozatai

1* ORVOSI HETILAP Mindezekkel szemben a direkt punkciós módszer csak akkor van előnyben, ha nagyfokú arteriosclerosis, pl. az artiliaca communis és externa erős kanyargóssága, meghiúsítja a katheter felvezetését. De ne felejtsük el, hogy az artériás rendszerbe több helyről is be lehet jutni! Ez figyelembe veendő szűkületek esetén is. A bal oldali artiliacák általában kevésbé kanyargósak, mint a jobb oldaliak. Nézzük a kérdést a módszer kockázata szempontjából. A kontrasztanyag beadásnak bármelyik alapmódszer esetén van bizonyos kockázata, mely ellen az érzékenységi próbák sem nyújtanak kielégítő biztosítékot. A trijodált készítmények toxicitása, szövetsértő hatása azonban aránylag kicsi, függ a koncentrációtól is, de ezeké sem egyforma. A diatrizoat és metrizoat típusú kontrasztanyagok szövődmények, parenchymasérülés szempontjából lényegesen előnyösebbek az iodopyracet és az acetrizoat típusúaknál. Chase és Kircheff nagy cerebroangiographiás anyagon tett megállapítása szerint a meglumin-iothalamat szövődmények tekintetében felette áll a Nadiatrizoatnak. Csak a legjobb kontrasztanyagokat szabad használni. Szelektív angiographiában 60%-os diatrizont készítmény helyes technika mellett gyakorlatilag veszély nélkül használható. A kathéteres alapmódszer, de főként a szelektív technika hátrányaként leginkább az intimasérülés veszélyét szokták említeni, s ami ebből következhet, thrombosist, thrombusleválást, intimaplaque-leválást, embolust, érfal (aortafal) dissectiót subintimalis kontrasztanyag beadás következtében. Szelektív katheteres vizsgálat alkalmával az edman—Ledin sugárfogó katheter hővel formált és keményített vége (hegye) a scleroticus aorta plaque-jain kétségtelenül „akadozhat” és kontrasztanyag juthat az intima alá, de mindezen manipuláció gyakorlott kézzel, a szem ellenőrzése mellett (képerősítő, televízió) történik, s az esetleg subintimálisan adott kontrasztanyag csupán a próbainjekció néhány ml-e. Más szövődmény megfelelő gyakorlat, tapintásérzés, valamint a vizsgálat megkönnyítését és veszélytelenné tételét célzó fogások és kautélák ismerete esetén gyakorlatilag nem jön szóba. A nem szelektív vizsgálathoz használt hajlékony polyaethylen kathéterrel érfalsérülés nem szokott előfordulni. Haematoma veszélye a punkció helyén, ha az megfelelő helyen történik és vékony punkciós kanült használunk, gyakorlatilag nem forog fenn. Pe 160-as kanül és vezetőspirál segítségével akár a 2,8 mm külső átmérőjű O—L szürke katheter is bevezethető. A thrombosis ellen megfelelő óvórendszabály az említett heparinos Ringeroldatos átfecskendezés. A direkt punkciós eljárásnak magából a módszerből adódó kockázata elsősorban a percutan translumbalis aortographiában jelentős, főleg annak magas, subdiaphragmaticus formájában. Bejuthat a tű hegye valamelyik art. renalisba vagy art. mesentericába s így az aortába szánt kontrasztanyag mennyisége, koncentrációja és a beadáshoz használt nyomás túl magas lesz, ami szövetkárosodást okozhat. Jó bevezetés után is kicsúszhat a tű az aortából, átszúrhatja annak elülső falát, vagy a tű hegye lehet csak félig az aortafalban, ekkor kontrasztanyag-paravasatum, illetve intramuralis vasatum jön létre. A gyakorlat, a vizsgáló személye, „keze” itt is igen fontos tényező. A direkt módszerből magából adódik, hogy az idővel takarékoskodni kell és ez ellene szól átvilágítási kontroll, próbainjekció, próbafelvétel rutinszerű alkalmazásának, mellyel a tű hegyének helyzetéről biztosan meggyőződhetnénk. De egy punkciós tű helyzete az aortában vagy fekvése egy artériában amúgy sem lehet olyan biztonságos, mint egy hoszszabb, hajlékony katheteré. A fentiek értelmében a „modern” angiographiai módszerek a katheteres technika alapján kifejlesztett eljárások. Ezeket helyes módon csak erre a célra kialakított és felszerelt angiographiai laboratóriumokban végezhetjük. Ez biztosítja a korszerűséget az új és több információ, rutinszerűen végezhetőség és legkevesebb kockázat értelmében. Az eljárás kétségtelenül költséges, nemcsak a szükséges gépi és műszeres felszerelés, hanem relatíve minden egyes vizsgálat is. Utóbbi azonban nem lehet akadálya egy diagnosztikai módszer elterjedésének, ha arra szükség van, s jelen esetben az utóbbi a helyzet. Természetesen angiographiát csak megfelelő javallat esetén szabad végezni. Racionális, hogy egy angiographiai laboratórium egy nagy klinikai vagy kórházi egység, illetve egy terület szükségletét lássa el s így kihasználtsága biztosítva legyen. Ez egyben a fejlődés ösztönzője is. Az érrendszeri vizsgálatok ma a röntgendiagnosztikának az érdeklődés előterében álló és intenzíven fejlődő ága. Az egyes vizsgálattípusok száma és kiviteli variációja igen nagy. Az ehhez szükséges tudást és gyakorlatot meg kell szerezni. Hiba volna azonban olyan „hypermodern” módszerek átvételére törekedni, melyeknek különleges technikai feltétele oly nagy, hogy széles elterjedésük nem valószínű. Pl. a mesterségesen (géppel) előidézett intrabronchiális túlnyomással redukált artériás keringésben végzett coronarographia (Nordenström) képei gyönyörűek, de csaknem olyan szép képeket produkál az egyszerű inspirumban végzett vizsgálat is, ha minden technikai részfeltételt (csőfókusz, rács, fólia, film, kathéter kiképzése és helyzete,, stb.) gondosan megválogatunk (Paulin). De ugyanolyan hiba, vagy legalábbis felesleges, túlhaladott módszerek szövődményeiből általában az arteriographiák kockázatára következtetni, vagy olyan. 3