Orvosi Hetilap, 1967. február (108. évfolyam, 6-9. szám)

1967-02-05 / 6. szám - Urai László: Az aortaív syndroma klinikuma, aetiológiája és pathomechanizmusa

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. • DARABOS PA L DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY DR • SÖS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. • Szerkesztő: BRAUN PAL D R. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.' FORRAI JBNÖ D R. 108. ÉVFOLYAM 6. SZÁM, 1967. FEBRUÁR 5. Budapesti Orvostudományi Egyetem, II. Belklinika (Igazgató: Gömöri Pál dr.) Az aortaív syndroma klinikiima, aetiológiája és pathomcchanizmusa Urai László dr. A mindennapi klinikai gyakorlatban nem ritka jelenség az alsó végtagok keringési zavara, a nem tapintható art. dorsalis pedis, tibialis posterior, sőt, nemegyszer az art. femoralis elzáródása, a csökkent vagy eltűnt oscillatio, s az ezzel járó subjectiv symptoma: a claudicatio intermittens. A felső végtagon előforduló pulsushiány, a nem mérhető vérnyomás, a nem vagy alig lüktető caro­tis azonban a szokatlan fizikális jelenségek sorába tartozik. S ez a furcsa, sajátos tünetegyüttes — amelyet először 1839-ben Davy és 1856-ban Savory közölt — hosszú-hosszú időre feledésbe merült, míg egy japán szemész, Takayashu 1908-ban újra leírta e kórképet, jellemző karakterisztikumaival együtt. Innen lehet számítani e megbetegedés diagnosz­tikai reneszánszát, s míg az elmúlt évtizedekben csak mint ritkaság, távol-keleti, elsősorban Japán­ban észlelt „egzotikum”-ként szerepelt, addig a leg- közelmúlt néhány éve — az angiológia rohamos fejlődése következtében — az egy-egy kazuisztiká- tól kezdve az összegező irodalmi összefoglalásig be­záróan, számos publicatiót eredményezett. A könnyen szembeötlő vizsgálati lelet, a ka­ron, a nyakon hiányzó vagy csökkent hullámú ér- lüktetés, a pulzusabnormalitás alapján e betegsé­get általánosságban „Pulseless Disease”-mek nevez­ték el. Az irodalomban talán a legelterjedtebben használt kifejezés a Frővigtől eredő „aortaív synd­roma”. Ez az elnevezés anélkül, hogy az egyben aetiológiai vagy pathológiai konzekvenciákat is je­lentene, a tárgyalás szempontjából talán a legmeg­felelőbb, mert a betegség lényegére mutat rá. Kifejezi azt, hogy ezen rendellenesség eredete a nagyereknek az aortaívből való kiágazásához van közel, s jelzi a különböző esetekben a stenosis és az aortaívből eredő különböző ágak obliteratiójá- nak különböző variatióit. 1 Így ez a jelenség okozza a klinikai tünetek sok­feleségét, de ugyancsak ez az anatómiai localisatio jelenti egyben a kórkép vezető tüneteinek — va­lamennyi esetben — egységes megnyilvánulását is. E sajátos elhelyezkedésű pathológiai történések következtében létrejött klinikai tünetek a követ­kezők : ­Az art. subclavia beszűkülése vagy elzáródása következtében, az elváltozás oldalán a pulsus nem, vagy alig tapintható. A vérnyomás az ellenoldali­hoz képest csökkent vagy egyáltalán nem mérhető, az oscillatiós index erősen beszűkült vagy praktice nem mutat kilengést az oscillometer. A végtag hű­vös, izomereje fokozatosan csökkent, gangraena azonban ritkán fejlődik ki, mert a felső végtag col­lateralis hálózata viszonylag sokáig egyensúlyban tudja tartani a nyugalmi végtag keringését. Munkavégzés kapcsán azonban az érintett fel­ső végtagon typusos ischaemiás jelenség, fájdalom, az alsó végtag érszűkületére oly jellemzően ismert claudicatio intermittensszerű kép lép fel, s az idő múltával, a progressiónak megfelelően, mind ki­sebb és kisebb munka szükséges az ischaemiás fáj­dalom, az elerőtlenedés létrejöttéhez, s mind hosz- szabb és hosszabb idő kell a fájdalom megszűnéséig, az izomerő restitutiójához. De továbbá, ennek a kórképnek épp az a sajá­tossága, hogy a subclavia érintettsége mellett az aortaívből eredő más nagyerek, az anonyma, a ca­rotis is megbetegszik. S innen adódnak az aortaív syndromára jellemző agyi manifesztációk. Tulaj­donképpen ezek az elváltozások első klinikai meg­közelítésben megfelelnek a carotis interna throm­bosis klinikai tüneteinek. Mind az irodalomban is­mertetett, mind a saját eseteinkben egyaránt elő­fordult transitoricus haemiplaegia, aphasia, epilep­tiform görcs, fokozott irritabilitás, emotionalis in­continentia, csökkent emlékezőképesség, makacs fejfájás, helyzetváltozásból adódó szédülés.

Next

/
Thumbnails
Contents