Orvosi Hetilap, 1967. június (108. évfolyam, 23-26. szám)

1967-06-04 / 23. szám - Szántó László: A klinikai és laboratóriumi pajzsmirigy-diagnosztika együttes értékelésének problémái

1061 ORVOSI HETILAP der (43) carbimazol-tesztjét, mikoris az egy hétig adagolt methylmercaptoimidazol elhagyása után visszacsapás (rebound) jelenségként az euthyreoi­­doknál elvárt magas jódfelvétel nem jelentkezik. Hasonló elven alapszik az általam kidolgozott KC10­-es vizsgálat (46), mely a feltételezett centrá­lis hyperthyreosis kórismérését szolgálja. Egyszeri adag 1,6 g káliumperchlorat után 24 óra múlva euthyreoid egyénnél a jódfelvétel supressiója kö­vetkezik be, hyperthyreosis esetén változás nem következik, míg centrális hyperthyreosisban a 24 órás izotópfelvétel a kiindulási értéket meghalad­ja. Amennyiben kezelt hyperthyreosis esetén labo­ratóriumi vizsgálatokkal a kezelés eredményessége jól nem követhető, Freedberg (14) a trijódthyronin supressiós tesztet javasolja: hatásos kezelés esetén (euthyreoid status) a supressio már bekövetkezik, elégtelen kezelés esetében pedig nem. Centrális hypothyreosis eldöntésére a már em­lített TSH terhelés szolgál (31). Krónikus thyreoidi­tis eldöntésére értékes segítséget nyújthat vizsgála­taink szerint az általam javasolt TSH provokációs teszt (44). Megfigyeléseim szerint negatív immun­vizsgálatok pozitívakká válhatnak 30 E. TSH be­adása után már néhány nap elteltével levett vér­mintákban. Nagy valószínűséggel kórismérhető már 24 órával az injectio beadása után a krónikus pajzs­­mirigygyulladás, ha a TSH-val kezelt egyén pajzs­­mirigye megduzzad és jelentősen fájdalmassá válik. A klinikai és laboratóriumi pajzsmirigydia­­gnosztika talán sehol sem oly ellentmondásos, mint a scintigraphiás vizsgáló eljárások értékelésénél. A pajzsmirigyben elhelyezkedő hideg göböket normá­lis működésű szövet fedheti, vagy a meleg göb fe­lett elhelyezkedő inaktív göb kelthet pathologiás (hypofunkciós) képet. Euthyreoid struma scintigra­phiás képe sokszor megtévesztő lehet, ha az egyén jódszegény vidékről származik. Ilyenkor az euthy­reoid szint elérésére törő pajzsmirigy gyorsabb jód­­hormon fázissal igyekszik az egyensúly fenntartá­sára, a scintigraphiás kép szigetszerű meleg göbös golyvát utánozhat. A pajzsmirigyben több göb, il­letőleg cysta térbeli elhelyezkedése folytán hypo­­funkció scintigraphiás képét utánozhatja. A thyreo­­iditisek a scintigraphiás kép legkülönbözőbb válto­zatait képesek produkálni aktivitásfokozódás vagy -csökkenés tekintetében (8). A helyesebb értékelés érdekében intézetünkben lehetőleg kétsíkú scinti­graphiás felvételt készítünk a rtg-felvételek mintá­jára. Így sokszor hívható elő meleg göb, vagy ép­pen hideg pajzsmirigyrészlet (44). A toxikus adenoma sokszor trijódthyronin sup­­ressióval ismerhető fel. Trijódthyronin hatására az adenoma kivételével a scintigrammon a többi terü­let elhalványodik (12). Legnagyobb haszonnal a scintigraphiás diffe­renciáldiagnosztikában a TSH-teszt alkalmazható. Béraud (20) ajánlatára, különösen thyreoiditises esetekben, jód-nem-fogó területek előhívhatókká válnak. Ez kétes esetekben nemcsak a thyreoiditis kórismérését segíti elő, hanem az esetleges daganat­gyanú lehetőségét is kizárja. A tumoros géb ugyan­is TSH hatására sem vesz fel radiojódot (25). Referátumomban újabb kutatások eredménye­ként ismertetni igyekeztem, hogy a pajzsmirigy­betegségek klinikai lefolyását, illetve ezek laborató­riumi mutatóit a jódhormonszintézis és -lebomlás folyamán az egyes részfunkciók tekintetében exo­­gén és endogén tényezők miként módosíthatják. Ennek következtében változhatik a klinikai kép és torzulnak a laboratóriumi eredmények. A klinikai és laboratóriumi adatok egységes pathofiziológiai szemlélete a diagnosztika további fejlődését eredményezheti és újabb kóralakok meg­ismerését segítheti elő. IRODALOM: 1. Bartels, E. C.: Geriatrics. 1965, 20, 459. — 2. Braverman, L. E. és mtsai: J. din. Invest. 1966, 45, 1273. — 3. Buchanan, W. W. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1965, 25, 301. — 4. Cavalieri, R. R.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1961, 21, 1455. — 5. Cha­varria, C. G. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1960, 20, 894. — 6. Clark, F.: Lancet. 1963, II, 167. — 7. Clark, F., Horn, D. B.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1965, 25, 39. — 8. Danoviski, T. S.: Clinical Endocrinology. Wil­liams & Wilkins, Baltimore, 1962, vol. II. p. 441. — 9. Doniach, D., Roitt, J. M.: Brit. med. J. 1960, I, 366. — 10. Dowling, J. T. és mtsai: J. clin. Invest. 1956, 35, 1263. — 11. Földes J.: Pajzsmirigy-enzimopathiák (Braun P. szerk. „Ritka Kórképek”, Medicina, Buda­pest, 1964, 146. old.) — 12. Földes J., Krasznai I.: Orv. Hetil. 1961, 102, 2454. — 13. Földes J.: Orv. Hetil. 1965, 106, 315. — 14. Freedberg, A. S.: New York State J. Med. 1963. — 15. Greer, M. A., Smith, G. E.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1954, 14, 1374. — 16. Hackett, E. és mtsai: Lancet. 1960, II, 402. — 17. Hamolsky, M. W., Freedberg, A. S.: New Engl. J. Med. 1960, 262, 23. — 18 Hill, S. R. jr. és mtsai: J. clin. Invest. 1960, 39, 523. — 19. Jefferies, W. M.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1956, 16, 1435. — 20. Lemarchand-Béraud, Th. és mtsai: Acta Endocrinol. 1964, 45, 99. — 21. Lerman, J. és mtsai: Ann. Int. Med. 1946, 25, 677. — 22. McGirr, E. M., Hut­chison, J. H.: Lancet. 1953, I, 1117.. — 23. Mitchell, M. L.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1958, 18, 1437. — 24. Ka­tona M., Görgényi F.: Ther. Hung. 1965, 13, 149. — 25. Katz, B. és mtsai: Amer. J. Med. Sci. 1959, 237, 158. — 26. Klein, E.: Der Endogene Jodhaushalt des Menschen und Seine Störungen. G. Thieme Verl. Stuttgart. 1960. — 27. Marton M. és mtsai: Balassa János Kórh. Orv. Közl. 1965, 53. o. — 28. Martius, C.: 3. Internat. Kongr. f. Biochem. Brüssel. 1955. — 29. Peters, J. P. és mtsai: Yale J. Biol. Med. 1947—48, 20, 449. — 30. Peters, J. P. és mtsai: Obst. & Gynec. Survey. 1948, 3, 647. — 31. Plotkin, D. és mtsai: Clin. Res. Proc. 1957, 5, 184. — 32. Policzer M. és mtsai: Magy. Besorv. Arch. 1966, 19, 210. — 33. Recant, L., Riggs, D. S.: J. clin. Invest. 1952, 31, 789. — 34. Roche, J. R. és mtsai: Biochim. Biophys. Acta. 1952, 9, 161. — 35. Roche, J. R. és mtsai: Biochim. Biophys. Acta. 1953, 12, 570. — 36. Samec, V., Zita, G.: Wien. Klin. Wschr. 1958, 1103. — 37. Scazziga, B. R. és mtsai: Schw. med. Wschr. 1964, 94, 1778. — 38. Stan­­bury, J. B., Chapman, E. M.: Lancet. 1960, I, 1162. — 39. Stanbury, J. B., Hedge, A. N.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1950, 10, 1471. — 40. Stanbury, J. B. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1955, 15, 54. — 41. Stanbury, J. B. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1955, 15, 1216. — 42. Stanbury, J. B. és mtsai, J. clin. Endocrinol. Metab. 1956, 16, 848. — 43. Studer, H., Wyss, F.: Schw. med. Wschr. 1961, 91, 1536. — 44. Szántó L.: Orvos és Technika. 1965, 4, 70. — 45. Szántó L.: Újabb eredmé­nyek a pajzsmirigy élettanában és klinikumában. (Góth E. szerk. „Az endokrinológia újabb eredményei”, Me­dicina, Budapest, 1963, 221. old.) — 46. Szántó L.: Kan­didátusi értekezés. 1963. — 47. Szántó L.: közlés alatt. — 48. Werner, S. C. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1949, 9, 342. — 49. Werner, S. C.: Proc. Roy. Soc. Med. 1962, 55, 1000. — 50. Werner, S. C. és mtsai, J. clin. Endocrinol. Metab. 1952, 12, 1561.

Next