Orvosi Hetilap, 1967. június (108. évfolyam, 23-26. szám)
1967-06-04 / 23. szám - Szántó László: A klinikai és laboratóriumi pajzsmirigy-diagnosztika együttes értékelésének problémái
1061 ORVOSI HETILAP der (43) carbimazol-tesztjét, mikoris az egy hétig adagolt methylmercaptoimidazol elhagyása után visszacsapás (rebound) jelenségként az euthyreoidoknál elvárt magas jódfelvétel nem jelentkezik. Hasonló elven alapszik az általam kidolgozott KC10-es vizsgálat (46), mely a feltételezett centrális hyperthyreosis kórismérését szolgálja. Egyszeri adag 1,6 g káliumperchlorat után 24 óra múlva euthyreoid egyénnél a jódfelvétel supressiója következik be, hyperthyreosis esetén változás nem következik, míg centrális hyperthyreosisban a 24 órás izotópfelvétel a kiindulási értéket meghaladja. Amennyiben kezelt hyperthyreosis esetén laboratóriumi vizsgálatokkal a kezelés eredményessége jól nem követhető, Freedberg (14) a trijódthyronin supressiós tesztet javasolja: hatásos kezelés esetén (euthyreoid status) a supressio már bekövetkezik, elégtelen kezelés esetében pedig nem. Centrális hypothyreosis eldöntésére a már említett TSH terhelés szolgál (31). Krónikus thyreoiditis eldöntésére értékes segítséget nyújthat vizsgálataink szerint az általam javasolt TSH provokációs teszt (44). Megfigyeléseim szerint negatív immunvizsgálatok pozitívakká válhatnak 30 E. TSH beadása után már néhány nap elteltével levett vérmintákban. Nagy valószínűséggel kórismérhető már 24 órával az injectio beadása után a krónikus pajzsmirigygyulladás, ha a TSH-val kezelt egyén pajzsmirigye megduzzad és jelentősen fájdalmassá válik. A klinikai és laboratóriumi pajzsmirigydiagnosztika talán sehol sem oly ellentmondásos, mint a scintigraphiás vizsgáló eljárások értékelésénél. A pajzsmirigyben elhelyezkedő hideg göböket normális működésű szövet fedheti, vagy a meleg göb felett elhelyezkedő inaktív göb kelthet pathologiás (hypofunkciós) képet. Euthyreoid struma scintigraphiás képe sokszor megtévesztő lehet, ha az egyén jódszegény vidékről származik. Ilyenkor az euthyreoid szint elérésére törő pajzsmirigy gyorsabb jódhormon fázissal igyekszik az egyensúly fenntartására, a scintigraphiás kép szigetszerű meleg göbös golyvát utánozhat. A pajzsmirigyben több göb, illetőleg cysta térbeli elhelyezkedése folytán hypofunkció scintigraphiás képét utánozhatja. A thyreoiditisek a scintigraphiás kép legkülönbözőbb változatait képesek produkálni aktivitásfokozódás vagy -csökkenés tekintetében (8). A helyesebb értékelés érdekében intézetünkben lehetőleg kétsíkú scintigraphiás felvételt készítünk a rtg-felvételek mintájára. Így sokszor hívható elő meleg göb, vagy éppen hideg pajzsmirigyrészlet (44). A toxikus adenoma sokszor trijódthyronin supressióval ismerhető fel. Trijódthyronin hatására az adenoma kivételével a scintigrammon a többi terület elhalványodik (12). Legnagyobb haszonnal a scintigraphiás differenciáldiagnosztikában a TSH-teszt alkalmazható. Béraud (20) ajánlatára, különösen thyreoiditises esetekben, jód-nem-fogó területek előhívhatókká válnak. Ez kétes esetekben nemcsak a thyreoiditis kórismérését segíti elő, hanem az esetleges daganatgyanú lehetőségét is kizárja. A tumoros géb ugyanis TSH hatására sem vesz fel radiojódot (25). Referátumomban újabb kutatások eredményeként ismertetni igyekeztem, hogy a pajzsmirigybetegségek klinikai lefolyását, illetve ezek laboratóriumi mutatóit a jódhormonszintézis és -lebomlás folyamán az egyes részfunkciók tekintetében exogén és endogén tényezők miként módosíthatják. Ennek következtében változhatik a klinikai kép és torzulnak a laboratóriumi eredmények. A klinikai és laboratóriumi adatok egységes pathofiziológiai szemlélete a diagnosztika további fejlődését eredményezheti és újabb kóralakok megismerését segítheti elő. IRODALOM: 1. Bartels, E. C.: Geriatrics. 1965, 20, 459. — 2. Braverman, L. E. és mtsai: J. din. Invest. 1966, 45, 1273. — 3. Buchanan, W. W. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1965, 25, 301. — 4. Cavalieri, R. R.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1961, 21, 1455. — 5. Chavarria, C. G. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1960, 20, 894. — 6. Clark, F.: Lancet. 1963, II, 167. — 7. Clark, F., Horn, D. B.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1965, 25, 39. — 8. Danoviski, T. S.: Clinical Endocrinology. Williams & Wilkins, Baltimore, 1962, vol. II. p. 441. — 9. Doniach, D., Roitt, J. M.: Brit. med. J. 1960, I, 366. — 10. Dowling, J. T. és mtsai: J. clin. Invest. 1956, 35, 1263. — 11. Földes J.: Pajzsmirigy-enzimopathiák (Braun P. szerk. „Ritka Kórképek”, Medicina, Budapest, 1964, 146. old.) — 12. Földes J., Krasznai I.: Orv. Hetil. 1961, 102, 2454. — 13. Földes J.: Orv. Hetil. 1965, 106, 315. — 14. Freedberg, A. S.: New York State J. Med. 1963. — 15. Greer, M. A., Smith, G. E.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1954, 14, 1374. — 16. Hackett, E. és mtsai: Lancet. 1960, II, 402. — 17. Hamolsky, M. W., Freedberg, A. S.: New Engl. J. Med. 1960, 262, 23. — 18 Hill, S. R. jr. és mtsai: J. clin. Invest. 1960, 39, 523. — 19. Jefferies, W. M.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1956, 16, 1435. — 20. Lemarchand-Béraud, Th. és mtsai: Acta Endocrinol. 1964, 45, 99. — 21. Lerman, J. és mtsai: Ann. Int. Med. 1946, 25, 677. — 22. McGirr, E. M., Hutchison, J. H.: Lancet. 1953, I, 1117.. — 23. Mitchell, M. L.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1958, 18, 1437. — 24. Katona M., Görgényi F.: Ther. Hung. 1965, 13, 149. — 25. Katz, B. és mtsai: Amer. J. Med. Sci. 1959, 237, 158. — 26. Klein, E.: Der Endogene Jodhaushalt des Menschen und Seine Störungen. G. Thieme Verl. Stuttgart. 1960. — 27. Marton M. és mtsai: Balassa János Kórh. Orv. Közl. 1965, 53. o. — 28. Martius, C.: 3. Internat. Kongr. f. Biochem. Brüssel. 1955. — 29. Peters, J. P. és mtsai: Yale J. Biol. Med. 1947—48, 20, 449. — 30. Peters, J. P. és mtsai: Obst. & Gynec. Survey. 1948, 3, 647. — 31. Plotkin, D. és mtsai: Clin. Res. Proc. 1957, 5, 184. — 32. Policzer M. és mtsai: Magy. Besorv. Arch. 1966, 19, 210. — 33. Recant, L., Riggs, D. S.: J. clin. Invest. 1952, 31, 789. — 34. Roche, J. R. és mtsai: Biochim. Biophys. Acta. 1952, 9, 161. — 35. Roche, J. R. és mtsai: Biochim. Biophys. Acta. 1953, 12, 570. — 36. Samec, V., Zita, G.: Wien. Klin. Wschr. 1958, 1103. — 37. Scazziga, B. R. és mtsai: Schw. med. Wschr. 1964, 94, 1778. — 38. Stanbury, J. B., Chapman, E. M.: Lancet. 1960, I, 1162. — 39. Stanbury, J. B., Hedge, A. N.: J. clin. Endocrinol. Metab. 1950, 10, 1471. — 40. Stanbury, J. B. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1955, 15, 54. — 41. Stanbury, J. B. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1955, 15, 1216. — 42. Stanbury, J. B. és mtsai, J. clin. Endocrinol. Metab. 1956, 16, 848. — 43. Studer, H., Wyss, F.: Schw. med. Wschr. 1961, 91, 1536. — 44. Szántó L.: Orvos és Technika. 1965, 4, 70. — 45. Szántó L.: Újabb eredmények a pajzsmirigy élettanában és klinikumában. (Góth E. szerk. „Az endokrinológia újabb eredményei”, Medicina, Budapest, 1963, 221. old.) — 46. Szántó L.: Kandidátusi értekezés. 1963. — 47. Szántó L.: közlés alatt. — 48. Werner, S. C. és mtsai: J. clin. Endocrinol. Metab. 1949, 9, 342. — 49. Werner, S. C.: Proc. Roy. Soc. Med. 1962, 55, 1000. — 50. Werner, S. C. és mtsai, J. clin. Endocrinol. Metab. 1952, 12, 1561.