Orvosi Hetilap, 1967. október (108. évfolyam, 40-44. szám)

1967-10-01 / 40. szám - Szarvas Ferenc: Az idült májgyulladás klinikumának időszerű kérdései

1896 ORVOSI HETILAP progresszója aktív alakjában és a recurráló hepati­tis acut shubjaiban. A chronikus hepatitisek glukocorticoid kezelé­séről is egyre több a kritikus hang az irodalomban, és bár kétségtelenül gátolni lehet vele a mesenchy­­mális reakciót és az immunfolyamatokat, nincs bi­zonyítva, hogy a progressiv esetekben az alkalmaz­ható adagban megakadályozza a cirrhosissá fejlő­dést. Leszögezhetjük, hogy a chronikus hepatitis diagnosisa nem jelentheti egyben a steroid therapia indikációját is; ezt a nézetet ma már Wildhirt (29, 46) is osztja, aki 10 évvel ezelőtt elsőként számolt be az idült májgyulladás steroid kezeléséről. Möller és mtsai (29) 1967-es közlése szerint közel 300 bete­gük közül 20% részesült steroid kezelésben, 52%-os funkcionális és 33%-os histológiai javulással, de az eredmények a steroiddal nem kezelt kontrollokban inkább jobbak voltak. A glucocorticoid kezelés fő javallatait chronikus hepatitisben a következő ese­tek képezik: 1. lupoid hepatitis, 2. az aktív chronikus hepatitis gyors progres­siójú alakja, 3. Az idült recurráló hepatitis heveny shubjai, 4. a persistáló hepatitis, és 5. hyperspleniával járó splenomegaliás chroni­kus hepatitis. Ellen­javaiknak kell tekintenünk a steroid the­­rapiát, ha a szövettani képen jelentősebb elzsíroso­­dás is van, mert azt fokozza a kezelés. Helyesnek tartjuk a steroid therapia bevezetése előtt májbiop­­sia végzését a mesenchymalis reakció mint indiká­ció, és az elzsírosodás mint kontraindikáció mérté­kének megítélésére. A kezelés veszélyei közül az ultust emeljük ki. Stelzner (35, 36) és mások vizs­gálatai szerint ugyanis a máj betegsége a gastrin­­inaktiválás csökkenése folytán önmaga is praedis­­ponál fekély képződésére a gastroduodenumban. Nem egységes az irodalom a glukocorticoid kezelés­nek — történjék ez Prednisolonnal vagy egyéb szin­tetikus készítményekkel — tartós vagy intermittáló formában történő alkalmazását illetően. A magunk részéről a lökésszerű kezelést részesítenénk előny­ben : a néhány hetes kezelési periódusokat 6—8 he­tes szünet után megismételjük. A fehérje anti-ana­­bolikus hatás csökkentésére célszerű egyidejűleg anabolikus steroidot is adni, különösen, ha a beteg hypalbuminaemiás és nincs icterusa (27, 45). A fe­hér­je-anabolikus steroidokat a glukocorticoid keze­léstől függetlenül is ajánlják chronikus hepatitis­ben. Célszerű adagolás: hetenként 2 X 1 amp. Ne­­robolis im. Azoknak a chronikus hepatitises fér­fiaknak, akik hypogonadismusban is szenvednek, testosteron adását javasoljuk, hetenként kétszer 50 mg muscularis Retandrol injekció formájában. Már 50 évesnél fiatalabb chronikus hepatitises fér­fiakban is androgénhiányt mutattunk ki nemcsak a klinikai kép és a vizeletben ürített metabolitok, ha­nem a sperma­plasma fructose szintjének csökke­nése alapján is (34, 39, 40). A testosteron adása ilyenkor tehát lényegében substitutio, és a beteg potenciazavarának legadekvátabb therápiája. Az idült hepatitis kezelésére sok egyéb gyógy­szert is ajánlottak, közülük a vitaminokat, különö­sen a B12-t kell megemlíteni (46). Ennek specifikus hatása aligha van a májbetegségre, sőt, a beteg máj vitaminkötő képességének csökkenése folytán a vi­zelettel való kiválasztás fokozódik (13). A B12- és a Polyvitaplex készítmények elsősorban roboránsként adhatók, pl. a Sirepar vagy Prednisolon kúrák szü­neteiben. Ajánlották chronikus hepatitisben az arteria hepaticán végzett periarteriális sympathektomiát is a máj artériás vérellátásának javítására (19). E té­ren kevés a tapasztalat, és úgy hisszük, a beavat­kozás nem áll arányban a várható therápiás effek­tussal. Úgy látszik, sokkal izgalmasabb fejezetet nyit­nak bizonyos chronikus hepatitisek kezelésében az antimetabolitok. Ezekkel vagyunk most a lelkesedés fázisában, és egyelőre nem lehet tudni, beváltják-e majd a hozzájuk fűzött reményeket. Az antimeta­bolitok — 6-merkaptopyrin, az Imuran néven is­mert azothiopyrin és a methylhydrazin-derivátu­­mok — alkalmazásának elméleti alapját a chroni­kus hepatitis pathogenesisében szerepeltetett im­­munpathológiai történések képezik. Először a lu­poid hepatitisben alkalmazták ezeket a szereket, de egyesek jó eredménnyel adták egyéb progressiv chronikus hepatitis esetekben is (9, 11, 22, 30). Ha­tásukra a májban visszafejlődik a gyulladásos sej­tes infiltratio, a gamma-globulin szint csökken. Te­kintve a kezelés mellékhatásait, elsősorban a fehér­vérsejt- és thrombocytaszám csökkenését, amelyek ugyan reversibilisek, a gyógyszer elhagyása után gyorsan megszűnnek, az antimetabolit therapia in­dikációját azok a chronikus hepatitis esetek jelent­hetik, ahol a laboratóriumi próbák és a morfológiai kép kifejezett immunreakcióra utalnak, és a steroid kezelés nem volt hatásos vagy kontraindikált. Igen impresszionáló Geenen és mtsai (9) 21 éves lu­poid hepatitises nőbetegének esete, aki 10 és fél hó­napon át szedett napi 100 mg 6-merkaptopurint, majd teherbe jutott, ezért abbahagyták a kezelést, de a beteg két év múlva is panaszmentes maradt, és a histológiai képben is megmaradt a remissio. Az idült májgyulladások teljesen külön cso­portját képező granulomatosus hepatitisek specifi­kus therapiája természetesen az aetiológiától függ. Az idült hepatitisek gyógyszeres kezelését át­tekintve megállapíthatjuk, hogy nem lehet általá­nos sémát alkalmazni, hanem minden esetet egyé­nileg kell elbírálni a klinikai kép, laboratóriumi eredmények, és különösen a máj histológiai leleté­nek figyelembe vételével. A chronikus hepatitis kezelésének célja az vol­na, hogy megszüntessük a progressiót, végleges in­aktív stádiumot érjünk el, amikor a májban legfel­jebb fibrosis marad vissza. Kaik (16) vizsgálatai óta nem lehet kétséges, hogy a chronikus hepatitis különböző stádiumokon keresztül portális cirrho­sissá fejlődhet. Számos megfigyelés, így saját ta­pasztalatunk szerint is, az eleve chronikus hepati­tis stádiumában jelentkező betegekben akár van az anamnesisükben heveny májgyulladás, akár nincs.

Next