Orvosi Hetilap, 1968. március (109. évfolyam, 9-13. szám)
1968-03-03 / 9. szám - Bugyi István: Korszakok, átalakulások a sebészetben
ORVOSI HETILAP 435 biztonság. Nem számít, hogy a curaré hatású orvosszerek a légzőizmokat is bénítják. A légcsőbe tolt gumicsövön át az altatógép ütemes nyomkodásával vagy gépi erővel támogatható a gyengült légcsere („assistált légzés”) vagy a légzőizmok teljes hűdése esetén a narkotizőr veszi át teljesen a légcsere fenntartását („controllált légzés”). A curare és pótszereinek legfőbb értéke, hogy igen kevés narcoticummal is már teljesen ellazult betegen végezhető a műtét. Ez az ellazulás és a szabályozható apnoe mind a hasi, mind a mellkasi sebészetben ideális feltételeket teremt az operatőr számára. Az inhalatiós narkózis technikájának gyökeres változásán kívül a legcsodálatosabb hatású anaestheticumokkal lepte meg a pharmakológia a sebészeket az utóbbi évek folyamán. Ilyenek például az érbe fecskendezve élettani alvást előidéző steroidok (steroid-narkózis). A Fentanyl és a Dehydrobenzperidol társításával létrehozható neuroleptanalgesia (sokak szerint a jövő narkózisa). A rövid, pár perces ambuláns műtétekhez az intravénás Epontol-narkózis, mely után a bódulatból frissen ébred az altatott anélkül, hogy bármi utóhatása észlelhető lenne és nyugodtan útjára bocsátható a beteg. Az újszerű altatás egyre szűkebb térre szorítja a helyi és vezetéses érzéstelenítést. Csak orvosszere, a no vocain tartja ma is elsőbbségét számos riválisa ellenére, melyet még 1904-ben állított elő Alfred Einhorn laboratóriumában, a toxikus cocain pótszereként. Ki gondol ma már arra, hogy óriási köldöksérvet, emlőrákot locális anaesthesiában operáljon, vagy epekő, gyomorfekély műtéthez helyi és vezetéses érzéstelenítést alkalmazzon, bélelzáródást spinális anaesthesiában és ne intratrachealis narkózisban operáljon. A narkózis kérdése bármennyire is megoldottnak látszik, korántsem lezárt. További fejlődése nyilvánvaló mind pharmakológiai, mind altatástechnikai vonalon. Antibioticum,ok Az antibioticum felfedezése és gyakorlati alkalmazása nem kisebb jelentőségű, mint a centenáriumát ünneplő, a sebészetben új korszakot nyitó antisepsis, majd követő ikertestvére, az asepsis. A mikroorganizmusok világában dúló örökös harc kiaknázása és a gyógyítás szolgálatába állítása századunk legnagyobb felfedezése. Történelmi távlat sem kell hozzá, jelentősége már ma is felmérhető. A sebészet évezredeken át csaknem teljesen fegyvertelenül állt a mindennapos bakteriális fertőzésekkel szemben. A negyvenes években valósult csak meg a sebészek régi óhaja: találni orvosszert, mely selective csak a szervezetbe fészkelt csirokat teszi ártalmatlanná anélkül, hogy bántalmazná a szerveket, szöveteket, élő sejteket. Első lépés volt a harmincas évek Domagk nevéhez fűződő kísérletsorozata sulfa készítményekkel. A chemotherapia sikere ösztönözte a kutatókat további munkára, mely nem sokat váratott magára. Az antibiosis története szorosan egybefonódik a fermentatio történetével. Még a középkor embere is misztikus jelenségnek tartotta a bor, sör, kenyér, sajt készítést; fogalma sem volt arról, hogy apró élőlényeket állít szolgálatába az erjedéses folyamatok megindítására. Az igazi ok a XIX. század második feléig titok maradt. Az első ember, aki feltételezte, hogy a fermentatiót mikroorganizmusok okozzák, a zseniális francia kémikus, Thénard volt. Bejelentését a szokásos felháborodás fogadta és csak hatvan évvel később, egy másik francia lángelme, Pasteur tudta az állítás helyességét igazolni. Pasteur nagy gondolata, az emberi betegséget úgy gyógyítani, hogy a mikrobákat harcba küldeni egymás ellen, Rudolf Emmerich és Oscar Low kísérleteivel fejlődött tovább. Sikerült izolálniuk a Pseudomonas aeruginosa (Bacilus pyocyaneus) anyagcseretermékét, mely más baktériumokra élő hatású s elnevezték pyocyanazének. Ez volt a világ első antibioticuma. Több száz beteget gyógyítottak meg vele, diphtheria helybeli kezelésére is használták spray alakjában. Azonban a nem kis jelentőségű felfedezés megelőzte korát. A technika még A sebészet történetének mnemotechnikai ábrázolása. A száz évig (1846—1946) tartó lassú fejlődést az utóbbi húsz esztendő gyors iramú felfelé ívelése váltotta fel. Valamint a múlt században a narkózis és az antisepsis, úgy századunkban is ugyanez a kettő tényező, a korszerűsített narkózis és a biológiai antisepsis (antibiotiku mok) segítette elő a sebészet fejlődését.1*