Orvosi Hetilap, 1968. május (109. évfolyam, 18-21. szám)
1968-05-26 / 21. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Vághy Imre - Ladányi Józsa - Matolay György: Adatok a gynecomastia kezeléséhez
szükséglet csökkent vagy megszűnt, a különböző decompensatiós tünetek 34—56%-ban javultak, vagy megszűntek. A radiojób therapia alkalmazását meghatározott esetekben, angina pectoris syndromában és cardialis decompensatióban indokoltnak tartják. IRODALOM: 1. Albrink, M. J.: Arch. Int. Med. 1962, 109, 345. — 2. Baráth J.: Orvosképzés. 1938, 3, 412. — 3. Beierwaltes, W. H., Johnson, Ph. C., Solari, A. J.: Clinical use of radioisotopes. W. B. Saunders, Philadelphia. 1957. 106. o. — 4. Blumgart, H. L., Freedberg, A. S., Kurland, G. S.: Amer. J. Med. 1953, 14, 665. — 5. Blumgart, H. L., Freedberg, A. S., Kurland, G. S.: Circulation. 1957, 16, 110. — 6. Blumgart, H. L., Freedberg, A. S., Kurland, G. S.: J. Amer. Med. Ass. 1955, 157, 1. — 7. Blumgart, H. L., Levine, S. A., Berlin, D. D.: Arch. Int. Med. 1933, 51, 866. — 8. Corday, E., Gold, H., Jaffe, H. L.: Circulation. 1958, 17, 900. — 9. Cukor I.: Orv. Hetil. 1937, 78, 558. — 10. Delit, C., S. Silver, S. B. Yohalem, R. L. Segal: J. Amer. Med. Ass. 1961, 4, 176, A gynecomastiáról — a férfi emlőmirigy állományának a női virginális emlőhöz hasonló megnagyobbodásáról — 1945-ig igen kevés közleményt olvashattunk. Tömegesebb előfordulásáról először Klatskin 1947-ben tesz említést: 300 japán hadifogságból hazatérő amerikai matróz közül 48-nak volt gynecomastiája (20). Stahl és Englert 1948—1950-ig 65 esetet észleltek klinikájukon, ahol eddig hasonló megbetegedéssel csak elvétve jelentkeztek (28). A háborút követő években kétségtelen az esetek megszaporodása világszerte, és így érthető, hogy a kórkép okának kutatása előtérbe került. A gynecomastia keletkezésében a hormonok szerepe általánosan elfogadott (3, 14). Bansi—Klatskin hangsúlyozzák, hogy a gynecomastia létrejöttében igen fontos szerep jut a májnak (4). Loose, Schröder, Stahl és Englert a táplálkozásnak tulajdonítanak jelentőséget (25, 28). A rossz táplálkozás valószínűleg a májon keresztül fejti ki hatását (25). A máj cirrhosis esetén a máj oestrogen inaktiváló működésének kiesése felelős a gynecomastia megjelenéséért. A vitamindeficit, elsősorban a B komplexum hiányának jelentőségét szintén több szerző említi (15, 21). A here csökkent működése (pubertás körüli testis hypofunkció, Klinefelter-syndroma, traumás hereatrophia, varicocele, a hererig-besugárzása, mumps orchitis), heretumor, továbbá oestrogen termelő mellékvesetumor is okozhatja. Sokszor prostata hypertrophia kísérője. Hormon kezelés kapcsán nem egyszer fejlődik ki gynecomastia (7, 8, 9, 17, 24). Nemcsak oestrogenek — prostatarák hormonkezelésekor (22) —, hanem androgenek is okozhatják. Digitális készítmény, isotop jód, reserpin adásakor is leírták. Ma általában nem az absolut mennyiséget, hanem az androgen-oestrogen egyensúly megbomlását tartják a leglényegesebbnek. Létrejöttében azonban több tényezőnek kell érvényesülni. 262 o. — 11. Duffy, B. J., Fitzgerald, P. J.: Cancer. (N. Y.) 1950, 3, 1018. — 12. Edward, E., Wallach, Glenn, D., Lubash, Burton, D., Cohen, Albert L. Rubin: J. Amer. Med. Ass. 1958, 167, 1922. — 13. Erdélyi G., Keller L. és Balázsi I.: Orv. Hetil. 1963, 104, 732. — 14. Fields, T., Seed, L.: Clinical use of radioisotopes. Year Book Publishers. Chicago. 1957. 147. 0. — 15. Friedberg, Ch. K.: Erkrankungen des Herzens. G. Thieme. Stuttgart. 1959. 568. o. — 16. Haynal I.: A szív és a vérerek betegségei. Magyar Orvosi Könyvkiadó. Budapest. 1938. — 17. Haynal 1., Konrády L.: Acta Medica. 1944. 9. Kolozsvár. — 18. Jaffe, H. L., Rosenfeld, M. H., Pobirs, F. W., Stuppy, L. J.: J. Amer. Med. Áss. 1953, 151, 716. — 19. László A.: Orv. Hetil. 1938, 79, 950. — 20. Policzer M.: Orvosok Lapja. 1948, 39, 1. — 21. Policzer M.: Orv. Hetil. 1961, 102, 1393. — 22. Policzer M., Katona A., Marton M. : Balassa J. K. Orv. Közi. 1963, 6, 51. — 23. Policzer M., Katona A., Marton M.: Magyar Belorv. Arch. 1964. 5, 228. — 24. Scherf, D.:J,led. Kiin. 1937, 33, 1126. — 25. Schwiegk, H.: Künstliche Radioaktive Isotope in Physiologie. Diagnostik und Therapie. Springer. 1961. II. 958 0. E témával foglalkozó magyar közlemények száma viszonylag is kevés (5, 6, 7, 13, 31, 32). Jelen közleményünkben azokról a vizsgálatokról, illetve adatokról számolunk be, amelyek 1950— 1966 márciusáig klinikánkon, továbbá 1952—1966 márciusáig a Megyei Onkológiai Gondozó Intézetben megfordult 93 gynecomastiás beteggel kapcsolatosak. 1. táblázat. Anyagunk számszerű megoszlása. Átmeneti gynecomastia: pubertáskori 10 öregkori 6 Tartós gynecomastia: monosymptomás 34 hormonzavar genitális elvált nélkül 19 hormonzavar genitális elváltozással 21 Gynecomastiából rák 3 Vizsgálataink tárgyát a primaer gynecomastia képezi, és nem foglalkozunk az álgynecomastiákkal, illetve az ún. tüneti vagy secunder gynecomastiákkal, mely utóbbiak gyógyszeres kezelés mellékhatásaként, endokrin betegségek rész jelenségeként, illetve májbetegségekhez társulva lépnek fel. Tíz pubertáskori beteg közül 6 gynecomastiás panaszával kereste fel intézetünket, 4 pedig a Gyermekklinikáról került hozzánk konzíliumba. E betegek mindegyike 6—12 héten belül spontán gyógyult. Hat átmeneti öregkori gynecomastiát egyéb okból történő klinikai kezelés alatt észleltünk. Ezek is spontán gyógyultak: 5 közülük 3 héten belül, 1 pedig 6 héttel betegségének kezdete után. A kontroll alkalmával recidivát nem találtunk. Debreceni Orvostudományi Egyetem, II. Sebészeti Klinika (igazgató: Ladányi Józsa dr.) és Megyei Onkológiai Gondozó Intézet, Debrecen (főorvos: Matolay György dr.) Adatok a gynecomastia kezeléséhez Vághy Imre dr., Ladányi Józsa dr. és Matolay György dr.