Orvosi Hetilap, 1968. június (109. évfolyam, 22-26. szám)

1968-06-02 / 22. szám - Berényi Béla: Az arcdeformitások korrekciója szájsebészeti módszerekkel

ORVOSI HETILAP V. A., 29 éves nőbeteg, nyúlajak, farkas torok mű­téteit követő relatív progeniával jelentkezett klinikán­kon, elsősorban esztétikai korrekciót kérve. A műtéti megoldás szükségessége ebben az esetben kétségtelen volt, sőt az is nyilvánvaló, hogy adott esetben az osteo­­tomiát a ramuson a leghatásosabb elvégezni. Az áll­kapocsszöglet configuratiója normális volt, hiszen rela­tív progeniáról, vagyis voltaképpen a felső állcsont re­­trognathiájáról volt szó. E szempontok figyelembe véte­lével modell kísérleten az Obwegeser-műtét hatásossá­gát tanulmányoztuk, és miután ez biztató eredmény­nyel járt, emellett a módszer mellett döntöttünk. A műtéti eredmény az adott lehetőségekhez képest optimális volt és 6 hét alatt tökéletes csontgyógyulást értünk el (4. és 5. ábra). K. I., 21 éves nőbeteg azzal a panasszal jelentke­zett klinikánkon, hogy előreugró álla és alsó fogai esz­tétikailag nagyon zavarják és amellett rágni sem tud rendesen, mert csak egy-egy alsó őrlő foga érintkezik a felsővel. A beteg klinikai vizsgálata, a fogsorokról készített modellek elemzése és a teleröntgen felvétel mérőszá­mai azt mutatták, hogy nyitott harapással párosult nagyfokú progeniáról van szó. Ebben az esetben a beteg kora és a rendellenesség jellege miatt nem lehetett kétség afelől, hogy annak megoldása csak sebészi úton lehetséges. A kérdés csak az volt, hogy melyik műtéti módszer volna adott eset­ben a legcélravezetőbb. A corpus rendkívüli hossza és a corpus ramus hossza közötti szokatlanul nagy arány­talanság miatt először a corpus kétoldali osteotomiá­­jára gondoltunk. A teleröntgen felvétel gondos elem­zése és a modellkísérletek azonban azt mutatták, hogy megfelelő eredmény érhető el a ramus verticalis osteo­­tomiájával is, sokkal kisebb műtéti kockázattal. Ezért emellett a megoldás mellett döntöttünk és a műtét si­kere teljes mértékben igazolta elképzelésünket. Az ered­mény mind esztétikai, mind funkcionális szempontból kifogástalan (6—9. ábra). A prognathia a progeniánál kevésbé torzító rendellenesség, és az esetek többsége konzervatív orthodontiai módszerrel jól befolyásolható. Mégis akadnak a konzervatív kezeléssel dacoló esetek és olyan betegek, akik már a „teenager” kor utolsó harmadában, vagy még később jelentkeznek keze­lésre. Ilyenkor mégis csak sebészi módszerhez kell folyamodnunk. Meggyőződésünk, hogy azok a heroikus műté­tek, amelyek az egész felső állcsont, vagy legalábbis elülső felének teljes haránt-osteotomiájával repo­­nálják az előreálló frontfogakat, csak nagyon kivé­teles esetekben indokoltak. Kitűnő eredménnyel alkalmazunk azonban egy rendkívül egyszerű sebészi módszert az ortho­dontiai kezelés előkészítésére, amellyel a fogszabá­lyozást egyébként befolyásolhatatlan esetekben is lehetővé tesszük, időbeli lefolyását megrövidítj­ük és­­ a recidivamentességet biztosítjuk. Ez az eljárás a corticotomia. Az első vagy második praemolarist általában mind­két oldalon extraháljuk, majd egy-egy gingivo-perios­­tealis lebeny felpreparálása után a frontfog­ak interal­veolaris corticalisát a fogak hossztengelye irányában 10. ábra. Saját eljárással módosított corticotomia. 11. ábra. L. E. Nagyfokú prognathia. 12. ábra. L. E. Saját eljárással végzett corticotomia és fogszabályozás után. 1181

Next