Orvosi Hetilap, 1968. június (109. évfolyam, 22-26. szám)
1968-06-02 / 22. szám - Berényi Béla: Az arcdeformitások korrekciója szájsebészeti módszerekkel
ORVOSI HETILAP V. A., 29 éves nőbeteg, nyúlajak, farkas torok műtéteit követő relatív progeniával jelentkezett klinikánkon, elsősorban esztétikai korrekciót kérve. A műtéti megoldás szükségessége ebben az esetben kétségtelen volt, sőt az is nyilvánvaló, hogy adott esetben az osteotomiát a ramuson a leghatásosabb elvégezni. Az állkapocsszöglet configuratiója normális volt, hiszen relatív progeniáról, vagyis voltaképpen a felső állcsont retrognathiájáról volt szó. E szempontok figyelembe vételével modell kísérleten az Obwegeser-műtét hatásosságát tanulmányoztuk, és miután ez biztató eredménynyel járt, emellett a módszer mellett döntöttünk. A műtéti eredmény az adott lehetőségekhez képest optimális volt és 6 hét alatt tökéletes csontgyógyulást értünk el (4. és 5. ábra). K. I., 21 éves nőbeteg azzal a panasszal jelentkezett klinikánkon, hogy előreugró álla és alsó fogai esztétikailag nagyon zavarják és amellett rágni sem tud rendesen, mert csak egy-egy alsó őrlő foga érintkezik a felsővel. A beteg klinikai vizsgálata, a fogsorokról készített modellek elemzése és a teleröntgen felvétel mérőszámai azt mutatták, hogy nyitott harapással párosult nagyfokú progeniáról van szó. Ebben az esetben a beteg kora és a rendellenesség jellege miatt nem lehetett kétség afelől, hogy annak megoldása csak sebészi úton lehetséges. A kérdés csak az volt, hogy melyik műtéti módszer volna adott esetben a legcélravezetőbb. A corpus rendkívüli hossza és a corpus ramus hossza közötti szokatlanul nagy aránytalanság miatt először a corpus kétoldali osteotomiájára gondoltunk. A teleröntgen felvétel gondos elemzése és a modellkísérletek azonban azt mutatták, hogy megfelelő eredmény érhető el a ramus verticalis osteotomiájával is, sokkal kisebb műtéti kockázattal. Ezért emellett a megoldás mellett döntöttünk és a műtét sikere teljes mértékben igazolta elképzelésünket. Az eredmény mind esztétikai, mind funkcionális szempontból kifogástalan (6—9. ábra). A prognathia a progeniánál kevésbé torzító rendellenesség, és az esetek többsége konzervatív orthodontiai módszerrel jól befolyásolható. Mégis akadnak a konzervatív kezeléssel dacoló esetek és olyan betegek, akik már a „teenager” kor utolsó harmadában, vagy még később jelentkeznek kezelésre. Ilyenkor mégis csak sebészi módszerhez kell folyamodnunk. Meggyőződésünk, hogy azok a heroikus műtétek, amelyek az egész felső állcsont, vagy legalábbis elülső felének teljes haránt-osteotomiájával reponálják az előreálló frontfogakat, csak nagyon kivételes esetekben indokoltak. Kitűnő eredménnyel alkalmazunk azonban egy rendkívül egyszerű sebészi módszert az orthodontiai kezelés előkészítésére, amellyel a fogszabályozást egyébként befolyásolhatatlan esetekben is lehetővé tesszük, időbeli lefolyását megrövidítjük és a recidivamentességet biztosítjuk. Ez az eljárás a corticotomia. Az első vagy második praemolarist általában mindkét oldalon extraháljuk, majd egy-egy gingivo-periostealis lebeny felpreparálása után a frontfogak interalveolaris corticalisát a fogak hossztengelye irányában 10. ábra. Saját eljárással módosított corticotomia. 11. ábra. L. E. Nagyfokú prognathia. 12. ábra. L. E. Saját eljárással végzett corticotomia és fogszabályozás után. 1181