Orvosi Hetilap, 1968. november (109. évfolyam, 44-47. szám)
1968-11-03 / 44. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Juhász István - Kerényi Antal - Ungár Imre: Adatok a rekesszel összefüggő elváltozások klinikumához
KLINIKAIANULMÁNYOK Országos Korányi Tbc Intézet (igazgató: Böszörményi Miklós dr., tudományos igazgató: Földes István dr.), Mellkassebészeti osztály (főorvos: Ungár Imre dr.), Megyei Tbc Gyógyintézet, Tatabánya (igazgató: Lakatos Pál dr.) Adatok a rekesszel összefüggő elváltozások klinikumához Juhász István dr., Herényi Antal dr. és Ungár Imre dr. Diagnosztikus nehézségek és tévedések, meglepő és megtévesztő észlelések a tüdősebészetben sem tartoznak a ritkaságok közé. Ez nemcsak a praeoperatív diagnózis és a műtéti lelet vonatkozásában, hanem az intraoperatív macroscopos, valamint a végleges szövettani diagnózis viszonylatában is érvényes. E téma aktualitását az ilyen értelmű közlemények növekvő száma is jelzi (2, 5, 7, 10, 19, 26, 27). Az elváltozás localisatiója már önmagában is diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai problémákat vethet fel, amint ezt a mellkasbázison elhelyezkedő elváltozások esetében is tapasztalhatjuk (1). A rekesszel összefüggő, attól röntgenológiailag el nem differenciálható árnyékok pathológiai alapjai igen változatosak, és annak ellenére, hogy ezek előfordulása az egyéb localisatiójú tüdőelváltozásokhoz viszonyítva nem túl gyakori, mégis indokolt a velük való foglalkozás már csak az alábbi okok miatt is: 1. A szűrővizsgálatok kiterjesztése során egyre több basális elhelyezkedésű elváltozást ismernek fel. 2. Ezen elváltozások mögött nem ritkán malignus — vagy más okból feltétlen műtétet igénylő — körfolyamat húzódik meg. 3. A mellkasbázis anatómiai viszonyai miatt a kérdéses kórképek nem ritkán csak műtéti úton tisztázhatók. Az első megállapítás tényét bizonyíthatja az 1966-os évben elindított rákszűrési modellkísérlet (9) adataiból nyerhető közvetett számítás is, miszerint csupán a 40 évnél idősebb populatióból országos viszonylatban évi kb. 200, rekesszel összefüggő olyan elváltozás emelhető ki, melynek természete csak röntgenvizsgálati módszerekkel nem tisztázható. Az ilyen elváltozások műtéti számának emelkedése a statisztikai adatok ismerete nélkül is az ernyőfénykép (es) szűrés jelentőségére utal, és egyben arra is, hogy ma már az efszűrés nemcsak a specifikus elváltozások, hanem legalább olyan súllyal a tumor felkutatására is irányul (4, 25) és ennek során a rekesz-közeli elváltozások is növekvő számban kerülnek észlelésre. Ezt tapasztaltuk mi is az utóbbi 5 év műtéti anyagának feldolgozása során, mivel a vizsgált időszak második felében eseteink száma megháromszorozódott. A gyakorlati klinikai igény szempontjából e tárgykörben szóbajövő elváltozásokat az alábbi morphopathológiai felosztás szerint csoportosíthatjuk: I. A rekeszizomzat saját megbetegedései: a) rekesz aplasia és hypoplasia, b) rekeszsérvek és relaxatiók, c) a rekesz saját daganatai és cystái. II. Rekesz feletti elváltozások: a) a csontos mellkasfal tumorai, traumás, gyulladásos és cystás elváltozzásai, b) pleurából kiinduló daganatok és cysták, továbbá különböző letokolt pleurális folyadékgyülemek, pleuritis diaphragmatica, callus, c) a tüdőből kiinduló jó- és rosszindulatú tumorok, tumor metastasisok, cysták és abscessusok, intrapulmonalis haematoma és infarctus, tüdő echinococcus, valamint a különböző pneumonitisek, intrapulmonalis sequestratio és a specifikus elváltozások közül a ritka localisatiójú basalis tuberculoma, d) a mediastinum daganatai és cystái, a pericardium cystái, valamint a szív és pericardium daganatai, a szív és az aorta descendens aneurysmái és végül a nyelőcső alsó szakaszának tumorai, diverticulumai és intramuralis cystái jöhetnek szóba. III. A rekesz alatti elváltozások csoportjába tartoznak azon hasüregi folyamatok (tumor, cysta, stb.), amelyek a rekeszt deformálják és helyzetét megváltoztatják. Ezekben az esetekben azonban rendszerint a hasi tünetek annyira dominálnak, hogy mint rekesz differenciáldiagnosztikai problémák csak igen ritkán szerepelnek. A felsorolt elváltozások közül számos kórkép rutin vizsgálati módszerekkel tisztázható, néha azonban részletes rtg-, valamint egyéb kiegészítő vizsgálatok (plx.: pneumoperitoneum, pneumomediastinum, broncho- és angiopneumographia, nortographia, felső és alsó passage, punctiók, mediastino-, thoraco- és laparoscopia) elvégzése után sem lehet az elváltozás rekeszhez való viszonyát és pathologiai hátterét meghatározni. Jelen közleményünk közelebbi célja néhány ezen legutóbb említett csoportba sorolható eset megbeszélése, melyekben az elváltozás lényegét csak műtéti úton, thoracotomia segítségével lehetett tisztázni. Nem szerepelnek tehát eseteink között azok a basalis folyamatok, melyek akár pathologiai, akár pedig a rekeszhez való viszony vonatkozásában praeoperative tisztázhatók voltak. Szorosabban megfogalmazva a nem kimutatható, illetve nem bi-1. ábra. Egy jobb oldali subcosternalis rekeszsérv és egy bal oldali rekesszel összekapaszkodó br. cc. az oldalirányú rétegfelvétel alapján igen hasonló morphológiai képet mutat. * A Mellkassebészeti Sectio 1967. május 27-i pécsi tudományos ülésén tartott előadás alapján.