Orvosi Hetilap, 1968. november (109. évfolyam, 44-47. szám)

1968-11-03 / 44. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Juhász István - Kerényi Antal - Ungár Imre: Adatok a rekesszel összefüggő elváltozások klinikumához

KLINIKAI­ANULMÁNYOK Országos Korányi Tbc Intézet (igazgató: Böszörményi Miklós dr., tudományos igazgató: Földes István dr.), Mellkassebészeti osztály (főorvos: Ungár Imre dr.), Megyei Tbc Gyógyintézet, Tatabánya (igazgató: Lakatos Pál dr.) Adatok a rekesszel összefüggő elváltozások klinikumához Juhász István dr., Herényi Antal dr. és Ungár Imre dr. Diagnosztikus nehézségek és tévedések, meg­lepő és megtévesztő észlelések a tüdősebészetben sem tartoznak a ritkaságok közé. Ez nemcsak a praeoperatív diagnózis és a műtéti lelet vonatkozá­sában, hanem az intraoperatív macroscopos, vala­mint a végleges szövettani diagnózis viszonylatában is érvényes. E téma aktualitását az ilyen értelmű közlemények növekvő száma is jelzi (2, 5, 7, 10, 19, 26, 27). Az elváltozás localisatiója már önmagában is diagnosztikai és differenciáldiagnosztikai problémá­kat vethet fel, amint ezt a mellkasbázison elhelyez­kedő elváltozások esetében is tapasztalhatjuk (1). A rekesszel összefüggő, attól röntgenológiailag el nem differenciálható árnyékok pathológiai alapjai igen változatosak, és annak ellenére, hogy ezek előfor­dulása az egyéb localisatiójú tüdőelváltozásokhoz viszonyítva nem túl gyakori, mégis indokolt a velük való foglalkozás már csak az alábbi okok miatt is: 1. A szűrővizsgálatok kiterjesztése során egyre több basális elhelyezkedésű elváltozást ismernek fel. 2. Ezen elváltozások mögött nem ritkán malignus — vagy más okból feltétlen műtétet igénylő — körfo­lyamat húzódik meg. 3. A mellkasbázis anatómiai viszonyai miatt a kérdéses kórképek nem ritkán csak műtéti úton tisztázhatók. Az első megállapítás tényét bizonyíthatja az 1966-os évben elindított rákszűrési modellkísérlet (9) adataiból nyerhető közvetett számítás is, miszerint csupán a 40 évnél idősebb populatióból országos viszonylatban évi kb. 200, rekesszel összefüggő olyan elváltozás emelhető ki, melynek természete csak röntgenvizsgálati módsze­rekkel nem tisztázható. Az ilyen elváltozások műtéti számának emelkedése a statisztikai adatok ismerete nélkül is az ernyőfénykép (es) szűrés jelentőségére utal, és egyben arra is, hogy ma már az ef­­szűrés nemcsak a specifikus elváltozások, hanem legalább olyan súllyal a tumor felkutatására is irányul (4, 25) és ennek során a rekesz-közeli elváltozások is növekvő számban kerül­nek észlelésre. Ezt tapasztaltuk mi is az utóbbi 5 év műtéti anyagának feldolgozása során, mivel a vizsgált időszak második felében eseteink száma megháromszo­rozódott. A gyakorlati klinikai igény szempontjából e tárgykörben szóbajövő elváltozásokat az alábbi morphopathológiai felosztás szerint csoportosíthat­juk: I. A rekeszizomzat saját megbetegedései: a) re­kesz aplasia és hypoplasia, b) rekeszsérvek és relaxa­­tiók, c) a rekesz saját daganatai és cystái. II. Rekesz feletti elváltozások: a) a csontos mell­kasfal tumorai, traumás, gyulladásos és cystás elváltoz­­­zásai, b) pleurából kiinduló daganatok és cysták, to­vábbá különböző letokolt pleurális folyadékgyülemek, pleuritis diaphragmatica, callus, c) a tüdőből kiinduló jó- és rosszindulatú tumorok, tumor metastasisok, cys­ták és abscessusok, intrapulmonalis haematoma és in­farctus, tüdő echinococcus, valamint a különböző pneu­­monitisek, intrapulmonalis sequestratio és a specifikus elváltozások közül a ritka localisatiójú basalis tubercu­loma, d) a mediastinum daganatai és cystái, a pericar­dium cystái, valamint a szív és pericardium daganatai, a szív és az aorta descendens aneurysmái és végül a nyelőcső alsó szakaszának tumorai, diverticulumai és intramuralis cystái jöhetnek szóba. III. A rekesz alatti elváltozások csoportjába tartoz­nak azon hasüregi folyamatok (tumor, cysta, stb.), ame­lyek a rekeszt deformálják és helyzetét megváltoztat­ják. Ezekben az esetekben azonban rendszerint a hasi tünetek annyira dominálnak, hogy mint rekesz differen­ciáldiagnosztikai problémák csak igen ritkán szerepel­nek. A felsorolt elváltozások közül számos kórkép ru­tin vizsgálati módszerekkel tisztázható, néha azonban részletes rtg-, valamint egyéb kiegészítő vizsgálatok (plx.: pneumoperitoneum, pneumomediastinum, bron­cho- és angiopneumographia, nortographia, felső és al­só passage, punctiók, mediastino-, thoraco- és laparo­­scopia) elvégzése után sem lehet az elváltozás rekesz­hez való viszonyát és pathologiai hátterét meghatá­rozni. Jelen közleményünk közelebbi célja néhány ezen legutóbb említett csoportba sorolható eset megbeszélése, melyekben az elváltozás lényegét csak műtéti úton, thoracotomia segítségével lehetett tisz­tázni. Nem szerepelnek tehát eseteink között azok a basalis folyamatok, melyek akár pathologiai, akár pedig a rekeszhez való viszony vonatkozásában praeoperative tisztázhatók voltak. Szorosabban megfogalmazva a nem kimutatható, illetve nem bi-1. ábra. Egy jobb oldali subcosternalis rekeszsérv és egy bal oldali rekesszel összekapaszkodó br. cc. az oldal­irányú rétegfelvétel alapján igen hasonló morphológiai képet mutat. * A Mellkassebészeti Sectio 1967. május 27-i pécsi tudományos ülésén tartott előadás alapján.

Next