Orvosi Hetilap, 1968. december (109. évfolyam, 48-52. szám)
1968-12-01 / 48. szám - Boda Domokos: A specializálódás és a gyermekgyógyászat jövője
2666 ORVOSI HETILAP 3. A határterületek szakmai feladatainak ellátása a konziliáriusok (leggyakrabban sebész, röntgenológus, fül-orr-gégész, neurológus) közreműködésével történik. Amennyiben a teendők érdekében ilyen célra főhivatású szakember foglalkoztatása vagy külön osztály beállítása látszik szükségesnek, úgy ez csak általános gyermekintézeten belül, a többi feladattal összhangban történhetik. Kivételesen a team munka jelent megoldást. Erre példa az újszülötteknek közvetlenül a szülést követő ellátása, a szülész és a gyermekorvos által vagy a szelektált és műtéti elbírálást igénylő cardiológiai eseteknek a szívsebésszel közösen történő speciális kivizsgálása és műtétre való előkészítése. Egyéb (haematológiai, allergologiai, endocrinológiai, klinikai genetikai, cardiologiai stb.) feladatokat, elsősorban a vezető gyermekintézményekben a témakör iránt érdeklődő, azzal elmélyülten foglalkozó gyermekorvosoknak kell megoldaniuk, gondoskodva egyben arról is, hogy az egyes területeken bekövetkezett szakmai fejlődésről az egész gyermekorvostársadalom folyamatosan értesülhessen. 4. A további egészséges fejlődés érdekében még szorosabb együttműködés szükséges a kórházakban, klinikákon tevékenykedő és a területen működő gyermekorvosok között. IRODALOM: 1. Bálint M.: Orv. Hetil. 1967, 108, 961. — 2. Darabos P.: Orv. Hetil. 1967, 108, 32. — 3. Gegesi Kiss Pál: A betegség és gyógyítás. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1961. — 4. Holt, L. E.: Acta Paed. Scand. Suppl. 1967, 172, 79. — 5. Kovács G.: Személyes közlés. — 6. Lukács J.: Népegészségügy. 1965, 46, 257. Szerkesztőségi kommentár Az orvostudomány gyorsütemű fejlődése és az ismeretanyag bővülése egyrészt a subspecialitások fejlesztésének, másrészt a szintézis szükségességének kérdését mint megoldatlan dilemmát tartja napirenden. Ilyen szempontból a belgyógyászatban hasonló a helyzet, mint a gyermekgyógyászatban, és a Boda dr. prof. által felvetett kérdés elvi síkon elsősorban a belgyógyászatban merül fel. A specializálódás létjogosultságát elsősorban a tudományos munka fejlesztésének szükségessége szabja meg. Nem kétséges az sem, hogy az ilyen igények szerint létesített specializált csúcsintézményekbe kerülő szelektált betegek ellátása is gyakorlottabbá és színvonalasabbá válik. Ha összetétel szerint vizsgáljuk meg a belgyógyászati ellátást igénylő betegeket, megállapíthatjuk, hogy csak kis töredékük igényel valamelyik subspecialitás kompetenciájába való utalást. A betegek zöme az általános belgyógyászat széles skálájú ellátásába tartozik, és nem szükséges ecsetelni, milyen hátrányos helyzetbe kerülne a beteg akkor, ha a maga specialitásában egyoldalúan kvalifikált, általános belgyógyászati gyakorlattal nem kielégítő mértékben rendelkező kezekre bíznánk. Ha a tudomány mai szerteágazottsága és fejlettsége mellett kívánjuk az általános belgyógyászat definícióját adni, elsősorban arra kell gondolnunk, hogy az általános belgyógyászatot a szakma szélességi és mélységi dimenziója közti kompromisszum szabja meg. Az elmúlt évtizednek az orvostudomány rohamos fejlődésével konformis vívmányának tartjuk az országos viszonylatban létesített speciálintézeteket, amelyeknek az a feladatuk, hogy válogatott esetek kezelésének, ill. kivizsgálásának lehetőségét biztosítsák. A jelentkező szükséglethez igazodó, egy vagy több szakosított intézet létesítését csak helyeselhetjük, általában azonban a belgyógyászati szakma integritásának megtartására kell törekednünk. A teljes keresztmetszetében subspecialitásokra bontott belgyógyászat jól ismert következménye a beteg magárahagyatottsága, amely túlspecializálódás esetén gondokat fog okozni. Véleményünk szerint a specializálódás és a szintézis dilemmájának helyes megoldását az a gyakorlat teszi lehetővé, amely a specializált és szintetizált medicina szintézisének jegyében alakul ki. PERCHLORAT-K 400 mg kalium perchloricum/tbl antithyreoticum A pajzsmirigyben levő jodidot a káliumperchlorat leválasztja és helyére lépve önmagát fixálja. A gyógyszeradag nagyságával egyenes arányban megnő a pajzsmirigy és a strumigen hatást szövettanilag activ mirigyfunctio követi. Adagolása és az egyéb tudnivalók a „Tájékoztató a gyógyszerkészítmények rendelésére” című könyv pótlapján olvasható. EGYESÜLT GYÓGYSZER-ÉS TÁPSZERGYÁR, BUDAPEST