Orvosi Hetilap, 1969. május (110. évfolyam, 18-21. szám)

1969-05-04 / 18. szám - Benkő György: A korai gyomorrák röntgenológiai problémái

1000 ORVOSI HETILAP rai gyomorrák regionális nyirokcsomó-áttétellel. A 3. esetet leghelyesebb kis gyomorráknak vagy ko­rai Borrmann II. típusú (élesen határolt fekélyes) gyomorráknak nevezni. Golden és Stout meghatá­rozását szó szerint véve felszínesen terjedő ráknak is nevezhető; röntgenképe mindenesetre korai rák­ra jellemző. Nyilvánvaló, hogy a korai gyomorrák, a felszínesen terjedő gyomorrák és a kifejlődött gyomorrák között a határ nem éles. A kifejlődött gyomorrákokra a japánok is a Borrmann (5) típus­beosztást használják. A fenti példák is mutatják, hogy valódi telő­­dési többletet korai fekélyes gyomorrákban sem várhatunk. A telődési többlet viszonylagos, a lume­nen belül esik. Elülső és hátsófali lokalizáció esetén e típusokban az ,,en face” fészek, depressio, radio­­opaque terület vagy sekély báriumfolt kifejezések használatosak. Valójában az I. típusú (protrudáló) korai rákok felfedezése a legegyszerűbb, de sokszor véletlenszerű. Ugyanis ez esetben egyszerű gyomorpolypusban vagy szerkezetes „semimalignus” gyomordaganatban (szeder­szerű daganat és bolyhos daganat) kialakuló másodla­gos malignus átalakulásról van szó. Az eredetileg be­nignus tumor méretei biztosítják a diagnózist rutin gyomorvizsgálat esetén is. Szerzőnek alkalma volt több ilyen korai gyomorrák esetet közölni (2). A hazai irodalomban legutóbb Hajdú és Kuti (16), továbbá Vargha (25) közöltek korai gyomorrák eseteket. Igen fontos kérdés, hogy milyen röntgenológiai vizsgálati taktika nyújt legtöbb lehetőséget a korai és kis gyomorrákok felfedezésére. Nyilvánvaló, hogy minden rendelkezésünkre álló módszert hasz­nálni és azokat kombinálni kell. A kevés kontrasztanyaggal végzett relief vizs­gálat elsősorban az elülső és hátsó fal elváltozásai vizsgálatára alkalmas, de a gyomor redőinél kisebb magasságú és mélységű laesiók nem jól láthatók, mert a gyomor kontrahált. A kitöltött gyomor vizsgálatával — álló vagy hason fekvő helyzetben — a gyomorfal rugalmas­sága nagyobb területen vizsgálható. Gutmann (12, 15) az utóbbi helyzetben az antrumról és angulus­­tájról készített sorozatfelvételek tanulmányozását tartja a legfontosabbnak. Elsősorban a hajlatokon ülő kis fészkek és falmerevség, továbbá ennek a peristaltika kapcsán tanúsított viselkedése vizsgá­latára alkalmas, a felfedezett laesiók kiterjedése és formája azonban nem ítélhető meg olyan bizton­sággal, mint más vizsgálati technikával. 8. ábra, 3. eset. Lapos intraluminalis kráter a gyomor alsó pólusán a nagyhajlati kontúron. 9. ábra. 3. eset. A kóros részlet a resecatumból. A lapos fekély „fala” főként az aboralis oldalon (nyíl) kifeje­zett, ahogy a röntgenképen is látható. 10. ábra. Eosinophilsejtes gastritis granulomatosa az antrum nagyhajlati oldalán (nyíl), mely a röntgenképen teljesen korai ulceratív ráknak megfelelő képet ad.

Next