Orvosi Hetilap, 1969. augusztus (110. évfolyam, 31-35. szám)
1969-08-03 / 31. szám - A daganatok immunitástana
1780 ORVOSI HETILAP (33, 34). Bonyolítja a kérdést, hogy bizonyos kísérleti körülmények között az ALS jobban károsítja magát a tumort, mint a gazdaszervezetet. Ha a folyamatot jobban megismerjük, még az is előfordulhat, hogy daganatok kezelésére is használni fogjuk az ALS-t, esetleg vegyszeres kezeléssel kombinálva (35). Emberi daganatok immunológiája A következőkben azt kell megtárgyalnunk, mennyire alkalmazhatók az állatkísérletek alapján felállított elvek és tapasztalatok az emberi daganatokra, és mit tudunk az emberi daganat-immunitásról, az immuntherápiás kezelés lehetőségéről. Először azokat az immunitástani vizsgálatokat ismertetem, amelyek a daganatok szervdiagnózisát segítenék elő. Az elmúlt években két esetben vizsgálták a rákos betegek bőrérzékenységét saját tumorkivonatokkal (36, 37). A tumornak előbb egyszerű konyhasós kivonatát használták, majd a fagyasztással, ultrahangos kezeléssel feltárt sejtszuszpenziót ultracentrifugával frakcionálták. összesen 130 beteget vizsgáltak, de 30%-nál több pozitivitást egyik esetben sem találtak. Állatkísérletek szerint a víruseredetű tumorok szerológiai próbái biztatóbbak, bennük az antitest ismert szerológiai próbákkal könynyen kimutatható. Nagyszámú érdekes kísérletben vizsgálták a betegek savójában feltételezett antitestet. II* 1. Páciensek saját tumorából készült vizes kivonattal a komplementkötést vizsgálva 31 beteg közül 12- nek a savójában kaptak pozitív reakciót, és az antitest jelenléte jó prognózisra utalt (38). 2. A beteg savójának cytotoxikus hatását saját tumorból készült szövettenyészetekben is vizsgálták (39). A szérumfaktor ltere és a betegség lefolyása közt öszszefüggést találtak. A reakció minden Burkitt-típusú tumorral pozitív eredményt ad. 3. A Burkitt-lymphomából készült szövettenyészetekben vírusszerű partikulákat is találtak. A szövettenyészet sejtjeiben mind a sejtfelületen, mind a sejtplazmában mutattak ki antigént a betegek savójával (7). 4. Akut leukaemiások plazmájában vírusszerű partikulákat izoláltak és velük nyulakban antitestet termeltek (15). Az isoantitestekre kimerített savóval a leukaemiások fehérvérsejtjei 50-nél több százalékban adtak pozitív reakciót membrán fluorescens technikával. 5. Az immuntolerancia jelenségét is felhasználták a tumor antigen kimutatására (40). Újszülött nyulakba először a beteg normál vastagbél szövetét oltották, majd ugyanazon állatokat felnőtt korukban a daganatszövettel oltották be, így a normál szöveti antigének nem termelődtek az állatban. Géldiffúziós és haemagglutinációs technikával két olyan antigént sikerült kimutatni, amely normál colon szövettel nem, de más betegek colon tumorával és embrionális tumorszövettel is keresztreakciót ad. A felsorolt kísérletek túlnyomó részében saját tumor antigénnel és csak kis százalékban kaptak pozitív reakciót, így a humán tumorok immundiagnózisának gyakorlati megoldása továbbra is a jövő kutatási feladata. Emberi daganatok immuntherapiája Mielőtt a rák immuntherápiának kérdését tárgyalnánk, arról kell beszélnünk, milyen további bizonyítékaink vannak rá, hogy az emberi daganatoknak immunitástani alapjuk van. Régóta ismeretes, hogy bizonyos humán daganatok, főleg lymphomák és leukémiák spontán regressziót mutatnak. Burkitt-lymphomában 60%-os gyógyulási arányt is közöltek. A tumorok elleni celluláris védekezésre is van szövettani bizonyíték. A carcinoma körüli nyiroksejtes reakció erőssége és a prognózis között szoros összefüggést találtak (3). Végül az immunszuppresszív szerek hatása is úgy magyarázható, mint Synergismus a gazda immunválasza és a kezelés közvetlen növekedésgátló hatása közt. Az elmondottaknál is közvetlenebb és meggyőzőbb bizonyíték a specifikus tumorantigének transplantációs kísérletekben történő kimutatása. Egyetlen megfelelő biológiai alany maga a tumoros beteg. Ilyen kísérletet is nagy számban végeztek (41). Azt tapasztalták, hogy csak 10—20%-ban sikerült az autológ átültetés. Az eredményeket erősen befolyásolja az a tény, hogy a betegek immunszuppresszív kezelést kapnak. A celluláris immunitást bizonyítják azok a kísérletek is, amelyekben önként jelentkező, azonos daganatban szenvedő betegek közt kereszt-transplantatiót végeztek, majd a rejekció várható idejében a két transplantált beteg fehérvérsejtjeit kicserélték exchange tranfúzió útján. Malignus melanoma 26 esetéből 7 beteg javult, közülük két évnél tovább élt (42). Egy másik közlemény adatai szerint hosszú ideig spontán remissziót mutató beteg vérével teljes vércserét végeztek azonos tumorban, malignus melanomában szenvedő betegen. Rövid ideig tartó, hirtelen javulás követte a transfúziót (43). Az órási számban végzett állatkísérletek és élő emberen végzett próbálkozások alapján a specifikus immunmechanizmus a daganatokban bizonyítva van. Kétségtelen viszont, hogy a specifikus antigének immunogén képessége sokkal gyengébb a bakteriális vaccinákénál, vagy szérumokénál. Bizonyítottnak tekinthető a keringő antitest létezése is, de ennek szerepe nem tisztázott. Sokkal fontosabb a sejthez kötött immunitás. Az elmondottak alapján fel kell vetnünk a legfontosabb gyakorlati kérdést: van-e alapja itt a specifikus immuntherápiának, és ha igen, milyen eredményt várhatunk tőle? Az elmondottak alapján a specifikus immunterápia megoldásának alapkövetelménye, hogy maximálisan fokozzuk a celluláris immunitást, a humorális antitestet pedig minimumra csökkentsük. Kézenfekvőnek látszik a kezelendő daganatból nyert sejtekkel való aktív immunizálás. Megnehezíti a kérdést, hogy élő sejteket kellene erre a célra felhasználni, de a metastázis veszélye miatt ez megoldhatatlan. Szóba jöhet magának az eltávolított daganatnak röntgenezése, de a tumorantigének egyrésze sugárérzékeny, ezért vegyszeres kezelés urán