Orvosi Hetilap, 1969. november (110. évfolyam, 44-48. szám)
1969-11-02 / 44. szám - A magyar orvosi kar és az önálló magyar orvosi iskola kialakulása
ORVOSI HETILAP 2561 a gombát Gruby a könnycsatorna váladékában találta. Ő fedezte fel mikroszkópjával az általa elnevezett Trypanosomát, ezt az ostoros, állati egysejtűt. Csak ötven év múlva derült ki, hogy egyik faja az álomkór kórokozója. Kiváló kísérletező volt, a mikroszkópos fényképezés úttörője, leleményes gyakorló orvos, ebben a minőségben Munkácsy, Paál László, Liszt Ferenc, Heine, Georges Sand, Chopin, Daudet, Lamartine, Dumas és fia, Lambette, III. Napóleon orvosa volt, de japán és amerikai betegei is voltak. Stahly Ignác (1795—1849), a pesti egyetem sebésztanára. 1848 októberében a Honvédelmi Bizottmány a magyar tábori orvosi kar megszervezését bízta rá. Súlyos betegen szervezte meg a honvédség egészégügyi szolgálatát, s ezzel nagy érdemeket szerzett. Hazánkban a sztetoszkópia és a kórbonctan előharcosa volt. Flór Ferenc (1809—1871) a pesti egyetemen szerzett diplomájával Németország és Ausztria tanintézeteit látogatta meg. Idehaza a Rókus Kórház osztályos főorvosa, majd Pest város tisztifőorvosa lett, és a kórház igazgatója. 1848-ban a honvédségben szolgált, hamarosan alezredes és egészségügyi osztályfőnök lett a honvédelmi minisztériumban. Világos után másfél évre internálták. 1861-ben Pest város közönsége visszahelyezte eredeti állásába. Tevékeny része volt a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűléseinek létrehozásában és 1838- tól az Orvosi Tár szerkesztésében. Jakobovics Móricz Miksa (1814—1879) a bőrgyógyászat magántanára és a bőrgyógyászat első előadója volt a pesti egyetemen. Fabini János Theophil (1799—1847) számos magyar szemészeti könyv szerzője. Leírta a kancsalság műtétét. Sauer Ignác (1801—1863) Pesten és Bécsben tanult, majd mint choleraorvos a monarchia területén működött. 1842-ben, 1843-ban a különös kórós gyógytan rendes tanára lett. 1848-ban országos főorvos. Igazolási jegyzőkönyve szerint „compromitálva a forradalmi párt iránti túl hevesen kimutatott rokonszenve, valamint népszerűség keresése, a lázongó ifjúsággal való barátkozással és ehhez intézett nyilvános beszéde által”. 1861-ben ismét viszszahelyezték az országos főorvosi állásba. A kopogtatást és hallgatózást ő terjesztette el hazánkban. Hirschler Ignác (1823—1881) vallása miatt magántanár nem lehetett, bár ő honosította meg a modern szemészetet az országban. Külföldi tanulmányútja után a Pesti Szegény Kisdedek Kórházában dolgozott. A szembetegségek diagnosztikája és gyógyítása mellett jelentős volt az a törekvése, hogy a szemelváltozások és a belső betegségek között kapcsolatot keresett. Az Orvosi Hetilap szemészeti mellékletét hosszú időn át szerkesztette. Balassa körének aktív tagja volt. Wágner János (1811—1889) Bécsben végzett, majd Pesten telepedett le. Az Orvosi Egyesület alapító tagja, majd titkára és elnöke volt. 1847-ben magántanár az ép- és hosszélettanból. 1848-ban az magántanár az ép- és kórélettanból. 1848-ban az általános kór- és gyógyszertani tanszék helyettes vezetője lett, az általa vezetett kórházban maga is megkapta a kiütéses typhust. 1861-ben a sebészet számára rendelt belklinikai tanszék, majd Sauer tanszékének tanára lett. Az elsők között volt, akik Magyarországon Rokitanszky és Skoda nyomán a fizikális vizsgálati módszereket a diagnózisra alkalmasokká tette, s elhalt betegit kórbonctani vizsgálatnak vetette alá. Meghonosította az uroszkópiát, a hőmérőt és a bakteriológiai diagnosztikát, és elsőnek alkalmazta a tífuszgyógyításban a hideg vizet. Arányi Lajos (1812—1867) a kórbonctan első magyar egyetemi tanára, Rokitanszky tanítványa. Kiváló régész, ő restauráltatta Vajdahunyad várát is. 1864-ben írta meg első magyar kórbonctani tankönyvét. Az önálló magyar orvosi iskolát az a forradalmi orvosnemzedék teremtette meg, amely 1848-ban és 1849-ben részt vett a nemzet harcaiban, a magyar nyelv, az önálló magyar tudományos élet kialakítása érdekében, később pedig az önálló magyar nemzeti létért. A fegyveres harc idején tevőleges szerepet játszott Bugát, Stahly, Flór, Schöpf- Merei, de nem őrájuk hárult az a feladat, hogy megteremtsék a pesti iskola alapjait. Az Eötvös által kialakított forradalmi egyetemi szabályzatot a szabadságharc leverése után eltörölték. Az orvosi karból hiányoztak a legaktívabb, leghaladóbb elemek. Balassa börtönben volt, Bugát elbujdosott, Schöpf-Merei emigrálni kényszerült, a forradalom által aulikus érzelmeik miatt elmozdított profeszszorokat visszahelyezték, és konzervatív, reakciós tanárok kezébe adták a kar irányítását. Az egyetem autonómiáját 1849-ben formailag ugyan szentesítették, de a tanítási és tanulási szabadság biztosítása 1860-ig nem valósult meg. Az országra Világos után a rémuralom légköre nehezedett, amelyben a gyülekezés minden formájában tiltott volt. Ebben az időben egy kicsi, de egyre növekvő létszámú haladó orvoscsoport volt az, amely megtervezte az önálló magyar tudományos élet teendőit, kialakítását. E kör vezetője Balassa János, tagjai Markusovszky Lajos, Lumniczer Sándor, Korányi Frigyes, Hirschler Ignác és Semmelweis. Legtevékenyebb közülük a fényes szervező tehetséggel megáldott Markusovszky volt, Balassa korai halála után a kör irányítója. E kör eleinte csak azt tehette, hogy igyekezett a konzervatív tanári karban a reakciós erőket ellensúlyozni, és amennyiben lehetséges, haladó elemeket juttatni be a tanári karba. Segítették a magyar nyelv érvényesítését, megalapították az Orvosi Hetilapot és az orvosi könyvkiadó társulatot. Sikeresen küzdöttek az ún. külső orvosi kar intézménye ellen, amely lehetővé tette, hogy a kar munkájába bármelyik magyar területen dolgozó orvostudor, sebészmester, gyógyszertártulajdonos beleszólhasson. E legalapvetőbb változtatások után megindult a tudományos élet, de az orvosi karon az oktatás és a kutatás számára meg kellett teremteni a megfelelő külső kereteket is. Ez a munka meggyorsult, mikor politikai múltja miatt az egyetemről kiszorult Markusovszky Lajos a minisztériumba kerülve szerény pozícióját latba vetve eredményesen látott hozzá az orvosi kar kb