Orvosi Hetilap, 1970. július (111. évfolyam, 27-30. szám)

1970-07-05 / 27. szám - Prochnow Ferenc dr.: Elterjedt emlőrák és adrenalektomia

vette az egyik (rendszerint először a jobb oldali) mellékvese, majd a másik eltávolítása.. Két ülésben történt a műtét 17 esetben; az ova­­riektomiával egyidejűleg történt a jobb oldali, majd a második ülésben a bal oldali mellékvese eltávo­lítása. Egy ülésben végeztük az ovari-adrenalektomiát 7 esetben. Végül befejezetlen volt a műtét 4 esetben; a bal oldali mellékvesét nem távolították el; két be­teg állapota gyorsan súlyosbodott, másik két beteg pedig elutasította azt. A műtét mindig intubatiós (fluoran) narkózisban, diadreson (50 mg) védelemben történt, gyakrabban pa­­racostalis metszésből, a­ XII. borda resectiójával. Egy ülésben az ovari-adrenalektomiát paramedián laparo­­tomiából végeztük, éspedig jobb­ oldalt a lig. hepato­duodenale mögött behasítva a peritoneumot, feltártuk a V. cava inf.-t és az abba szájadzó v. suprarenalist, a bal oldalon a mesocoton behasítása után kikészítettük a vena renalist, ill. az ebbe ömlő v. suprarenalist. A vénák lekötése után a mellékveséket vérzés nélkül tá­volítottuk el. Legújabban egy alkalommal úgy jártam el, hogy bal oldalon csak lekötöttem a v. suprarenalist, de a mellékvesét nem távolítottam el. A beteg teljes substitutióra szorult,­ állapota nem javult, az 5. hónap után halt meg. Megemlítjük röviden, hogy a lyoni se­bész, M. Dargent (11) a véna lekötése és a mellékvese alsó pólusának resectiója után — természetesen min­dig bal oldalt —, azt beülteti a lép tokja alá; betegei substitutióra nem szorulnak, mivel a portális keringésbe jutó kortikoidok ezt biztosítják, viszont a májba jutó steroidok lebontásra kerülnek. Mi ezt a műtétet sok szövődménye miatt nem végezzük. Közvetlen a műtét után két beteget vesztet­tünk cardiorespiratorikus elégtelenség miatt az 5. és a 7. napon. A boncolás igazolta az elterjedő pleuro-pulmonalis áttétképződés és a keringés-lég­­zés-elégtelenség közötti kapcsolatot. Műtét utáni szövődményként egy esetben pneumoniát, két eset­ben felületes vena saphena thrombózist észleltünk. A sebgyógyulás 39 esetben kifogástalan volt. A mű­tét után állandóan ellenőrzött (vérnyomás, szívmű­ködés, víz- és elektrolyt­ anyagcsere stb.) betegnél az intravénás substitutiót (diadreson, kálium, nát­rium, docanquosum) az 5. és 7. napon a per os vál­totta fel. A betegek 30—40 mg prednisolont, 1 g ká­liumsót szedtek, emellett 21 naponként percorten mikrokristály injekcióban (25 mg) részesültek. A betegeket havonta ellenőrizzük. A műtét utáni pozitív választ a subjektív ja­vulás (fájdalmak gyors megszűnése, járóképesség visszanyerése, félelem megszűnése, étvágyj­avulás és súlygyarapodás stb.) legalább hat hónapig, fő­képpen azonban az objektív javulás (az alaptumor, a helyi és regionális recidivák, az áttétek, fizikális, ill. radiológiai regressziójának megállapítása, a subjektív javulás mellett), legalább hat hónapig, jelenti. Ritkán látjuk a stationaer választ; hat hó­napig sem regressio, sem progressio nem követke­zik, változatlan általános állapot mellett. Negatív válasz esetén a beteg állapota nem javul, a prog­ressio lassan fokozódik. A műtét utáni változás a hónapokban megadott túléléssel is értékelhető. So­kan tekintetbe veszik a betegség kezdete és a halál­a között eltelt időt is. Sajnos, nálunk a betegség kez- 1564 hetének a beteg által megadott időpontja egyálta­lán nem hiteles. A túlélés statisztikusan csak ak­kor objektív, ha minden operált beteg halálának pontos időpontja ismeretes. Eredményeinkről összesítve, két osztályra bontva, valamint három-három csoportban részle­tezve számolunk be: 1. Az összesített eredményeink a következők: Az összesen operált 41 beteg közül Subjektív javulással válaszolt 20 beteg Objektív javulással válaszolt 12 beteg Nem válaszolt, rosszabbodott 21 beteg (Az utolsó rovatba tartozik a két műtéti halá­lozás, valamint a négy befejezetlen műtét.) II. A két osztályba soroltak eredményei a követke­zők: A) A 23 elhanyagolt emlőrákos beteg közül a műtét után Subjektív javulással válaszolt 13 beteg Objektív javulással válaszolt 11 beteg Nem válaszolt, rosszabbodott 10 beteg (Az utolsó rovatba tartozik három befeje­zetlen műtét.) B) A 18 szabad intervallumos beteg közül a műtét után Subjektív javulással válaszolt 7 beteg Objektív javulással válaszolt 1 beteg Nem válaszolt, rosszabbodott 11 beteg (Az utolsó rovatba tartozik két műtéti ha­lálozás, 1 befejezetlen műtét.) A túlélésről nem teljesen objektív eredmény­statisztikában számolhatunk be, mivel még 9 bete­günk él. (A betegellenőrzést 1969. december 1-én zártuk le.) I. A 41 betegünk túlélése a következő: a javulta­­ké 20,5 hónap, a nem javultaké 3 hónap (ide számítjuk a két halálozást és a négy befejezet­len műtétet).­­¹. A 23 elhanyagolt emlőrákos betegünk túlélé­se a következő: a javultaké 27 hónap, a nem javultaké 3,5 hó­nap (ide számítjuk a három befejezetlen mű­tétet). N­B. A 18 szabad intervallumos betegünk túlélése a következő: a javultaké 11,5 hónap, a nem javultaké 3 hó­nap (ide számítjuk a két műtéti halálozást és egy befejezetlen műtétet is). A bevezetésben ismertetett nagy világirodalmi gyűjtőstatisztika adataival szemben a mi eredmé­nyeink részint jobbak, részint rosszabbak. A javul­tak túlélése ugyanis a 19 hónap helyett 20,5 hónap, de még kilenc betegünk él! A nem javultaké azon­ban lényegesen rosszabb, 5,9 hónap helyett 3 hó­nap. Ezt az eltérést azonban az aránytalanul kisebb esetszámunk érthetővé teszi. Részletes statisztikákban is beszámolunk bete­geinkről. A menopauzához való viszonyukat tekint­ve három csoportba osztottuk őket, de egy-egy cso­porton belül külön tárgyaljuk az elhanyagolt em­lőrákkal jelentkezők és a maszektomizált betegek klinikai adatait.

Next