Orvosi Hetilap, 1970. július (111. évfolyam, 27-30. szám)
1970-07-05 / 27. szám - Prochnow Ferenc dr.: Elterjedt emlőrák és adrenalektomia
vette az egyik (rendszerint először a jobb oldali) mellékvese, majd a másik eltávolítása.. Két ülésben történt a műtét 17 esetben; az ovariektomiával egyidejűleg történt a jobb oldali, majd a második ülésben a bal oldali mellékvese eltávolítása. Egy ülésben végeztük az ovari-adrenalektomiát 7 esetben. Végül befejezetlen volt a műtét 4 esetben; a bal oldali mellékvesét nem távolították el; két beteg állapota gyorsan súlyosbodott, másik két beteg pedig elutasította azt. A műtét mindig intubatiós (fluoran) narkózisban, diadreson (50 mg) védelemben történt, gyakrabban paracostalis metszésből, a XII. borda resectiójával. Egy ülésben az ovari-adrenalektomiát paramedián laparotomiából végeztük, éspedig jobb oldalt a lig. hepatoduodenale mögött behasítva a peritoneumot, feltártuk a V. cava inf.-t és az abba szájadzó v. suprarenalist, a bal oldalon a mesocoton behasítása után kikészítettük a vena renalist, ill. az ebbe ömlő v. suprarenalist. A vénák lekötése után a mellékveséket vérzés nélkül távolítottuk el. Legújabban egy alkalommal úgy jártam el, hogy bal oldalon csak lekötöttem a v. suprarenalist, de a mellékvesét nem távolítottam el. A beteg teljes substitutióra szorult, állapota nem javult, az 5. hónap után halt meg. Megemlítjük röviden, hogy a lyoni sebész, M. Dargent (11) a véna lekötése és a mellékvese alsó pólusának resectiója után — természetesen mindig bal oldalt —, azt beülteti a lép tokja alá; betegei substitutióra nem szorulnak, mivel a portális keringésbe jutó kortikoidok ezt biztosítják, viszont a májba jutó steroidok lebontásra kerülnek. Mi ezt a műtétet sok szövődménye miatt nem végezzük. Közvetlen a műtét után két beteget vesztettünk cardiorespiratorikus elégtelenség miatt az 5. és a 7. napon. A boncolás igazolta az elterjedő pleuro-pulmonalis áttétképződés és a keringés-légzés-elégtelenség közötti kapcsolatot. Műtét utáni szövődményként egy esetben pneumoniát, két esetben felületes vena saphena thrombózist észleltünk. A sebgyógyulás 39 esetben kifogástalan volt. A műtét után állandóan ellenőrzött (vérnyomás, szívműködés, víz- és elektrolyt anyagcsere stb.) betegnél az intravénás substitutiót (diadreson, kálium, nátrium, docanquosum) az 5. és 7. napon a per os váltotta fel. A betegek 30—40 mg prednisolont, 1 g káliumsót szedtek, emellett 21 naponként percorten mikrokristály injekcióban (25 mg) részesültek. A betegeket havonta ellenőrizzük. A műtét utáni pozitív választ a subjektív javulás (fájdalmak gyors megszűnése, járóképesség visszanyerése, félelem megszűnése, étvágyjavulás és súlygyarapodás stb.) legalább hat hónapig, főképpen azonban az objektív javulás (az alaptumor, a helyi és regionális recidivák, az áttétek, fizikális, ill. radiológiai regressziójának megállapítása, a subjektív javulás mellett), legalább hat hónapig, jelenti. Ritkán látjuk a stationaer választ; hat hónapig sem regressio, sem progressio nem következik, változatlan általános állapot mellett. Negatív válasz esetén a beteg állapota nem javul, a progressio lassan fokozódik. A műtét utáni változás a hónapokban megadott túléléssel is értékelhető. Sokan tekintetbe veszik a betegség kezdete és a halála között eltelt időt is. Sajnos, nálunk a betegség kez- 1564 hetének a beteg által megadott időpontja egyáltalán nem hiteles. A túlélés statisztikusan csak akkor objektív, ha minden operált beteg halálának pontos időpontja ismeretes. Eredményeinkről összesítve, két osztályra bontva, valamint három-három csoportban részletezve számolunk be: 1. Az összesített eredményeink a következők: Az összesen operált 41 beteg közül Subjektív javulással válaszolt 20 beteg Objektív javulással válaszolt 12 beteg Nem válaszolt, rosszabbodott 21 beteg (Az utolsó rovatba tartozik a két műtéti halálozás, valamint a négy befejezetlen műtét.) II. A két osztályba soroltak eredményei a következők: A) A 23 elhanyagolt emlőrákos beteg közül a műtét után Subjektív javulással válaszolt 13 beteg Objektív javulással válaszolt 11 beteg Nem válaszolt, rosszabbodott 10 beteg (Az utolsó rovatba tartozik három befejezetlen műtét.) B) A 18 szabad intervallumos beteg közül a műtét után Subjektív javulással válaszolt 7 beteg Objektív javulással válaszolt 1 beteg Nem válaszolt, rosszabbodott 11 beteg (Az utolsó rovatba tartozik két műtéti halálozás, 1 befejezetlen műtét.) A túlélésről nem teljesen objektív eredménystatisztikában számolhatunk be, mivel még 9 betegünk él. (A betegellenőrzést 1969. december 1-én zártuk le.) I. A 41 betegünk túlélése a következő: a javultaké 20,5 hónap, a nem javultaké 3 hónap (ide számítjuk a két halálozást és a négy befejezetlen műtétet).¹. A 23 elhanyagolt emlőrákos betegünk túlélése a következő: a javultaké 27 hónap, a nem javultaké 3,5 hónap (ide számítjuk a három befejezetlen műtétet). NB. A 18 szabad intervallumos betegünk túlélése a következő: a javultaké 11,5 hónap, a nem javultaké 3 hónap (ide számítjuk a két műtéti halálozást és egy befejezetlen műtétet is). A bevezetésben ismertetett nagy világirodalmi gyűjtőstatisztika adataival szemben a mi eredményeink részint jobbak, részint rosszabbak. A javultak túlélése ugyanis a 19 hónap helyett 20,5 hónap, de még kilenc betegünk él! A nem javultaké azonban lényegesen rosszabb, 5,9 hónap helyett 3 hónap. Ezt az eltérést azonban az aránytalanul kisebb esetszámunk érthetővé teszi. Részletes statisztikákban is beszámolunk betegeinkről. A menopauzához való viszonyukat tekintve három csoportba osztottuk őket, de egy-egy csoporton belül külön tárgyaljuk az elhanyagolt emlőrákkal jelentkezők és a maszektomizált betegek klinikai adatait.