Orvosi Hetilap, 1970. augusztus (111. évfolyam, 31-35. szám)

1970-08-02 / 31. szám - GERONTOLÓGIA - Schwarczmann P. dr. - Kárpáti P. dr. - Kenedi P. dr. - Mózer I. dr. - Villányi P. dr.: Komplex kardiorespiratorikus vizsgálatok az öregkori teherbíróképesség megítélésére

, 1804 GERON­OLOGIA Orvostovábbképző Intézet, II. Belgyógyászati Tanszék (vezető: Schwarczmann Pál dr.), Fővárosi Szociális Otthonok Kórháza (vezető: Villányi P. dr.) Komplex kardiorespiratórikus vizsgálatok az öregkori teherbíróképesség megítélésére Schwarczmann P. dr., Kárpáti P. dr., Kenedi P. dr., Mózer I. dr. és Villányi P. dr. A klinikai szakmák fejlődése mögött a geriátria sokáig háttérben maradt. Az átlagos életkor növe­kedése kategorikusan tette szükségessé, hogy ezzel az elhanyagolt diszciplínával jelentőségéhez mérten foglalkozzunk. Rövidesen kiderült azonban, hogy a klinikai gyakorlathoz elengedhetetlen élettani bá­zisadatok is csak gyéren állnak rendelkezésre. A sok irányban megindult gyűjtőmunka rövidesen felszínre hozta azokat a nehézségeket, amelyek min­denfajta geriátriai normálérték megállapítására vo­natkoznak. Egy-egy idős ember belső milieu-jét oly sok physiológiás és pathológiás behatás érte, mely a variatiók sorát hozza létre és ezáltal bizonyos fo­kig megkülönbözteti a hasonló korúaktól. Az első nehézséget tehát a nagyfokú variabili­tás jelenti. Egy hosszú élet folyamán a manifest és latens kóros állapotok sora fejlődik ki az idős egyénben anélkül, hogy ez benne tudatosulna, más szóval az „egészséges öreg ember” fogalma csak nagy fenntartásokkal fogadható el (16). A geriatria eddig sokat vitatott kérdése az adaptatio változása. Az adaptáció (a szervezetnek a külső és belső behatásra való reakciója) számos functio eredője. Ezek a részfunctiók az élet folya­mán nem csökkennek egyenletesen és párhuzamo­san, hanem hol az egyik, hol a másik irányban mu­tatkozik egyenetlenség közöttük, más szóval az öregkori adaptatióra a variabilitás, az egyenetlen­ség és a lelassult reakciókészség egyaránt jellemző (16, 18, 19). Orvosi Hetilap 1970. 111. évfolyam, 31. szám Nagyobb időskori anyagot felölelő közlemé­nyek mutattak rá arra, hogy az önmagukat egész­ségesnek tekintő panaszmentes öregemberek jelen­tős része valamilyen chronikus betegségben szen­ved (6) így 60 éven felüli korcsoportban Strandell 53%-ot, Daly 31%-ot talált csak egészségesnek (17, 5). Ezen adatok teszik szükségessé az öregkori te­herbíróképesség megítélésére irányuló vizsgálato­kat. Daly mutatott rá arra, hogy az emberi teher­bíróképesség maximuma 30—60 életév közé esik, ezen kor felett férfiaknál 25—30%-kal, nőknél kb. 17%-kal csökken a teherbíróképesség (5). Az eddi­giekben számos olyan kísérlet történt, hogy a te­herbíróképesség legkarakterisztikusabb paraméte­rét kidolgozzák, így Montoye a pulzust, Higgs a lég­­zésfunctiót, Lester és mások az EKG-t vizsgálta ter­helés alatt (9, 14). Blackburn, Grimby, Hanson és mások hangsúlyozták, hogy különösen az öregkori terheléses vizsgálat értékeléséhez több szervrend­szer funkcionális vizsgálata szükséges, ugyanakkor a szerzők rámutattak arra, hogy az egyes mutatók nem változnak egymással párhuzamosan (4, 7, 10, 11, 20). Az irodalomban található kardiorespirato­­ricus functionalis paramétereket mi­sav-bázis és vérgáz vizsgálatokkal egészítettük ki, annak meg­ítélésére, hogy milyen a terhelés hatására bekövet­kező metabolikus és respiratoros válasz. Vizsgálatunk célja 1. az ún. idős, egészséges emberek funkcionális, kardiorespiratoricus vizsgá­lata, 2. a terhelésre legérzékenyebb kardiorespira­toricus paraméter kiválasztása, 3. az acut terhelés eredménye és a chronicus teherbíróképesség közötti összefüggés. Beteganyag és módszer ötvenkét fővárosi szociális otthonban élő, 65 és 89 év közötti panasz- és klinikailag tünetmentes egyént választottunk ki, akik szellemi és mozgásképességüket, valamint külvilággal való kontaktusukat megtartották. A vizsgált személyek közül kizártuk azokat a panasz­­mentes jelentkezőket, akiken cardiális decompensatiót, 200/100 Hgmm feletti hypertoniát, diabetes mellitust, arteriosclerosis obliteranst, lezajlott cerebrovascularis accidenst találtunk, illetve mozgásszervi betegségben vagy cor pulmonale chronicumban szenvedtek. A ki­záró okok figyelembe vétele után 13 férfi, és 31 nő, összesen 44-en kerültek vizsgálatra. A vizsgáltak élet­kori és nembeli megoszlását demonstrálja az 1. táb­lázat. 1. tábláza­t A vizsgáltak életkori és nembeli megoszlása A terheléses vizsgálatokat két szakaszban végez­tük. A fizikális vizsgálat után 12 elvezetéses EKG-t, spirometriás, valamint részletes vérgáz és sav-bázis vizsgálatokat végeztünk. Ezt követően elmagyaráztuk a Életkor Férfi Nő összes 65—692 4 6 70—745 9 14 75—794 9 13 80—2 9 11 Összes 13 1­31 44

Next