Orvosi Hetilap, 1970. augusztus (111. évfolyam, 31-35. szám)
1970-08-02 / 31. szám - GERONTOLÓGIA - Schwarczmann P. dr. - Kárpáti P. dr. - Kenedi P. dr. - Mózer I. dr. - Villányi P. dr.: Komplex kardiorespiratorikus vizsgálatok az öregkori teherbíróképesség megítélésére
, 1804 GERONOLOGIA Orvostovábbképző Intézet, II. Belgyógyászati Tanszék (vezető: Schwarczmann Pál dr.), Fővárosi Szociális Otthonok Kórháza (vezető: Villányi P. dr.) Komplex kardiorespiratórikus vizsgálatok az öregkori teherbíróképesség megítélésére Schwarczmann P. dr., Kárpáti P. dr., Kenedi P. dr., Mózer I. dr. és Villányi P. dr. A klinikai szakmák fejlődése mögött a geriátria sokáig háttérben maradt. Az átlagos életkor növekedése kategorikusan tette szükségessé, hogy ezzel az elhanyagolt diszciplínával jelentőségéhez mérten foglalkozzunk. Rövidesen kiderült azonban, hogy a klinikai gyakorlathoz elengedhetetlen élettani bázisadatok is csak gyéren állnak rendelkezésre. A sok irányban megindult gyűjtőmunka rövidesen felszínre hozta azokat a nehézségeket, amelyek mindenfajta geriátriai normálérték megállapítására vonatkoznak. Egy-egy idős ember belső milieu-jét oly sok physiológiás és pathológiás behatás érte, mely a variatiók sorát hozza létre és ezáltal bizonyos fokig megkülönbözteti a hasonló korúaktól. Az első nehézséget tehát a nagyfokú variabilitás jelenti. Egy hosszú élet folyamán a manifest és latens kóros állapotok sora fejlődik ki az idős egyénben anélkül, hogy ez benne tudatosulna, más szóval az „egészséges öreg ember” fogalma csak nagy fenntartásokkal fogadható el (16). A geriatria eddig sokat vitatott kérdése az adaptatio változása. Az adaptáció (a szervezetnek a külső és belső behatásra való reakciója) számos functio eredője. Ezek a részfunctiók az élet folyamán nem csökkennek egyenletesen és párhuzamosan, hanem hol az egyik, hol a másik irányban mutatkozik egyenetlenség közöttük, más szóval az öregkori adaptatióra a variabilitás, az egyenetlenség és a lelassult reakciókészség egyaránt jellemző (16, 18, 19). Orvosi Hetilap 1970. 111. évfolyam, 31. szám Nagyobb időskori anyagot felölelő közlemények mutattak rá arra, hogy az önmagukat egészségesnek tekintő panaszmentes öregemberek jelentős része valamilyen chronikus betegségben szenved (6) így 60 éven felüli korcsoportban Strandell 53%-ot, Daly 31%-ot talált csak egészségesnek (17, 5). Ezen adatok teszik szükségessé az öregkori teherbíróképesség megítélésére irányuló vizsgálatokat. Daly mutatott rá arra, hogy az emberi teherbíróképesség maximuma 30—60 életév közé esik, ezen kor felett férfiaknál 25—30%-kal, nőknél kb. 17%-kal csökken a teherbíróképesség (5). Az eddigiekben számos olyan kísérlet történt, hogy a teherbíróképesség legkarakterisztikusabb paraméterét kidolgozzák, így Montoye a pulzust, Higgs a légzésfunctiót, Lester és mások az EKG-t vizsgálta terhelés alatt (9, 14). Blackburn, Grimby, Hanson és mások hangsúlyozták, hogy különösen az öregkori terheléses vizsgálat értékeléséhez több szervrendszer funkcionális vizsgálata szükséges, ugyanakkor a szerzők rámutattak arra, hogy az egyes mutatók nem változnak egymással párhuzamosan (4, 7, 10, 11, 20). Az irodalomban található kardiorespiratoricus functionalis paramétereket misav-bázis és vérgáz vizsgálatokkal egészítettük ki, annak megítélésére, hogy milyen a terhelés hatására bekövetkező metabolikus és respiratoros válasz. Vizsgálatunk célja 1. az ún. idős, egészséges emberek funkcionális, kardiorespiratoricus vizsgálata, 2. a terhelésre legérzékenyebb kardiorespiratoricus paraméter kiválasztása, 3. az acut terhelés eredménye és a chronicus teherbíróképesség közötti összefüggés. Beteganyag és módszer ötvenkét fővárosi szociális otthonban élő, 65 és 89 év közötti panasz- és klinikailag tünetmentes egyént választottunk ki, akik szellemi és mozgásképességüket, valamint külvilággal való kontaktusukat megtartották. A vizsgált személyek közül kizártuk azokat a panaszmentes jelentkezőket, akiken cardiális decompensatiót, 200/100 Hgmm feletti hypertoniát, diabetes mellitust, arteriosclerosis obliteranst, lezajlott cerebrovascularis accidenst találtunk, illetve mozgásszervi betegségben vagy cor pulmonale chronicumban szenvedtek. A kizáró okok figyelembe vétele után 13 férfi, és 31 nő, összesen 44-en kerültek vizsgálatra. A vizsgáltak életkori és nembeli megoszlását demonstrálja az 1. táblázat. 1. táblázat A vizsgáltak életkori és nembeli megoszlása A terheléses vizsgálatokat két szakaszban végeztük. A fizikális vizsgálat után 12 elvezetéses EKG-t, spirometriás, valamint részletes vérgáz és sav-bázis vizsgálatokat végeztünk. Ezt követően elmagyaráztuk a Életkor Férfi Nő összes 65—692 4 6 70—745 9 14 75—794 9 13 80—2 9 11 Összes 13 131 44