Orvosi Hetilap, 1971. november (112. évfolyam, 45-48. szám)
1971-11-07 / 45. szám - Boros Béla: November 7.
November 7. Az emberi történelem korszakainak vizsgálata során annál pontosabban tudjuk megközelíteni a valóságot, minél inkább tettük magunkévá azt a felismerést, hogy az egyes társadalmak letűnése és újabbak keletkezése a felhalmozott ellentmondásokból adódó szükségszerűség. A nemzetek történelmük által determináltan kerülnek sorsfordulóik elé. Hogy melyik találja meg hamarabb, könnyebben az átalakulás útját, az nagymértékben attól is függ, hogy mennyiben értette meg történelmének útmutatását. Korunk gigászi küzdelmeinek közepette mind időszerűbbé válnak a nemzetek, népek életének sorsdöntő fordulatai. Nemrég történt — hiszen az emberiség történetében legfeljebb röpke pillanat az elmúlt 54 év — de ez az alig több mint öt évtized már eddig is gyökeres változásokat hozott a világtörténelemben. Évszázadok óta szunnyadó vagy önemésztésre pazarolt népi energiaforrások szabadultak fel. A haladás elméletének gyakorlati megvalósításával a szovjet nép a társadalmi fejlődés szocialista útjára lépett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyökeresen megváltoztatta a nemzeti felszabadító mozgalmak jellegét és céljait, az elavult társadalmak számára megnyitotta a felemelkedés szocialista korszakát. 1922-ben, alig néhány évvel a forradalom után, Anatole France ezt írta: „Ha vannak még Európában az igazságnak barátai, tiszteletteljesen meg kell hajolniuk ez előtt a forradalom előtt, mely hosszú évszázadok után meghozta a világnak a nép vezetése alatt álló és a népért való hatalom első kísérletét”. Fél évszázad távlatából, amikor már nem kísérletről, hanem történelmi tényről beszélhetünk, még inkább megragadó és igaz ez a megállapítás. A haladó emberiség ezekben a napokban meghajtja ,az elismerés és köszönet zászlaját a nagy történelmi tett előtt. Az elmúlt évtizedek igazolják, hogy a forradalom ügye kiállta a történelem minden próbáját, bebizonyítva a marxizmus—leninizmus eszméinek elévülhetetlen erejét és jelentőségét. Megváltozott a világ gazdasági és politikai arculata. Ennek a nagy társadalmi folyamatnak keretében olyan kultúrforradalom ment végbe, mely példa nélkül áll a történelemben, arányait 10 és 100 milliók magasabb műveltsége jelzi, csúcsait pedig a mesterséges holdak és az első űrrepülés fénye világítja meg. A mi népünk élete, küzdelmeinek láncolata az elmúlt két és fél évtizedben elszakíthatatlanul öszszeforrott a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal. A magyar nép meghallotta és megértette Október szavát, a megértést tettek követték. Jogosan lehetünk büszkék arra, hogy a forradalom Oroszország után a mi hazánkban győzött először az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság létrejöttével, s példát mutatott más európai népek számára is. A Tanácsköztársaság dicső napjait követő negyedszázad után az októberi forradalom mutatta meg az utat, amely a nemzeti függetlenség megszilárdításához, népünk anyagi és kulturális felemelkedéséhez vezetett. Nem szűkölködünk küzdelemben, munkában, olykor csalódásokban sem, mégis büszkék lehetünk a szó igazi értelmében vett emberi élet kibontakoztatására, az egyén és a közösség harmonikus kapcsolatának kialakítására. Gazdasági, kulturális, állami és társadalmi életünkben reformok, rövid-, közép- és hosszútávú tervek jelzik munkánk lendületét, dicsérik az előretekintést, a haladni tudást, és már a távoli jövőnek tűnő holnapot tervezzük hittel, az élet realitásának talaján. A felszabadult emberiség legnagyobb ünnepének minden évfordulója annak átélésével kapcsolódik öszsze, hogy a forradalmiság — mint a társadalmi viszonyok mélyreható átalakítására irányuló törekvés — ma is fontos vonása a szocialista embernek. A fokozódó munkamegosztás, az egyre növekvő termelőerők, a tudományos és technikai forradalom feladatai láttán mindenki érzi, mint nőnek a szakszerűségi követelmények, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt minden tevékenység a szocialista emberi célok és perspektívák fényében, a haladásban nyeri el értelmét. A társadalmi fejlődés részeként és az egészségügyi dolgozók munkájával épül szocialista egészségügyünk, hazánkban ma már korszerű, nemzetközi viszonylatban is eredményes egészségügyi hálózat működik, lényegükben érvényesülnek a szocialista egészségügy alapelvei. Nagy változás történt az egészségügyi dolgozók gondolkodásában, szemléletében is. Nem lebecsülendő értéke nemzeti felemelkedésünknek a demokratizmus fejlesztése, amely népünk tudatában egyre érzékletesebb módon fejeződik ki. Az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezetének VI. Kongresszusa felmérte az eredményeket, összefoglalta, elemezte a végzett munkát, beszélt a meglevő gondokról, lemaradásainkról és megjelölte az időszerű feladatokat. A nagyszabású tanácskozás munkájában részt vevő küldöttek 160 ezer egészségügyi dolgozó nevében és érdekében léptek fel, az impozáns megmozdulásban érezhető volt felelősségük az egész társadalomért. A negyedik nép-