Orvosi Hetilap, 1971. december (112. évfolyam, 49-52. szám)
1971-12-05 / 49. szám - Kubinyi László - Molnár Erzsébet - Szertich Aranka - Pethő Ilona: Kullancs-encephalitis Zala és Győr-Sopron megyében
Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest (főigazgató: Bakács Tibor dr.), Zala megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás, Zalaegerszeg (igazgató: Kulcsár István dr.), Győr-Sopron megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás, Győr (igazgató: Kelemen István dr.) Kullancsencephalitis Zala és Győr-Sopron megyében Kubinyi László, Molnár Erzsébet, Szertich Aranka és Pethő Ilona Bevezetés A kullancsencephalitis (a továbbiakban KE) természeti gócokban előforduló anthropozoonosis. A kórokozó vírus természetes rezervoáriái az erdei kisemlősök, terjesztője a kullancs. Az ember csak akcidentálisan fertőződik, legtöbbször kullancscsípés útján, de lehetséges az enterális fertőzés is, tejjel, főleg fertőzött kecskék tejével és esetleg a légúti infekció, a kullancsok porával (1). A betegség rendszerint két fázisban zajlik le. Az első, prodromális szakasz grippes jellegű, a másodikban idegrendszeri lokalizációs tünetek vannak: meningitis, encephalitis, meningoencephalitis és ritkábban vállizom-bénulással, majd következményes deltoideus atrófiával járó myelitis. A megbetegedés sokszor abortív, csak a grippés tünetek fejlődnek ki (nyári grippek), de teljesen tünetmentes, inapparens fertőzések is vannak, melyek ismétlődés esetén szintén immunitást hagynak maguk után. Ez a magyarázata annak, hogy a természeti gócokban mindig sokkal nagyobb számban lehet KE elleni ellenanyagokat találni a lakosság vérében, mint amennyi a morbiditás. A KE kóroktanát, epidemiológiai sajátosságait és a természeti gócok felderítésének módszereit először Csumakov, Pavlovszkij és mtsai ismertették az 1930-as években lezajlott szibériai járványok során (2). Az első európai tömeges előfordulást a rozsnyói nagy tej járvány kapcsán 1951-ben Csehszlovákiában írták le (3), s egy évvel később, Fornosi és Molnár Magyarországon, az 1952. évi tatabányai járvány idején (4). A KE természeti góckutatás komplex feladat, epidemiológusok, virológusok, biológusok, botanikusok stb. együttműködésével. Hazánkban az első ilyen komplex vizsgálatot 1966-ban végeztük Hajdúhadházon, az Országos Közegészségügyi Intézetnek, a Szlovák Tudományos Akadémia pozsonyi Virológiai Intézetének és a Hajdú-Bihar megyei KÖJÁL-nak a közös szervezésében. A vizsgálatok részletes eredményeit az Orvosi Hetilapban közöltük (5). Az irodalmi hivatkozásokat is ez a közlemény tartalmazza részletesen, most nem térünk ki rá. Orvosi Hetilap 1971. 112. évfolyam, 49. szám A KE természeti góckutatást 1967—68-ban Zala megyében, 1969—70-ben pedig Győr-Sopron megyében folytattuk tovább. Az epidemiológiai vizsgálatok eredményét közleményünk tartalmazza. A laboratóriumi és biológiai kutatásokról külön számolunk be (6). Anyag és módszerek 1. A vizsgálandó területek kijelölése Az OKI járványügyi osztályának nyilvántartásai alapján megállapítottuk a meningitis serosa és az encephalitis infectiosa morbiditás 10 éves átlagát járásonként, s erről térképet készítettünk. A morbiditás a legnagyobb Zala megyében volt, valamint Győr-Sopron megyében és általában és Dunántúl déli és nyugati részén. Az OKI víruskutató osztályán végzett pozitív szerológiai vizsgálatok 83%-a is erről a területről adódott, a legtöbb Zala megyéből (59%). Mindezek alapján a természeti góckutatást Zala megye déli részén, a nagykanizsai, letenyei, lenti és a zalaegerszegi járásokban, s később Győr-Sopron megye magyaróvári és soproni járásában szerveztük meg. Kiindulási alapunk az endémiás területeket ellátó négy kórház betegforgalma volt, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Mosonmagyaróváron és Sopronban. A lakosságtól, háziállatoktól gyűjtendő véreket a négy kórház ellátási területén a nagyobb morbiditású községekből szereztük be. A betegek lakóhelye és kikérdezése alapján kijelöltük az erdei gyűjtőhelyeket, Zala megyében Bajcsa, Oltárc, Zajk, Németfalu, Szilvágy, Pórszombat, Gutorfölde, Győr-Sopron megyében pedig a mosonmagyaróvári Lóvári erdő, Halászi és Cikolasziget körzetében. 2. A KE betegek adatainak a feldolgozása A kijelölt kórházakban átnéztük az utolsó 3—5 évben meningitis serosa és encephalitis infectiosa diagnózissal kezelt betegek kórlapjait. Utólag kikérdeztük a még elérhető betegeket, az anamnézis és az epidemiológiai adatok kiegészítése végett és vért vettünk szerológiai vizsgálatra, ha ez a kórházi tartózkodás alatt nem történt meg. A kiegészítések után utólag 240 beteg diagnózisát lehetett nagy valószínűséggel KE-nek minősíteni. A szokásos epidemiológiai módszerekkel megállapítottuk a megbetegedések területi, havonkénti, életkor és foglalkozás szerinti megoszlását. Kiszámítottuk az érintett községek évi átlagos morbiditását, s ebből az endémiás területek összesített morbiditását. 3. Szerológiai szűrővizsgálatok az átvészeltség megállapítására ötven községből, korcsoportonkénti arányos megosztásban 375 vérmintát gyűjtöttünk be olyan lakosoktól, akik még nem estek át KE-n. Az állatorvosok segítségével 10 községből 330 vérmintát gyűjtöttünk a tehenektől. A tehenek fele erdei legelőn legelt, a fele erdőtől távol, ez volt a kontroll csoport. A szerológiai reakciót a szokásos módon haemagglutinatio gátlási próbával végeztük. Pozitívnak akkor tekintettük a vizsgálatokat, ha a titer legalább 1,20 volt vagy ennél magasabb. 4. Erdei kisemlősök és kullancsok gyűjtése Az előre kijelölt gyűjtőhelyeken, Zala megyében tölgyes—gyertyános erdőkben, Győr-Sopron megyében pedig ártéri, vegyes erdőkben, összesen 215 élő erdei kisemlőst gyűjtöttünk, erdei és mezei egereket, pockokat, vakondokokat, szerológiai vizsgálatra és vírusizolálásra, elevenfogó csapdákkal. Gyapjútakaróval ugyanezeken a helyeken 8130 kullancsot gyűjtöttünk, különböző fejlődési stádiumban. A vírusizolálás a kullancsok suspensiójából történt. A laboratóriumi vizsgálatokat az OKI víruskutató osztálya és a pozsonyi virológiai Intézet párhuzamosan 1* % 2931