Orvosi Hetilap, 1971. december (112. évfolyam, 49-52. szám)

1971-12-05 / 49. szám - Kubinyi László - Molnár Erzsébet - Szertich Aranka - Pethő Ilona: Kullancs-encephalitis Zala és Győr-Sopron megyében

Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest (főigazgató: Bakács Tibor dr.), Zala megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás, Zalaegerszeg (igazgató: Kulcsár István dr.), Győr-Sopron megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás, Győr (igazgató: Kelemen István dr.) Kullancsencephalitis Zala és Győr-Sopron megyében Kubinyi László, Molnár Erzsébet, Szertich Aranka és Pethő Ilona Bevezetés A kullancsencephalitis (a továbbiakban KE) ter­mészeti gócokban előforduló anthropozoonosis. A kórokozó vírus természetes rezervoáriái az erdei kisemlősök, terjesztője a kullancs. Az ember csak akcidentálisan fertőződik, legtöbbször kullancs­csípés útján, de lehetséges az enterális fertőzés is, tejjel, főleg fertőzött kecskék tejével és esetleg a légúti infekció, a kullancsok porával (1). A betegség rendszerint két fázisban zajlik le. Az első, prodromális szakasz grippes jellegű, a má­sodikban idegrendszeri lokalizációs tünetek van­nak: meningitis, encephalitis, meningoencephalitis és ritkábban vállizom-bénulással, majd következ­ményes deltoideus atrófiával járó myelitis. A meg­betegedés sokszor abortív, csak a grippés tünetek fejlődnek ki (nyári grippek), de teljesen tünetmen­tes, inapparens fertőzések is vannak, melyek is­métlődés esetén szintén immunitást hagynak ma­guk után. Ez a magyarázata annak, hogy a termé­szeti gócokban mindig sokkal nagyobb számban le­het KE elleni ellenanyagokat találni a lakosság vé­rében, mint amennyi a morbiditás. A KE kóroktanát, epidemiológiai sajátosságait és a természeti gócok felderítésének módszereit először Csumakov, Pavlovszkij és mtsai ismertették az 1930-as években lezajlott szibériai járványok so­rán (2). Az első európai tömeges előfordulást a rozs­­nyói nagy tej járvány kapcsán 1951-ben Csehszlo­vákiában írták le (3), s egy évvel később, Fornosi és Molnár Magyarországon, az 1952. évi tatabányai járvány idején (4). A KE természeti góckutatás komplex feladat, epidemiológusok, virológusok, biológusok, botani­kusok stb. együttműködésével. Hazánkban az első ilyen komplex vizsgálatot 1966-ban végeztük Haj­­dúhadházon, az Országos Közegészségügyi Intézet­nek, a Szlovák Tudományos Akadémia pozsonyi Virológiai Intézetének és a Hajdú-Bihar megyei KÖJÁL-nak a közös szervezésében. A vizsgálatok részletes eredményeit az Orvosi Hetilapban közöl­tük (5). Az irodalmi hivatkozásokat is ez a közle­mény tartalmazza részletesen, most nem térünk ki rá. Orvosi Hetilap 1971. 112. évfolyam, 49. szám A KE természeti góckutatást 1967—68-ban Za­la megyében, 1969—70-ben pedig Győr-Sopron me­gyében folytattuk tovább. Az epidemiológiai vizs­gálatok eredményét közleményünk tartalmazza. A laboratóriumi és biológiai kutatásokról külön szá­molunk be (6). Anyag és módszerek 1. A vizsgálandó területek kijelölése Az OKI járványügyi osztályának nyilvántartásai alapján megállapítottuk a meningitis serosa és az en­cephalitis infectiosa morbiditás 10 éves átlagát járá­sonként, s erről térképet készítettünk. A morbiditás a legnagyobb Zala megyében volt, valamint Győr-Sop­ron megyében és általában és Dunántúl déli és nyugati részén. Az OKI víruskutató osztályán végzett pozitív szerológiai vizsgálatok 83%-a is erről a területről adó­dott, a legtöbb Zala megyéből (59%). Mindezek alapján a természeti góckutatást Zala megye déli részén, a nagykanizsai, letenyei, lenti és a zalaegerszegi járások­ban, s később Győr-Sopron megye magyaróvári és sop­roni járásában szerveztük meg. Kiindulási alapunk az endémiás területeket ellátó négy kórház betegforgalma volt, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Mosonmagyar­óváron és Sopronban. A lakosságtól, háziállatoktól gyűjtendő véreket a négy kórház ellátási területén a nagyobb morbiditású községekből szereztük be. A be­tegek lakóhelye és kikérdezése alapján kijelöltük az erdei gyűjtőhelyeket, Zala megyében Bajcsa, Oltárc, Zajk, Németfalu, Szilvágy, Pórszombat, Gutorfölde, Győr-Sopron megyében pedig a mosonmagyaróvári Ló­vári erdő, Halászi és Cikolasziget körzetében. 2. A KE betegek adatainak a feldolgozása A kijelölt kórházakban átnéztük az utolsó 3—5 évben meningitis serosa és encephalitis infectiosa dia­gnózissal kezelt betegek kórlapjait. Utólag kikérdeztük a még elérhető betegeket, az anamnézis és az epide­miológiai adatok kiegészítése végett és vért vettünk szerológiai vizsgálatra, ha ez a kórházi tartózkodás alatt nem történt meg. A kiegészítések után utólag 240 beteg diagnózisát lehetett nagy valószínűséggel KE-nek minősíteni. A szokásos epidemiológiai módszerekkel megállapítottuk a megbetegedések területi, havonkénti, életkor és foglalkozás szerinti megoszlását. Kiszámítot­tuk az érintett községek évi átlagos morbiditását, s eb­ből az endémiás területek összesített morbiditását. 3. Szerológiai szűrővizsgálatok az átvészeltség megállapítására ötven községből, korcsoportonkénti arányos meg­osztásban 375 vérmintát gyűjtöttünk be olyan lakosok­tól, akik még nem estek át KE-n. Az állatorvosok se­gítségével 10 községből 330 vérmintát gyűjtöttünk a te­henektől. A tehenek fele erdei legelőn legelt, a fele erdőtől távol, ez volt a kontroll csoport. A szerológiai reakciót a szokásos módon haemagglutinatio gátlási próbával végeztük. Pozitívnak akkor tekintettük a vizs­gálatokat, ha a titer legalább 1,20 volt vagy ennél ma­gasabb. 4. Erdei kisemlősök és kullancsok gyűjtése Az előre kijelölt gyűjtőhelyeken, Zala megyében tölgyes—gyertyános erdőkben, Győr-Sopron megyében pedig ártéri, vegyes erdőkben, összesen 215 élő erdei kisemlőst gyűjtöttünk, erdei és mezei egereket, pocko­kat, vakondokokat, szerológiai vizsgálatra és vírusizo­lálásra, elevenfogó csapdákkal. Gyapjútakaróval ugyan­ezeken a helyeken 8130 kullancsot gyűjtöttünk, külön­böző fejlődési stádiumban. A vírusizolálás a kullancsok suspensiójából történt. A laboratóriumi vizsgálatokat az OKI víruskutató osztálya és a pozsonyi virológiai Intézet párhuzamosan 1* % 2931

Next