Orvosi Hetilap, 1973. május (114. évfolyam, 18-21. szám)
1973-05-06 / 18. szám - Alberth Béla: A szaruhártya-átültetésről
Debreceni Orvostudományi Egyetem, Szemklinika (igazgató: Alberth Béla dr.) A szaruhártya-átültetésről Alberth Béla dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 25. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. Még a XX. század elején is a cornea elszürkülése egyet jelentett a végleges vaksággal. Az állapoton változtatni, a beteg látását visszaadni teljesen reménytelennek és lehetetlennek látszott. Pellier de Quengsytől (egyesek szerint 1771, mások szerint 1789) származik az idea, hogy a leucoma miatt vak szem corneájába valami átlátszó anyagot kellene ültetni. Elképzelését meg sem próbálta megvalósítani, így az hosszú időre teljesen feledésbe merült. Reisinger 1818 és 1824-ben számolt be első műtéteiről, mely szerint a kísérleti állat szaruhártyájába beültetett átlátszó cornea begyógyul ugyan, de elszürkül. Reisinger közleményének megjelenésétől számíthatjuk a keratoplastica történetének első korszakát. Reisinger és kortársai csak állatkísérleteket végeztek és a műtétet késsel és ollóval hajtották végre. A sorozatos sikertelenségek oka részben ezzel a kezdetleges műtéti technikával magyarázható. Nemcsak a műtét kiviteli módja volt kezdetleges, hanem hiányoztak az alapvető elméleti ismeretek is. A sorozatos sikertelenségeket követő reménytelen hangulat ellenére is a zseniális Dieffenbach így nyilatkozott a műtétről: „Sie ist die kühnste Phantasie, die jemals ein Arzt gehabt hat”. Az elképzelésből még nagyon sokáig nem lett sikeres műtét, sőt 1840-től 1872-ig teljességgel lecsökkent az érdeklődés a szaruhártya-átültetés iránt. Erre az időszakra esik Pellier de Quengsy gondolatának gyakorlati kipróbálása. Miután az összes addigi adatok azt bizonyították, hogy az átültetett szaruhártya vagy be sem gyógyul, de ha ez meg is történik, mindig elszürkül, megkísérelték a corneát átlátszó, élettelen anyaggal pótolni. „A cornea artificialis” gondolata így életre kelt. Nussbaum 1853 és 1856-ban számolt be nyúlkísérleteiről, ő egy ovális darab hegyi kristályt ültetett a szaruba. Mások a későbbiek folyamán üveggel és celluloiddal próbálkoztak. Salzer a századfordulón quartkristályt ültetett be, mely 33 hónapon keresztül maradt a helyén. Jelentős esemény a műtét történetében az 1872- ben tartott londoni nemzetközi szemész kongreszszus, melyen Henry Power transplantatiós kísérleteiről szóló előadásával új lendületet adott a kutatásnak. Beszámolt állatkísérleteiről, sőt bemutatott szövettani metszetei alapján már a keratoplastica elméleti kérdéseivel is foglalkozott. Power 1878-ban már határozottan hangoztatta, hogy az átültetéshez Orvosi Hetilap 1973. 114. évfolyam, 18. szám homoplasticus szövet szükséges, és javasolta, hogy élő emberek, daganat, sérülés vagy retinaleválás miatt eltávolításra kerülő szemeit használják fel. Arthur v. Hippel 1877-ben megalkotta óraműves trepánját és ezzel megoldotta a műtéti technika legfontosabb kérdését. Felfedezése a szaruhártyaátültetés szempontjából korszakalkotónak számít. Műszerét azóta sokan módosították, javították, de lényege a körkés, mai napig megmaradt. V. Hippel 10 éven keresztül fáradhatatlanul dolgozott a perforáló keratoplastica technikai javításáért, de csak annyit tudott elérni, hogy az átültetett korong gyakrabban gyógyult be mint azelőtt, de mindig elszürkült. 1. ábra: Cardona-féle keratoprothesis teljes vastagságú transplantatummal fedve A hiábavalónak látszó kísérletek mégsem végződtek eredménytelenül. Ha látás javulást nem is sikerült elérni, tapasztalták, hogy az átültetett korong rendszerint begyógyul és így az optikai transplantatio helyett magától adódott a „tektonikus keratoplastica”. Innen már csak egy lépés hiányzott a therápiás és a kozmetikai átültetéshez. 1905. december hetedike fordulópontot jelent a keratoplastica történetében. Ezen a napon végezte dr. Eduard Zirm az olmützi kórház szemészeti osztályán az első sikeres perforáló szaruhártyaátültetést. Az átültetett korong a beteg 3 év múlva bekövetkezett haláláig átlátszó maradt. Amint nagyobb számban kezdték a műtétet végezni, rögtön újabb nehézségek merültek fel. Nem volt elég átültethető cornea. Ezért ajánlotta Salzer 1910-ben, hogy keratoplasticához használjanak cadaver corneát. Két évtizeddel később Filatov és tanítványai már nagyszámú műtét alapján bizonyították be a cadaver cornea átültethetőségét és ezzel a műtét gyakori végrehajtásához széles alapot teremtettek. Hazánkban az első keratoplasticát Fejér Gyula végezte 1909-ben. Imre 1934-ben kezdett rendszeresen keratoplasticával foglalkozni és 117 műtétének gazdag tapasztalatait 1942-ben közölte. A debreceni Szemklinikán rendszeresen csak 1950 óta végzünk keratoplastciát. Műtéteink száma jelenleg 2000 fölött van. A corneatransplantatio (keratoplastica) lényege rendkívül egyszerű. Trepán segítségével kivágunk egy megfelelő nagyságú darabot a beteg (recipiens) corneájából, s helyére rendszerint (nem mindig) egy azonos nagyságú, cadaverből vagy frissen enucleált szemből származó corneát ültetünk át. Ha a beteg corneája teljes vastagságában elszürkült, perforáló műtétet végzünk. Ha csak a felszí 1* % 1035