Orvosi Hetilap, 1975. július (116. évfolyam, 27-30. szám)

1975-07-06 / 27. szám - Gergely János - Eckhardt Sándor: Monoclonalis gammopathiák immunokémiai vizsgálata: anakronizmus vagy kutatási perspektíva?

1. táblázat Monoclonalis gammopath­­iák körébe sorolható kórképek I. Myeloma multiplex és annak különböző klinikai variánsa 1. Solitacr plasmocytoma 2. Multiplex plasmocytoma 3. Extramedullaris plasmocytoma 4. Disseminált myelomatosis 5. Plasmasejtes leukaemia II. Waldenstrom macroglobulinaemia III. Nehéz-lánc betegség IV. Könnyű-lánc betegség V. Egyéb betegségeket kísérő MG-k 1. Krónikus lymphoid leukaemia 2. Egyéb malignus folyamatot kísérő MG 3. Hidegagglutinin betegség 4. Popularis mucinosis VI. Amyloidosis VII. „Benignus” MG lg alegységek megszaporodásával számolhatunk és magát a MG-t ezek valamelyikével karakterizál­­hatjuk. Jóllehet az immunglobulinok és ellenanya­gok kapcsolata ma egyértelmű (ellenanyag , an­titest aktivitással rendelkező Ig), felvetődik a kér­dés: ellenanyag-e a MG-k fehérjeproduktuma? A kérdés felvetése azért indokolt, mert a MG-k fehérjeproduktumának kimutatható ellenanyag ak­tivitása az esetek túlnyomó többségében nincs. Yoo és Franklin (16) 275 myeloma-savat vizsgáltak meg 20 antigén segítségével, és egy esetben sem találtak ellenanyag-aktivitással rendelkező myelo­­ma-fehérjét. E negatív eredmény ellenére, egyre több olyan adatra lelünk az irodalomban, mely a MG-k monoclonális eredetű immunglobulinjainak valamilyen ellenanyag aktivitását igazolja (17— 21). Végeredményben érthető, hogy miért ilyen kevés az eddig felderített ellenanyag-aktív fehér­jék száma MG-kban. Viszonylag csekély az eshető­sége annak, hogy a feltehetően 105—106 különböző variábilis struktúrát reprezentáló physiologiás Ig­­populációból éppen egy olyan szaporodjék meg, amelynek vizsgálatára a feltételek adva vannak. Éppen ezért fogadhatók el a pozitív eredménnyel járó közlések bizonyító erejűeknek. Az Ig-k és el­lenanyagok azonossága mellett szól az is, hogy szerkezeti felépítésben különbséget közöttük ki­mutatni nem lehet. Rendkívül jelentősnek tartjuk a kérdés tanulmányozását, mivel bakteriális poli­­szach­aridák ellen termelt ellenanyagok (22) és hi­­degagglutininek (25) kivételével olyan homogén és 2. táblázat Immunoglobulinok és immunoglobulin alegységek monoclonális gammopathiákban nagy mennyiségű ellenanyagmolekula-populáció előállítása, mint amilyennel MG-kban találkozunk, mai ismereteink szerint nem lehetséges. Lényeges kérdés, hogy „paraprotein-e” a MG- ban megszaporodó Ig a kifejezés eredeti értelmé­ben. A paraprotein kifejezés — eredeti megfogal­mazásban — normálistól eltérő szerkezetű, kóros fehérjét jelent (24). Ezzel kapcsolatban már koráb­ban állást foglaltunk amellett, hogy a MG-kban megszaporodó Ig-okat, általában nem tartjuk nor­málistól eltérő szerkezetű (sőt funkciójú) Ig-oknak (7), azaz paraproteineknek (15, 25). Kóros a folya­mat, amelynek eredményeképpen ez a monoclonális termék képződik. Homogenitása miatt természete­sen funkcionálisan sem egyenértékű a heterogén physiologiás Ig-populációval. Szerkezetét és bizo­nyos esetekben ellenanyag-aktivitását tekintve nem különbözik a physiologiás körülmények kö­zött termelődő Ig-któl. Vannak olyan esetek, ame­lyekbe nem a teljes molekula, hanem annak egy szerkezeti eleme szaporodik meg. Ilyen a Bence Jones-fehérje, mely az Ig molekulák könnyűlán­cával azonos vagy a nehézlánc betegségben meg­szaporodó fehérje. Idáig általában sikerült egy-egy újonnan „felfedezett” paraproteinnek a physiolo­giás megfelelőjét megtalálni (így írták le pl.: az IgD-t, vagy IgE-t is) (26, 29). Ezért mindaddig, amíg egyértelműen ki nem zárható, hogy esy Má­ban kimutatható fehérje physiologiás megfelelő­vel rendelkezik, nem tekinthető paraproteinnek a szó eredeti értelmében. Ez természetesen nem zár­ja ki annak lehetőségét, hogy a plasmasejtekben bekövetkező mutáció nem járhat olyan konzekven­ciákkal, melyek a termelt fehérje szerkezetét is befolyásolják. Mindezeket figyelembe véve nem tekinthető pl. még eldöntöttnek, hogy a Franklin­­betegségben kimutatható H-lánc, mely jellegzetes módon a nehézláncot kódoló DNS struktúra egy szakaszának delecióját tükrözi, valódi paraprotein-e (30). A MG-kban megszaporodó Ig-okat ma általá­ban az alábbi tulajdonságok alapján kategorizál­juk: lg osztály — lg alosztály — könnyűlánc típus — allotípus. Ez a karakterizálás megfelelő immun­kémiai és serológiai módszerek segítségével törté­nik és az erre berendezkedett laboratóriumokban nagyobb nehézség nélkül keresztülvihető. Vonat­kozik ez az IgG osztályba tartozó myeloma fehér­jék alosztálytipizálásra is, amely trypsin-emészté­­ses módszerünk segítségével a fehérje izolálása nélkül is elvégezhető (31, 32). Kérdés azonban, hogy van-e jelentősége az ilyen részletekre kiter­jedő vizsgálatoknak. A kérdésre egyértelműen igen a válasz, az alábbi megfontolások alapján: a) Jóllehet, az Ig-ok szerkezete sok vonatko­zásban ismert, újabb strukturális sajátságok meg­ismerése továbbra is monoclonális eredetű Ig-ok analízisétől várható. b) A szerkezet és funkció közötti összefüggé­sek vizsgálatának kiváló modelljei ezek az Ig-ok. Az immunfolyamatok mechanizmusának megisme­rése szempontjából rendkívül lényeges tudni, hogy az ellenanyag-funkción kívül milyen egyéb bioló­giai funkciók (complement-fixáció, cytophil tulaj­ Immunoglobulinok Alegységek IgGl L-lánc (Bence Jones fehérje) IgG2 gamma-lánc IgG3 alpha-lánc IgG4 mű-lánc IgAl IgA2 IgM IgD IgE

Next