Orvosi Hetilap, 1975. július (116. évfolyam, 27-30. szám)
1975-07-06 / 27. szám - Gergely János - Eckhardt Sándor: Monoclonalis gammopathiák immunokémiai vizsgálata: anakronizmus vagy kutatási perspektíva?
1. táblázat Monoclonalis gammopathiák körébe sorolható kórképek I. Myeloma multiplex és annak különböző klinikai variánsa 1. Solitacr plasmocytoma 2. Multiplex plasmocytoma 3. Extramedullaris plasmocytoma 4. Disseminált myelomatosis 5. Plasmasejtes leukaemia II. Waldenstrom macroglobulinaemia III. Nehéz-lánc betegség IV. Könnyű-lánc betegség V. Egyéb betegségeket kísérő MG-k 1. Krónikus lymphoid leukaemia 2. Egyéb malignus folyamatot kísérő MG 3. Hidegagglutinin betegség 4. Popularis mucinosis VI. Amyloidosis VII. „Benignus” MG lg alegységek megszaporodásával számolhatunk és magát a MG-t ezek valamelyikével karakterizálhatjuk. Jóllehet az immunglobulinok és ellenanyagok kapcsolata ma egyértelmű (ellenanyag , antitest aktivitással rendelkező Ig), felvetődik a kérdés: ellenanyag-e a MG-k fehérjeproduktuma? A kérdés felvetése azért indokolt, mert a MG-k fehérjeproduktumának kimutatható ellenanyag aktivitása az esetek túlnyomó többségében nincs. Yoo és Franklin (16) 275 myeloma-savat vizsgáltak meg 20 antigén segítségével, és egy esetben sem találtak ellenanyag-aktivitással rendelkező myeloma-fehérjét. E negatív eredmény ellenére, egyre több olyan adatra lelünk az irodalomban, mely a MG-k monoclonális eredetű immunglobulinjainak valamilyen ellenanyag aktivitását igazolja (17— 21). Végeredményben érthető, hogy miért ilyen kevés az eddig felderített ellenanyag-aktív fehérjék száma MG-kban. Viszonylag csekély az eshetősége annak, hogy a feltehetően 105—106 különböző variábilis struktúrát reprezentáló physiologiás Igpopulációból éppen egy olyan szaporodjék meg, amelynek vizsgálatára a feltételek adva vannak. Éppen ezért fogadhatók el a pozitív eredménnyel járó közlések bizonyító erejűeknek. Az Ig-k és ellenanyagok azonossága mellett szól az is, hogy szerkezeti felépítésben különbséget közöttük kimutatni nem lehet. Rendkívül jelentősnek tartjuk a kérdés tanulmányozását, mivel bakteriális poliszacharidák ellen termelt ellenanyagok (22) és hidegagglutininek (25) kivételével olyan homogén és 2. táblázat Immunoglobulinok és immunoglobulin alegységek monoclonális gammopathiákban nagy mennyiségű ellenanyagmolekula-populáció előállítása, mint amilyennel MG-kban találkozunk, mai ismereteink szerint nem lehetséges. Lényeges kérdés, hogy „paraprotein-e” a MG- ban megszaporodó Ig a kifejezés eredeti értelmében. A paraprotein kifejezés — eredeti megfogalmazásban — normálistól eltérő szerkezetű, kóros fehérjét jelent (24). Ezzel kapcsolatban már korábban állást foglaltunk amellett, hogy a MG-kban megszaporodó Ig-okat, általában nem tartjuk normálistól eltérő szerkezetű (sőt funkciójú) Ig-oknak (7), azaz paraproteineknek (15, 25). Kóros a folyamat, amelynek eredményeképpen ez a monoclonális termék képződik. Homogenitása miatt természetesen funkcionálisan sem egyenértékű a heterogén physiologiás Ig-populációval. Szerkezetét és bizonyos esetekben ellenanyag-aktivitását tekintve nem különbözik a physiologiás körülmények között termelődő Ig-któl. Vannak olyan esetek, amelyekbe nem a teljes molekula, hanem annak egy szerkezeti eleme szaporodik meg. Ilyen a Bence Jones-fehérje, mely az Ig molekulák könnyűláncával azonos vagy a nehézlánc betegségben megszaporodó fehérje. Idáig általában sikerült egy-egy újonnan „felfedezett” paraproteinnek a physiologiás megfelelőjét megtalálni (így írták le pl.: az IgD-t, vagy IgE-t is) (26, 29). Ezért mindaddig, amíg egyértelműen ki nem zárható, hogy esy Mában kimutatható fehérje physiologiás megfelelővel rendelkezik, nem tekinthető paraproteinnek a szó eredeti értelmében. Ez természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a plasmasejtekben bekövetkező mutáció nem járhat olyan konzekvenciákkal, melyek a termelt fehérje szerkezetét is befolyásolják. Mindezeket figyelembe véve nem tekinthető pl. még eldöntöttnek, hogy a Franklinbetegségben kimutatható H-lánc, mely jellegzetes módon a nehézláncot kódoló DNS struktúra egy szakaszának delecióját tükrözi, valódi paraprotein-e (30). A MG-kban megszaporodó Ig-okat ma általában az alábbi tulajdonságok alapján kategorizáljuk: lg osztály — lg alosztály — könnyűlánc típus — allotípus. Ez a karakterizálás megfelelő immunkémiai és serológiai módszerek segítségével történik és az erre berendezkedett laboratóriumokban nagyobb nehézség nélkül keresztülvihető. Vonatkozik ez az IgG osztályba tartozó myeloma fehérjék alosztálytipizálásra is, amely trypsin-emésztéses módszerünk segítségével a fehérje izolálása nélkül is elvégezhető (31, 32). Kérdés azonban, hogy van-e jelentősége az ilyen részletekre kiterjedő vizsgálatoknak. A kérdésre egyértelműen igen a válasz, az alábbi megfontolások alapján: a) Jóllehet, az Ig-ok szerkezete sok vonatkozásban ismert, újabb strukturális sajátságok megismerése továbbra is monoclonális eredetű Ig-ok analízisétől várható. b) A szerkezet és funkció közötti összefüggések vizsgálatának kiváló modelljei ezek az Ig-ok. Az immunfolyamatok mechanizmusának megismerése szempontjából rendkívül lényeges tudni, hogy az ellenanyag-funkción kívül milyen egyéb biológiai funkciók (complement-fixáció, cytophil tulaj Immunoglobulinok Alegységek IgGl L-lánc (Bence Jones fehérje) IgG2 gamma-lánc IgG3 alpha-lánc IgG4 mű-lánc IgAl IgA2 IgM IgD IgE