Orvosi Hetilap, 1975. november (116. évfolyam, 44-48. szám)

1975-11-02 / 44. szám - Medves László: November 7.

2584 és amikor a politikai feszültség enyhülése után a szemben álló haderők csökkentését is remélhetjük. Most, néhány hónappal az Európai Biztonsági Ér­tekezlet sikeres befejezése után különösen bizakod­hatunk. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy amíg a hidegháborús állapotot az imperializ­mus kényszerítette a világra, a békés egymás mel­lett élés politikájának megvalósítása, a Szovjet­unió és a szocialista világrendszer eredménye. Mindezek jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy ezekben a napokban évről évre egyre több helyen emlékeznek meg tisztelettel és elismeréssel 1917 októberétől szerte a világon és egyre csökken azoknak a száma, akik az emberiség e nagy sors­fordulójának napját is a félelem ébren tartására és a gyűlölet szítására akarják felhasználni. Az évfordulót azonban nemcsak a megemléke­zés hálájával és tiszteletével tehetjük ünnepivé, hanem az előrelátással, a jövő feladataira való fel­készüléssel is. Ez a nap kiváltképpen alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk: mit tettünk és mit akarunk tenni a nagy október szellemében. Öröm­mel és jogos elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy ez a számvetés és a magyar nép jövőjének programja, a közelmúltban elkészült. Az MSZMP XI. kongresszusa számot adott arról, hogyan éltünk a szabadság adta lehetőségekkel, meghatározta a közeljövő feladatait, és új programtervezetet is al­kotott. A kongresszus határozatai és a párt program­­tervezete javuló feltételeket biztosítanak az egész­ségügyi ellátás további fejlesztésére. Lehetőség lesz arra is, hogy az elkövetkező időkben az egész­ségügyi ellátás fejlesztését meggyorsíthassuk, tar­talmában pedig korszerűsíthessük a szocialista egészségügy jövőben is érvényes alapelveit. Az V. ötéves terv megvalósításához olyan időpontban kezdtünk hozzá, amikor már látjuk, hogy a terv­időszak végére gyógyintézeteink ágyszáma több mint kétszerese, orvosaink száma közel háromszo­rosa, egészségügyi szakdolgozóink száma pedig több mint négyszerese lesz a felszabadulás előtti­nek. Az orvostudomány fejlődését és a lakosság jogos igényét figyelembe véve azonban azt is lát­nunk kell, hogy önmagában még ez a nagy szám­szerű fejlődés sem tudja az orvostudomány leg­újabb eredményeit mindenkihez azonos színvona­lon és várakozás nélkül eljuttatni. Fejlesztési prog­ramjainkat ezért az ésszerű takarékosságot és a hatékonyság növelését szolgáló feladataink figye­lembevételével kell megoldanunk. A fejlesztések megvalósításának szorgalmazása közben nem té­veszthetjük szem elől a szervezeti és szervezési in­tézkedéseket sem. Ezért kiemelkedő jelentősége van a gyógyító-megelőző hálózat intézményei és szolgálatai szoros együttműködését megteremtő, a napirenden levő szervezeti egyesítésnek, illetve az egységbe nem vonható intézmények között is köte­lező, tervszerű, szervezett funkcionális kapcsolatok kialakításának. Természetesen nem maradhat el az alapellátás munkafeltételeinek és a munka szer­vezésének javítása sem. A célszerű szervezeti és a tudományosan meg­alapozott munkaszervezési intézkedések megtételét ma már az egészségügyben dolgozók is a külön­böző szintű vezetéssel szemben támasztandó köve­telménynek tekintik. Egyre több az olyan orvos és szakképzett egészségügyi dolgozó, aki többet, job­bat szeretne adni egyéniségéből és munkájából a betegellátás javára. Sokszor a szervezeti és mun­kaszervezési intézkedések hiánya vagy elégtelen­sége vezet elkeseredéshez, vagy éppen közömbös­séghez. Mindezért a legjobb szervezeti intézkedések is csak akkor hozhatják meg a várt eredményt, ha az egészségügy vezetésének színvonalát valamennyi szinten megfelelően meg tudjuk javítani. Lenin életének utolsó éveiben — ma is aktuá­lis kérdések megoldásáért — a forradalom demok­ráciájának biztosításáért, a vezetés kultúrájáért harcolt és a munkás állam bürokratikus túlzásait bírálta. Arra nevelt, hogy vessünk számot a nehéz­ségekkel; hibáinkat ne titkoljuk, ne elégedjünk meg a koncepciók tiszta kidolgozásával, hanem se­gítsük elő azok végrehajtását is. Az is Lenin ha­gyatéka, hogy a vezetésnek minden szinten tisztel­nie és szeretnie kell az embert, hogy a forradalom nem egy embert, hanem a népet, a nemzetet akarja felemelni. Soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a forradalmi célokat a munkásosztály nevé­ben, a munkásosztállyal szövetséges osztályok ne­vében, a nép nevében tűzzük ki és hajtjuk végre. Ezért nem feledkezhet meg a vezetés soha arról, hogy a célokat is az emberekkel együtt kell meg­valósítania. Tisztelni kell az emberek véleményét és javaslatait, törődésünket ügyes-bajos dolgaik iránt pedig fejlesztenünk kell. Ezek a lenini követelmények ma is időszerűek. Az egészségügyben is gondolkodó, kulturált, közös­ségi érzéssel bíró vezetőkre van szükség. Oly kor­ban élünk, amikor az egészségügy területén adódó feladatok megoldásához nem elég az anyagi eszkö­zök egyre növekvő hányadát igényelnünk, hanem a sok tízezernyi egészségügyi dolgozó tudására, ügyszeretetére, segítőkészségére is szükség van. Igen sok a feladatunk az egészségügyi ellátás terü­letén az emberi problémák megoldásában, az orvos és a beteg, az egészségügyi dolgozó és a beteg kap­csolatában. De gyorsabban haladhatunk az etikai feladatok megoldásában, ha építhetünk a vezetők példamutatására. Ezekről sem feledkezhetünk meg a nagy október évfordulóján. Medve László dr..

Next