Orvosi Hetilap, 1975. november (116. évfolyam, 44-48. szám)
1975-11-02 / 44. szám - Medves László: November 7.
2584 és amikor a politikai feszültség enyhülése után a szemben álló haderők csökkentését is remélhetjük. Most, néhány hónappal az Európai Biztonsági Értekezlet sikeres befejezése után különösen bizakodhatunk. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy amíg a hidegháborús állapotot az imperializmus kényszerítette a világra, a békés egymás mellett élés politikájának megvalósítása, a Szovjetunió és a szocialista világrendszer eredménye. Mindezek jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy ezekben a napokban évről évre egyre több helyen emlékeznek meg tisztelettel és elismeréssel 1917 októberétől szerte a világon és egyre csökken azoknak a száma, akik az emberiség e nagy sorsfordulójának napját is a félelem ébren tartására és a gyűlölet szítására akarják felhasználni. Az évfordulót azonban nemcsak a megemlékezés hálájával és tiszteletével tehetjük ünnepivé, hanem az előrelátással, a jövő feladataira való felkészüléssel is. Ez a nap kiváltképpen alkalmas arra, hogy elgondolkodjunk: mit tettünk és mit akarunk tenni a nagy október szellemében. Örömmel és jogos elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy ez a számvetés és a magyar nép jövőjének programja, a közelmúltban elkészült. Az MSZMP XI. kongresszusa számot adott arról, hogyan éltünk a szabadság adta lehetőségekkel, meghatározta a közeljövő feladatait, és új programtervezetet is alkotott. A kongresszus határozatai és a párt programtervezete javuló feltételeket biztosítanak az egészségügyi ellátás további fejlesztésére. Lehetőség lesz arra is, hogy az elkövetkező időkben az egészségügyi ellátás fejlesztését meggyorsíthassuk, tartalmában pedig korszerűsíthessük a szocialista egészségügy jövőben is érvényes alapelveit. Az V. ötéves terv megvalósításához olyan időpontban kezdtünk hozzá, amikor már látjuk, hogy a tervidőszak végére gyógyintézeteink ágyszáma több mint kétszerese, orvosaink száma közel háromszorosa, egészségügyi szakdolgozóink száma pedig több mint négyszerese lesz a felszabadulás előttinek. Az orvostudomány fejlődését és a lakosság jogos igényét figyelembe véve azonban azt is látnunk kell, hogy önmagában még ez a nagy számszerű fejlődés sem tudja az orvostudomány legújabb eredményeit mindenkihez azonos színvonalon és várakozás nélkül eljuttatni. Fejlesztési programjainkat ezért az ésszerű takarékosságot és a hatékonyság növelését szolgáló feladataink figyelembevételével kell megoldanunk. A fejlesztések megvalósításának szorgalmazása közben nem téveszthetjük szem elől a szervezeti és szervezési intézkedéseket sem. Ezért kiemelkedő jelentősége van a gyógyító-megelőző hálózat intézményei és szolgálatai szoros együttműködését megteremtő, a napirenden levő szervezeti egyesítésnek, illetve az egységbe nem vonható intézmények között is kötelező, tervszerű, szervezett funkcionális kapcsolatok kialakításának. Természetesen nem maradhat el az alapellátás munkafeltételeinek és a munka szervezésének javítása sem. A célszerű szervezeti és a tudományosan megalapozott munkaszervezési intézkedések megtételét ma már az egészségügyben dolgozók is a különböző szintű vezetéssel szemben támasztandó követelménynek tekintik. Egyre több az olyan orvos és szakképzett egészségügyi dolgozó, aki többet, jobbat szeretne adni egyéniségéből és munkájából a betegellátás javára. Sokszor a szervezeti és munkaszervezési intézkedések hiánya vagy elégtelensége vezet elkeseredéshez, vagy éppen közömbösséghez. Mindezért a legjobb szervezeti intézkedések is csak akkor hozhatják meg a várt eredményt, ha az egészségügy vezetésének színvonalát valamennyi szinten megfelelően meg tudjuk javítani. Lenin életének utolsó éveiben — ma is aktuális kérdések megoldásáért — a forradalom demokráciájának biztosításáért, a vezetés kultúrájáért harcolt és a munkás állam bürokratikus túlzásait bírálta. Arra nevelt, hogy vessünk számot a nehézségekkel; hibáinkat ne titkoljuk, ne elégedjünk meg a koncepciók tiszta kidolgozásával, hanem segítsük elő azok végrehajtását is. Az is Lenin hagyatéka, hogy a vezetésnek minden szinten tisztelnie és szeretnie kell az embert, hogy a forradalom nem egy embert, hanem a népet, a nemzetet akarja felemelni. Soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a forradalmi célokat a munkásosztály nevében, a munkásosztállyal szövetséges osztályok nevében, a nép nevében tűzzük ki és hajtjuk végre. Ezért nem feledkezhet meg a vezetés soha arról, hogy a célokat is az emberekkel együtt kell megvalósítania. Tisztelni kell az emberek véleményét és javaslatait, törődésünket ügyes-bajos dolgaik iránt pedig fejlesztenünk kell. Ezek a lenini követelmények ma is időszerűek. Az egészségügyben is gondolkodó, kulturált, közösségi érzéssel bíró vezetőkre van szükség. Oly korban élünk, amikor az egészségügy területén adódó feladatok megoldásához nem elég az anyagi eszközök egyre növekvő hányadát igényelnünk, hanem a sok tízezernyi egészségügyi dolgozó tudására, ügyszeretetére, segítőkészségére is szükség van. Igen sok a feladatunk az egészségügyi ellátás területén az emberi problémák megoldásában, az orvos és a beteg, az egészségügyi dolgozó és a beteg kapcsolatában. De gyorsabban haladhatunk az etikai feladatok megoldásában, ha építhetünk a vezetők példamutatására. Ezekről sem feledkezhetünk meg a nagy október évfordulóján. Medve László dr..