Orvosi Hetilap, 1976. március (117. évfolyam, 10-13. szám)

1976-03-07 / 10. szám - Domány Zoltán: A fogamzásgátló tabletták és a rák

gyakorisága nem tért el a kontroll csoportokétól. A közepes és nagy dózis után mind egerekben, mind patkányokban fokozódott a hypophysis tu­morok jelentkezése. Ilyen vonatkozásban említést érdemelnek Tiboldi és mtsai (19/b) hazai vizsgála­tai is. (A hypophysis tumorok gyakoribb jelentke­zése azért elgondolkoztató, mivel az oralis anticon­ceptio során jelentkező secundaer amenorrhoea human vonatkozásában is az agyalapi mirigy érin­tettségére utalhat.) Patkányban pedig a nagy és közepes dózisok az emlőtumor gyakoriságát is emelték. Viszont mindezek a tabletták ösztrogén komponense alapján — az ösztrogén indukálta tu­morokra érzékeny állattörzsekben — várhatóak is voltak. A szakértők ennek megfelelően az említett tumorok gyakoribbá válását az ösztrogén kompo­nensre vezetik vissza. Hím patkányokban a nor­­ethynodrel és norethisteron hatására a máj­daga­natok is gyakoribbá váltak. Mégis, a bizottság vé­leménye szerint: „A most ismertetett kiterjedt vizsgálatok nem támogatják azoknak a korábbi munkáknak az eredményét, amelyek noduláris hy­­perplasiába torkolló májkárosodásokat és a foko­zott hepatoma előfordulást találták az oralis con­­traceptiv készítmények tartós­odása után patká­nyokban”. A többi szerv tumorgyakoriságában fo­kozott előfordulást nem észleltek. A bizottság végül is véleményét a következők­ben foglalta össze: „e vizsgálati eredményeket nem lehet az oralis contraceptiv készítményeket alkal­mazó asszonyok carcinogén veszélyeztetettsége­ként felfogni”. Egyedül a secundaer amenorrhoeák esetében látják szükségesnek a gondos kivizsgálást és nyomon követést az esetleges hyphophysis-el­­változások mind koraibb felismerése érdekében. Az emlődaganatok Az irodalmi adatok legfontosabb tanulságai 2 pontban foglalhatók össze: 1. Az emlő benignus daganataival szemben bi­zonyos védelmet biztosít az oralis anticonceptio. Vessey és mtsai 1972-ben számoltak be arról az Egyesült Királyságban végzett vizsgálatról (40), amelyben 345, emlő­biopsiára kerülő 16—39 éves asszony anyagát értékelték. (Közülük 90 bizonyult carcinomának, 255 pedig benignus elváltozásnak.) Anyagukat nagy gondossággal megválasztott, 347 kontroll asszony adataihoz hasonlították. Kiderült, hogy a fogamzásgátló tablettákat szedő asszonyok­­ben szignifikánsan ritkábban fordulnak elő fibro­­adenomák és chronikus cystikus elváltozások az emlőben, mint a tablettát nem szedőkben. Leletü­ket hamarosan a nagy Egyesült Államok-beli fel­mérés ,az ún. Boston Collaborative Drug Surveil­lance Program, 1973 (7)] is megerősítette. Mindezek alapján állítható, hogy a fogamzásgátló tabletták szedése bizonyos védelmet jelent a benignus emlő­elváltozásokkal szemben. Sőt 2 évi szedés után — a tablettát soha nem szedőkhöz képest — 25%-ra csökken az emlő-biopsia végzésének kockázata (40). A benignus és malignus emlőelváltozások kö­zött kapcsolat van, így a fogamzásgátló tabletták benignus tumorokkal szembeni protektív hatása a későbbiekben a malignus tumorok kialakulása szempontjából is jótékony lehet. 2. Az emlő malignus elváltozásai nem gyako­ribbak és histológiailag semmiféle eltérést nem mutatnak oralis anticonceptiót alkalmazó nőkben. Számos munkacsoport nagyszámú, biopsiára került anyag esetében — már a kórisme ismereté­ben — mérte fel az oralis anticonceptio előzetes alkalmazását, ill. nem alkalmazását (így pl. 1, 40, 36, 7). A malignus emlő tumorok kórismézésére egyik felmérésben sem került gyakrabban sor fo­gamzásgátló tablettát szedő nőkben. Fechner (18, 19, 20), valamint Vessey és mtsai (40) vizsgálatai szerint a fogamzásgátló tablettákat szedő nőkben kórismézett emlőrákok semmiféle pathohistológiai eltérést nem mutattak a szokásos képtől. Ez me­gint csak kóreredeti szerepük ellen szól. Viszont fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a végleges állásfoglaláshoz nagyobb esetszámú (a re­latív alacsony kockázati értékek miatt) és hosszabb megfigyelési idejű (az orális anticonceptio viszony­lag rövid alkalmazása miatt) vizsgálatok szüksége­sek még. A méhnyakelváltozások Az oralis anticonceptio és a méhnyak dagana­tos elváltozásainak esetleges kapcsolatának felvá­zolásakor 3 megállapítást szükséges kiemelni: 1. Cervicalis epiteliális hyperplasia nem ritkán jelentkezhet, ez azonban benignus elváltozás. Taylor és mtsai 1967-ben 13 olyan nőben, akik hosszabb ideig szedtek fogamzásgátló tablettákat, atipikus polyploid jellegű endocervicalis cervix hy­­perplasiát találtak (37). Leletét azután többen meg­erősítették, így pl. Candy és Abell (9) is 11 oralis anticonceptiót alkalmazó asszonyban. Mint az utób­biak is kiemelik, a histológiai kép bizonyos ha­sonlóságot mutat az adenocarcinomával és nem egy asszonyban ez is volt a kiindulási kórisme. Viszont a szerzők egyöntetű véleménye szerint benignus elváltozásról van szó és a problémát elsősorban a valódi carcinomától való elkülönítés jelenti. Ky­­riakos és mtsai (29) a cervicalis epiteliális hyper­­plasiának már két típusát, úgymint epidermidali­­záció és microglanduláris hyperplasia is elkülöní­tették. Ilyen elváltozások az esetek döntő többsé­gében fogamzásgátló tablettát szedő nőkben talál­hatók és így a causalis kapcsolat valószínűnek lát­szik. Viszont az elváltozás biztosan jóindulatú és semmiképp sem szabad összekeverni a malignus elváltozásokkal. 2. In situ cervicalis carcinoma nem gyakoribb fogamzásgátló tablettát szedő nőkben. Az orális contraceptio és a cervicalis epitelium malignus elfajulásának kérdésével Pincus és Gar­da 1965-ben végzett első felmérése óta (35) igen nagyszámú vizsgálat foglalkozott (2, 3, 8, 10, 21, 22, 27, 30, 32, 33, 39, 41, 42), amelyek eredménye a vizsgálati anyag, a kiértékelés és az interpretáció eltérései miatt meglehetősen ellentmondásos. Csak a legmérvadóbb 5 vizsgálat eredményét ismertet­jük röviden. Melamed és mtsai (35) New Yorkban a Család­tervezési Központok anyagának felhasználásával 27 508 oralis anticonceptiót és 6809 pesszáriumot alkalmazó asszony esetében határozták meg — lényegében retro-

Next