Orvosi Hetilap, 1976. április (117. évfolyam, 14-17. szám)

1976-04-04 / 14. szám - Zsögön Éva: Április 4.

polgár ingyenesen veheti igénybe, és ehhez lénye­gében a gyakorlati feltételeket is megteremtettük. A mindenki számára hozzáférhető, ingyenes egészségügyi ellátás biztosítása után meg kellett fogalmaznunk a következő időszak új célját: a mindenki számára állapotának megfelelő, azonosan magas színvonalú ellátás hozzáférhetővé tételét, az ellátás színvonalában ma még — sokszor indoko­latlanul — meglevő különbségek fokozatos felszá­molását. E cél elérése érdekében kettős követel­ményt kell hangsúlyoznunk: egyrészt a nagyobb társadalmi és szakmai hatékonyság elérését az egészségügyi ellátás valamennyi területén, más­részt a társadalom legfontosabb egészségügyi szük­ségleteiből eredő feszültségek mielőbbi feloldását, általában az azonos szintű ellátás minél jobb meg­közelítését, ezen belül a lakosság nagyobb megelé­gedettségének kivívását. Meghatározott feladatainkat szolgálják a kö­vetkező tervidőszak fejlesztési követelményei is: a fekvőbeteg-ellátás továbbfejlesztése és rekonstruk­ciója, az egészségügyi intézmények technikai fel­szerelésének korszerűsítése, az alapellátás, az ipari dolgozók egészségügyi ellátásának megerősítése, tárgyi feltételeinek megteremtése és korszerűsítése; a népesedéspolitikából következően az anya- és gyermekegészségügy javítása. E célok megvalósítása a szocialista egészség­ügy további kiteljesedése lesz, az emberről való gondoskodás olyan formája, amely csak a szocia­lista rendszerben lehetséges. Elérése széles körű ismeretek birtokában történhet, a Szovjetunió, a szocialista országok orvostudományi és egészség­­ügyi szervezési eredményei ismeretének birtoká­ban. A szovjet egészségügy eredményei, tapasztala­tai a felszabadulás óta eltelt több mint három év­tized alatt egészségügyi ellátásunk fejlesztésében a szocialista egészségügy alakításában felmérhetetlen segítséget nyújtottak. Az 1959-ben aláírt magyar—szovjet kormány­közi egyezmény — mely az egészségügy és az or­vostudomány együttműködésére vonatkozott — le­hetővé tette, hogy a korábban is meglevő kapcso­lataink rendszeresebbé és tervszerűbbé váljanak, jelentős mértékben szélesedjenek, és ma már az egészségügy és az orvostudomány csaknem minden területére kiterjedjenek. Szoros és rendszeres együttműködés jött létre a magyar és szovjet szak­emberek között. Az elmúlt két évben a miniszté­riumok vezetői között számos találkozás, konzul­táció történt. Tekintélyes számú szakember járt ta­nulmányúton a Szovjetunióban, szerzett hasznos tapasztalatokat mind az egészségügyi szervezés, mind az orvostudomány területein. Különös gon­dot fordítottunk arra, hogy elősegítsük tudományos intézeteink közvetlen együttműködését, melyben eddig 44 országos, illetve egyetemi intézet volt érintett különböző témakörökben. A közvetlen kapcsolatok kialakítását segítette, hogy az elmúlt két év alatt 60 szakember összesen 75 hónapot töl­tött a Szovjetunióban, és csaknem 400-an vettek részt az ott megrendezett kongresszusokon. Három évtizedes együttműködésünk kimagasló eredményeket produkált. A szovjet orvostudomány és egészségügy gazdag tapasztalatainak megisme­rése és tervszerű hasznosítása szocialista egészség­ügyünk megszervezésében kivívott sikereink alap­ját képezte. Ma már mindenki előtt világos, hogy továbbfejlődésünknek, jövőbeni feladataink ered­ményes megoldásának is döntő feltétele a szovjet egészségügyi szolgálattal történő együttműködé­sünk további elmélyítése, kiszélesítése és erősítése. Kapcsolataink minden szakterületen és minden szinten kialakították a szükséges bázisokat és lét­rehozták a feltételeket ahhoz, hogy a következő peridus fő feladataként a közösen kialakított, konk­rét célok megoldására irányuló együttműködés ha­tékonyságának fokozását jelöljük meg. Ez tükröző­dik az 1976. február 6-án aláírt, az 1976—80-ig ter­jedő időszak fő feladatait meghatározó munka­tervben. A következő ötéves időszak alatt különös gon­dot kell fordítani a társadalomegészségügyi és az egészségügyi szervezéssel összefüggő problémák közös megoldására, a szív és érrendszeri betegsé­gek, a daganatos betegségek, a psychiatria, a gyer­meksebészet, az egészségügyi dolgozók képzése és továbbképzése, a közegészségügyi-járványügyi szol­gálat és szerepe a környezetvédelemben, a viroló­gia, a sugárbiológia, az immunbiológia, a gyógy­szerkészítmények és más fontos, kölcsönös érdek­lődésre számot tartó területeken történő tapaszta­latcserékre. Az egészségügyi szervezés területén a legna­gyobb figyelmet a szocialista egészségügy kitelje­sítésére, az egész lakosság ingyenes, általánosan el­érhető, magas szintű, szakosított egészségügyi el­látása megteremtésére kell fordítani, különös te­kintettel az ipari létesítmények dolgozói ellátásá­nak, valamint a lakosság egészségi állapota rend­szeres ellenőrzése megszervezését biztosító intéz­kedésekre. Ennek érdekében az eddigieknél jobban ki kell szélesíteni a magyar és szovjet egészségügyi minisztérium megfelelő osztályai, továbbá az in­tézmények közötti munkakapcsolatokat és az in­formációk cseréjét. A munkaterv előirányozza az együttműködés folytatását:­­ a szív- és érrendszeri, az onkológiai, valamint az ideg-elme és egyéb megbetegedések meg­előzését és hatékony gyógyítását célzó tudomá­nyos kutató munkában, továbbá az erre irányu­ló gyakorlati tevékenység szervezésében; — a hygiéniai és a társadalmi tényezőknek a la­kosság egészségi állapotára gyakorolt hatása ta­nulmányozásában, szélesítik az információ- és szakembercserét, az egészségügyi káderek kép­zése és továbbképzése területén, különös figye­lemmel a nemzetközi egészségügyi feladatokra kijelölt szakemberek felkészítésére, és tanulmá­nyozzák a közegészségügyi-járványügyi szolgá­lat szerepének fejlesztésével kapcsolatos kérdé­seket a környezetvédelemben,­­ a virológiai és sugárbiológiai problémák meg­oldásában, az új gyógyszerkészítmények és az új orvosi technika kutatása és bevezetése terén. A munkaterv rögzíti, hogy különös figyelmet kell fordítani a sokoldalú együttműködés fejlesz­

Next