Orvosi Hetilap, 1976. november (117. évfolyam, 45-48. szám)

1976-11-07 / 45. szám - Füzi István: November 7.

kát helyreállítani, az ország társadalmi, politikai, gazdasági arculatát megváltoztatni. Nagymérték­ben nőtt a lakosság anyagi és kulturális színvo­nala, hatalmas arányokban javultak az élet- és munkakörülmények. Mindezek sorában napirend­re kerülhetett a szocialista társadalombiztosítás és betegellátás fokozatos megteremtése is. Az újjá­építés során, mint ismeretes, sok nehézséggel kel­lett megküzdeni, hiszen hogy csak az egészségügy­nél maradjunk, a háború előtti ágylétszámnak alig több mint a fele vészelte át úgy-ahogy, a háborús eseményeket. A szakszervezetbe tömörült kommu­nista orvosok kezdték meg a küzdelmet az egész­ségügyi intézmények helyreállításáért, az orvosi ellátás megindításáért, a fenyegető tömegbetegsé­gek, járványok elhárításáért. A cselekedni és hat­ni akaró orvos és egészségügyi dolgozó nem állt már ekkor egyedül, munkáját egy érlelődő új tí­pusú társadalom viszonyai közt végezhette. A szo­cialista hatalom megszilárdulásával mind erőtel­jesebben indulhatott meg a gyógyító-megelőző há­lózat kiépítése, a megfelelő intézményrendszer lét­rehozása, a közegészségügyi, higiénés viszonyok rendezése. Nem lehet megemlítetlenül hagyni az eredmények sorában a fertőző betegségek elleni küzdelem eredményeit, a bevált oltási rendszert, a járványos gyermekbénulás felszámolását eredmé­nyező vakcinálást. Kereken negyedszázad óta az egészségvédelem és ellátás fejlesztése már tudato­san a szocialista egészségügy alapelveire épül: magas színvonalú, mindenki számára hozzáférhe­tő, ingyenes egészségügyi ellátást igyekszik nyúj­tani az egész lakosságnak. Alapvető cél, hogy az egészségügy össztársadalmi üggyé váljék. A szocialista országokban szinte már hagyo­mány, hogy az évfordulók az ünneplés mellett a számvetés, a feladatok körvonalazásának alkalmai is. Különösen indokolt ez most, hiszen az elmúlt évek az egészségügy terén is számos alapvető fej­leményt hoztak. Széles körű előkészítő munkála­tok alapján — ezek az ötvenes évek végéig nyúl­nak vissza és számos egészségügyi intézmény, munkahely vett bennük részt — elfogadta az or­szággyűlés az egészségügyi törvényt. Mint isme­retes, az első ilyen törvényt még 1876-ban hozták. Markusovszkyval az élén, a legkiválóbb orvosok vettek részt kidolgozásában és példátlan előrelá­tással még a megelőzés elvét is megfogalmazták benne. E törvény azonban egyebekben — termé­szetszerűen — csak a kor tudományos követelmé­nyeit vehette figyelembe, emellett csak kerettör­vény volt, az akkori államhatalom nem is gondolt komolyan végrehajtására, kellő fedezetről sem gondoskodott. Az 1972-ben hozott egészségügyi törvény ezzel szemben már a megvalósult szocia­lista egészségügyi vívmányokat összegezte. Rögzí­tette, hogy az egészségvédelem állami feladat, az ellátás a társadalom egészének ügye, az életszín­vonal-politika szerves része. A törvény ugyanak­kor a kor színvonalán álló előrelátással fogalmazta meg a gyógyító-megelőző ellátás alapelveit, részle­teit. A törvényhozók figyelme olyan problémákra is kiterjedt mint a hasadóanyagokra, ionizáló su­gárforrásokra vonatkozó rendelkezések, a szövet- és szervátültetés orvosi és jogi kritériumai. Az egészségügyi törvényben foglaltaknak szinte szank­cionáló betetőzése volt a tavaly elfogadott társada­lombiztosítási törvény, amely az egész lakosságra osztatlanul kiterjesztette az ingyenes társadalom­­biztosítási, egészségügyi ellátást. Ennek jelentősé­gét akkor mérhetjük fel igazi mivoltában, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a felszabaduláskor a la­kosságnak mindössze 30%-a volt biztosított. Az egészségügy mindjobban kiveszi részét a szocialis­ta állam nagyvonalú és sokoldalú szociálpolitikai koncepciójából. Ennek sorába tartozik a népesedés­­politikai határozat" — amely viszonylag rövid idő alatt demográfiai javulást eredményezett — a ter­hesekről és anyákról való fokozottabb gondosko­dás, az ifjúságvédelem és az öregekről való gon­doskodás orvos-egészségügyi teendői. A bővülő feladatok ellátása nagyrészt az elért eredményeknek köszönhető. Az ötéves terv meg­valósításához olyan időpontban kezdtünk hozzá, amikor a gyógyintézetek ágyszáma több mint két­szerese, az orvosoké mintegy háromszorosa, az egészségügyi dolgozók száma pedig négyszerese a felszabadulás előttinek. A tudományos haladást, a lakosság jogos igényeit figyelembe véve azonban azt is látnunk kell, hogy önmagában mindez még nem elegendő. Ennek megfelelően az V. ötéves tervben várhatóan 7—8 ezer új kórházi ágy léte­sül. Folytatódnak a rekonstrukciók és ezek meg­valósításakor az a cél, hogy jobb legyen a gyógy­intézetek területi elosztása, javuljon a szakmai struktúra és létrejöjjenek a progresszív betegellá­tás által megkövetelt ápolási szintek — intenzív, aktív, krónikus — helyes belső arányai. Az ellátás többi ágazataiban pedig a mennyiségi fejlesztés mellett elsősorban a minőségi követelményeket kell előtérbe állítani. Az új ötéves terv feladatainak ma­radéktalan végrehajtásához jobb munkaszervezés­re, a személyi és anyagi keretek racionálisabb ki­használására, az intézmények, munkahelyek tevé­kenységének koordinálására van szükség. Ezt szol­gálják az egészségügyi ötéves terv szakmapoliti­kai irányelvei és az ezekből adódó teendők. Ki­emelkedő jelentősége van a gyógyító-megelőző ház

Next