Orvosi Hetilap, 1976. december (117. évfolyam, 49-52. szám)
1976-12-05 / 49. szám - Hetényi András - Kaszás Ferenc - Nemecz Pál: Korai recidiva Trendelenburg-Madelung műtét és radikális varcektomia után (A sebész felelőssége)
Megyei Kórház, Veszprém, Általános Sebészeti Osztály (mb. osztályvezető főorvos: Kamarás László dr.) Korai recidiva Trendelenburg-Madelung műtét és radikális varicektomia után (A sebész felelőssége) Hetényi András dr., Kaszás Ferenc dr. és Nemecz Pál dr. Azt a közhelyszámba menő régi megállapítást, hogy a primaer varicositas (PV) népbetegség, az utóbbi évek epidemiológiai vizsgálatai valós tartalommal töltötték meg. Bár a különböző forrásokból származó adatok a vizsgálómódszertől, a vizsgált népesség összetételétől, a figyelembe vett elváltozásoktól függően elég nagy szórást mutatnak, a hazai lakosságszűrések és a külföldi statisztikák adaptációja alapján nem tűnik túlzásnak az a megállapítás, hogy hazánk felnőtt lakosságának 10015° %-a visszérhordozó és ezeknek legalább a fele kezelésre szoruló visszérbeteg. A kérdés szociálmedicinai jelentőségét fokozza, hogy a PV és legtöbb káros következménye a legaktívabb korosztályokat érinti (28, 30, 31, 32). Az utóbbi 30 évben a phlebológia általános fejlődésének részeként a PV megítélésében is a funkcionális szemlélet vált uralkodóvá. Ennek alapját számos anatómiai megfigyelés (az alsó végtag vénás rendszerének részletes leírása — Sherman, Linton; a perforáns ágak szerepének feltárása — Linton, Dos Santos, Ramo), az alsó végtag vénás keringésének patofiziológiájára vonatkozó kutatások (az izompumpa és a vénabillentyűk szerepe a haemodynamikai változásokban — Arnoldi) és a diagnosztikus módszerek fejlődése (phlebographia, vénás nyomásmérés, directionális ultrahang-flowmeter) vetették meg. A kutatások megteremtették a beteg állapotához, a betegség progressziójához, a fenyegető vagy már kialakult szövődményekhez igazodó dinamikus és komplex kezelés alapjait. A kompressziós és mozgásterápia, a gyógyszeres kezelés (diureticumok, phlebodynamicumok és phlebotonicumok), a sclerotizálás és a műtét így a konkrét helyzettől függően alternatív megoldást jelenthetnek vagy egy időben — illetve egymást követően — kerülhetnek alkalmazásra. (NB.: még az egymással eddig ádáz vitában álló „sclerotizőrök” és „operatőrök” között is körvonalazódik a békés egymás mellett élés lehetősége — 5, 13). A vázolt szemléleti változás nem maradt hatástalan a műtéti taktikára és technikára sem. Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 49. szám Míg a század első felében a visszérműtét lényege a saphena lekötése (Trendelenburg) és a visszértágulatok kimetszése (Madelung, Narrath) vagy sclerotizálása (Moszkowicz) volt, addig a mai visszérsebészet a felületes és mélyvénás rendszert elválasztó fascia-vénabillentyű karrier helyreállítására helyezi a fő hangsúlyt (20). A modern elveket hazai szerzők is propagálták (1, 3, 6, 25, 29), azonban az elmúlt 25 év irodalmát áttekintve a recidiva-quotára vonatkozó közlést nem találtunk, holott laikusok és orvosok egyaránt gyakran hangoztatják, hogy a műtét után rendszerint újra kialakulnak a visszértágulatok. Bár adatszerűen nem ismert, hogy nálunk melyek a favorizált műtéti típusok, számos személyes beszélgetés és közvetlen tapasztalat alapján az a véleményünk, hogy igen elterjedtek az elavult, nem radikális megoldások. Lehetséges, hogy az érsebészettel foglalkozó osztályokon kellő figyelmet fordítanak a visszérbetegek ellátására, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a varicektomiák zömét ma és a jövőben is általános sebészek végzik, és a műtéti effektust az ő gondosságuk és phlebológiai képzettségük szabja meg. Osztályunkon az utóbbi évekig szinte kizárólag Trendelenburg—Madelung-műtétet végeztünk primaer varicositas esetén. 1971 és 1974 között a sebészek egy része továbbra is hagyományos módon operált, másik csoportja viszont alapos vizsgálat után radikális megoldásra törekedett. Kézenfekvő volt a korai műtéti eredmények összehasonlítása, ezért a betegeket ellenőrző vizsgálatra rendeltük vissza. Tapasztalatainkat az alábbiakban összegezzük. Beteganyag és vizsgálómódszer 1971. január 1. és 1974. december 31. között 198 beteg 236 végtagján végeztünk visszérműtétet. A kor és nem szerinti megoszlást az 1. táblázat szemlélteti. 1. táblázat Az 1971. I. 1—1974. XII. 31. között operált visszérbetegeink kor és nem szerinti megoszlása Az ellenőrzésen 162 beteg jelent meg, ilyen módon a műtött végtagok 82,7%-áról szereztünk információt (2. táblázat). E közleményben a PV miatt operált 177 végtagra vonatkozó adatokat dolgoztuk fel. A kontroll vizsgálat 12—18 hónappal a műtét után történt. A szempontokat előre rögzítő tesztlapot szerkesztettünk, amely tartalmazta — a személyi adatokat, a praeoperativ statusra és magára a műtétre vonatkozó adatokat (a kórlap és a műtőnapló alapján); — a beteg szubjektív panaszait, véleményét a műtét effektusáról, a visszerek kiújulásának általa észlelt időpontját;% Életkor Ffi Nő Ossz. 0//0 15—246 4 10 6,2 25—34 12 22 32 20,0 35—44 22 33 55 34,0 45—54 25 23 48 30,0 55—646 8 14 8,8 65—— 1 1 0,6 Összesen 0//0 71 43,8 91 56,2 162 1* 2963