Orvosi Hetilap, 1977. november (118. évfolyam, 45-48. szám)

1977-11-06 / 45. szám - November 7.

1. NOVEMBER 7 A világ haladó erői a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját ünnepük és ünnepük Október szülöttét, a legfejlettebb társadalmi rend­szert, a kommunizmust építő Szovjetuniót. Azt az országot és népet, amelynek léte meghatározóan befolyásolja korunkat, a haladás irányát, az em­beriség jövőjét. Marx és Engels több mint 100 esztendővel ez­előtt úgy gondolták, hogy a munkásosztály egy­szerre a jelentősebb, és pedig a legfejlettebb tőkés országokban fogja forradalmi úton megdönteni a burzsoázia uralmát. A valóságban a fejlődés más­képpen alakult. A munkásosztály Európa gazdasá­gilag és kulturálisan egyik legelmaradottabb, poli­tikailag legreakciósabb országában szerezte meg a hatalmat és kezdett hozzá a szocializmus építéséhez. Az évforduló méltatásakor újra és újra felme­rül bennünk, mi tette képessé a Bolsevik Pártot, az orosz munkásosztályt, a népet arra, hogy a győ­zelmet kivívja és a hatalmat nagy megpróbáltatá­sok közepette is megtartsa? A világraszóló törté­nelmi teljesítmény forrása az a forradalmi helyzet volt, amelyben az elnyomott, megalázott emberek, elsősorban a munkások, osztályuk valóságos erejé­nek tudatára ébredtek, hogy eszmélésüket, harcu­kat a földi valóság törvényszerűségeire épülő el­mélet alapján álló egységes, céltudatos, szervezett erő, a párt irányította. A párt, amely legfontosabb célul a személyiség szabad kiteljesülését, a történe­lemben addig csak deklarált jogoknak megvalósulá­sát tűzte maga elé. Ennek az emberi önmegvalósí­tásnak szerves része a munkához való jog, és nélkü­lözhetetlen feltétele az egészség intézményes meg­óvása. Ezt ismerte fel Lenin, amikor a forradalom győzelmét követően, a polgárháború, 14 tőkés ország intervenciója, a blokád, éhínség, a járványok iszo­nyatos pusztítása közepette sürgette a fiatal mun­kás-paraszt hatalom egészségvédelmének gyors megszervezését. „Olyan országban, amelyet szét­romboltak, az első feladat” — hirdette a szovjet állam megalkotója — „megmenteni a dolgozót. Az egész emberiség elsőrendű termelő ereje a mun­kás, a dolgozó. Ha ő életben marad, mindent meg­mentünk és helyreállítunk.” Lenin maga a legtevékenyebben, a legközvet­lenebb módon vett részt a szovjet egészségügy megalapozásában, hiszen jóval a győztes forrada­lom előtt, a múlt század kilencvenes éveiben fog­lalkoztatták a tömegeket szolgáló egészségvédelem feltételei. Később mintegy száz határozatot írt alá e feltételek megteremtése céljából. Az emberiség történetében először emelkedett törvényerőre és valósult meg az egész lakosságra kiterjedő egész­ségvédelem, amelynek ismert fő jellemzői: az ál­lami jelleg, az ingyenesség, a gyógyellátás magas színvonala, a megelőző-gondozó irányzat, az orvos­­tudomány és a gyakorlat egysége, a tervszerűség és szervezettség a beteg ember ellátásában. A szov­jet állam egyben elősegítette a tudományos kuta­tó- és gyógyító intézmények hálózatának gyors ütemű fejlődését, virágzó egészségügyi ipart hozott létre és kiépítette az egészségügyben dolgozók kép­zésének és továbbképzésének széles körű társadal­mi rendszerét. Ez utóbbi különösen figyelemre­méltó vívmány, ha tekintetbe vesszük, hogy a föld­résznyi hatalmas országnak a forradalom után alig volt több mint 20 000 orvosa. Hat évtized alatt or­vosellátottság tekintetében a Szovjetunió világvi­szonylatban is az élre került, ma 832 000 orvosa van, 10 000 lakosra 32,6 orvos jut. A középfokú képzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozók száma ugyancsak nagymértékben, 10 000 lakost számítva, 99,1-re emelkedett. A jelentékenyen megnövekedett, 3 milliót meghaladó kórházi ágy­létszám eredményeként pedig ezer lakosra átlago­san 12 ágy jut. Az állami tervezéssel párhuzamos fejlesztés, a földrajzi viszonyokból adódó sajátos igén­yek körültekintő felmérése biztosította a nem­zetiségi határvidékek elmaradottságának viszony­lag gyors felszámolását. Mindezek eredményeként jelentősen csökkent az általános morbiditás, a mor­talitás, a fertőző betegségek előfordulása és ugyan­akkor a születéskor várható élettartam több mint kétszeresére nőtt. Az egészségpolitika vívmányain túl, a szoro­san vett szovjet orvostudományi kutatás is jelen­tős eredményeket mondhat magáénak. A teljesség igénye nélkül emelnénk ki a vér konzerválásának módszerét és ezáltal a transzfúzió tömegméretű alkalmazásának megvalósítását. A konzerv vér egyik legjelentősebb tényezője annak, hogy a kor­szerű sebészet kialakulhatott. Enélkül sem extra­­corporális keringést, sem haemodialízist nem al­kalmazhatnánk. Felbecsülhetetlen értékű továbbá az a tudományos és szervezői tevékenység, ame­lyet a szovjet szakemberek Szmorogyincev, Csu­­makov irányításával folytattak , és amellyel Sabin nagy felfedezésének, az attenuált polio-vakcinának hatékonyságát és megbízhatóságát tömegmé­retekben bizonyították. A transzplantáció korában 2691

Next