Orvosi Hetilap, 1978. július (119. évfolyam, 27-31. szám)
1978-07-02 / 27. szám - Somogyi Endre: Acut appendicitis: gondok és gondolatok
Aznap a gyermek otthon többször hányt, hasa felpuffadt. A kihívott körzeti orvos végbélvizsgálattal hasüregi tályogot állapított meg s mentőkkel azonnal visszavitette a kórházba. Felvételi státusz 23-án: szapora szívműködés, fénytelen nyelv, elődomborodó has, hallgatózva bélmozgások. A has érzékenységét, izomvédekezést vagy annak hiányát a leírás nem említi. A végbél betapintáskor érzékeny, a Douglas bedomborodó, fehérvérsejtszám: 14 800. Diagnosis: kezdődő ileus, bélösszenövés, Douglas-tályog. Terápia: gyomorszonda, folyadékpótlás. Gyógyszerre 23 órakor széklete volt. Szerek bőven távoztak. 24-én reggel a főorvos vizsgálta. Ileus gyanúja miatt azonnali röntgenvizsgálatot rendelt el, amely a feltételezett diagnosist igazolta. Műtétet végeztek, ennek lelete: diffus peritonitis, rendkívül súlyos összenövésekkel. A sigma-bél tájékáról tejfölszerű genny ürült, itt két gombostűfejnyi nyílást elvarrtak. Az ileus okának tisztázására a beleket felszabadították, ekkor tamponnal csillapítható vérzést kaptak. Tehermentesítő ileostomiát végeztek. A műtét 4 órát vett igénybe. A további megfelelő gyógykezelés ellenére exitus következett be. 2 14 éves fiú édesanyjának 28-án fejfájásra, hasmenésre és hányingerre panaszkodott. Másnap jól érezte magát, de 30-án panaszai kiújultak s ekkor az anya elvitte a körzeti orvosi rendelőbe. Az anya előadása szerint az orvos belenézett a fiú szájába, de hasát nem vizsgálta. Az orvos előadta, hogy a derékig levetkőztetett fiú hasát a spanyolfal mögötti vizsgálópadon vizsgálta meg. Az anya az orvosnak azt mondta, hogy a fiú néhány nap előtt májkrémet evett, utána hasmenése volt, bőrén kiütések jelentkeztek. A házi ápolónő a vizsgálatkor jelen volt és a májkrémre vonatkozó adatokat megerősíti. A has vizsgálatára vonatkozólag nem nyilatkozik. A diagnosis: gastroenteritis acuta; a rendelés: gyógyszer és diéta. Az orvos az ápolónőt utasította, hogy 31-én (másnap) és a következő hó 2-án a beteget látogassa meg s ha állapota rosszabbodna, telefonáljon. Az ápolónő első látogatása alkalmával értékelhetőt nem észlelt, 2-án telefonon közölte az orvossal, hogy a gyermek szája széle nagyon száraz, nem eszik, hőmérséklete 37,3 °C, a gyermek elesett, jó volna, ha az orvos látná. Az orvos 16.30 óra körül látogatta meg a gyermeket, akinek az arca beesett, hasa puffadt volt, hasüregi gázgyülem jelei állottak fenn. A beteget sürgős jelzéssel „gastroenteritis ,с., hasi katasztrófa” kórismével kórházba szállíttatta. 2-án a sebészeti osztályon „átfúródott féregnyúlvány-gyulladás, általános hashártyagyulladás” diagnosissal megoperálták. A műtét során a diagnosis megerősítést nyert. A perforált appendixet eltávolították, a hasüreget dramálták. 10-én ismételt műtét, mert a bélműködés nem indult meg. A letapadt vékonybeleket felszabadították, a hasban levő többszörös tályogot megnyitották. 13- án harmadik műtét, mert az állapot nem javult. A vastag- és vékonybelekben észlelt perforatiókat ellátták, coecostomiát végeztek. 14- én negyedik műtét vérzés miatt. A hasüregben levő bélsárt és alvadt vért kitakarították, a colon flexura sinistráján levő perforatiót elvarrták. A beteg ezen a napon 19 órakor meghalt. A boncolási jegyzőkönyvből: heveny appendicitis, szövődményként fibrines, gennyes peritonitis. Bélelhalás és spontán bélátfúródás. Zavaros duzzadás a szívizomban, vesében és májban. Hypostaticus pneumonia. Anaemia. Az igazságügyi orvosszakértő szerint „orvosi gondatlanságra utaló jelek észlelhetők”. Az iratokat az IB-hoz küldik, kérdezve, hogy a „gyermek halálesetével kapcsolatban terhel-e valakit felelősség”. 3. 21 éves asszony 7-én kereste fel körzeti orvosát magas lázra és fejfájásra panaszkodott. A következő napon már jobb oldali alhasi fájdalmai miatt jelent 1640 között. a körzeti orvos a betegnek gyógyintézeti felvételre szóló „orvosi beutalás”-t adott, diagnosis: „Appendicitis (Cholecystitis?)”. 8- án 17 órakor jutott a beteg a kórház sebészeti osztályára. Az ügyeletes sebész szakorvos a beteg hasának jobb oldalán, a féregnyúlványnak megfelelő helyen diónyi, nyomásérzékeny duzzanatot tapintott, egyébként a has puha, áttapintható volt. Diagnosis: periappendicularis infiltratum. Antibioticumot és jégtömlőt rendelt. 9- én vizsgálta a beteget az osztályvezető főorvos és a másodfőorvos, akik a diagnosissal és a terápiával egyetértettek. Az osztályvezető főorvos cholecystographiát rendelt el, ez 10-én megtörtént. 11- én a kórlefolyásra vonatkozó bejegyzés: „panaszmentes, sétál”. Más írással bejegyezve: „estére belázasodott”. 13-án az osztályos orvos a betegnek hasi fájdalma és láza miatt az antibioticumon kívül Algopyrint és C-vitamint rendelt. 12- én és 13-án a főorvos távol volt, a beteget 14-én (szombat) látta újból. Előadta, hogy a has puha, betapintható volt és nem volt nyomásérzékeny. A beteg közölte, hogy jól érzi magát és kérte hazabocsátását. A kérésnek a főorvos nem tett eleget. Bejegyzés a kórlapon: status idem, az infiltratum tapintható. 15- én (vasárnap) reggeltől 16-án (hétfő) reggelig a másodfőorvos volt az ügyeletes az osztályon. 15-én a reggeli és esti vizitje alkalmából „különösebb változás”-t nem észlelt. Bejegyzés a kórlapban: „A beteg belázasodott, hasa puha, betapintható, nem nyomásérzékeny.” 16- án reggel 6.30 órakor az ügyeletes nővér jelentette, hogy a beteg rosszul van. Az orvos megállapította, hogy shock állapotában van, pulzusa alig tapintható, légzése szapora. Szívszereket adott. Még konzíliumot tartott a nőgyógyásszal és belgyógyásszal, akik a moribund betegen érdemleges megállapítást nem tudtak tenni. A beteg 7.45 órakor meghalt. Az orvosok előadásával és a kórlapi bejegyzésekkel ellentétben álltak a lázlap adatai. Hőmérséklete a délutáni órákban 9-én 38,5, 13-án 39,2, 15-én 39,7 °C. Vérsejtsüllyedés 9-én 32, 13-án 110 mm. A fehérvérsejtszámra vonatkozólag bejegyzés sehol sincs. A kihallgatott ápolónők vallomása szerint a beteg fennjárt, látogatóit kikísérte, lázas állapotára panaszkodott, esténként hasának jobb oldalát fájlalta. Betegtársainak egybehangzó vallomása szerint csendes, szűkszavú asszony volt, csak magas lázáról beszélt néha. Férje, édesanyja és testvére előadta, hogy az elhalt a hét közben lázas állapotára panaszkodott, 15- én, vasárnap már alig tudott járni, remegett, ketten vezették ki a W. C.-re. 4. 31 éves asszonyt a körzeti orvosa 4-én utalta kórházba, diagnosis, nephrolithiasis, sclerosis multiplex, appendicitis acuta gyanúja. A betegnek két nap óta voltak panaszai, hányingere volt, de nem hányt. Hasában görcsös jellegű fájdalmai voltak, jobb oldalt az alhasban nyomásérzékenység. Kissé puffadt has, bevont nyelv. A kórházban először urológiai szakrendelésen vizsgálják. Az ambuláns naplóban leírt lelet: „A vesetájék nem érzékeny, jobb oldalt a bordaív alatt, valamint ileocoecalisan kifejezett nyomásérzékenység. Cystoscopos vizsgálat útján az urológus körülírt hólyaghurutot állapított meg, felveti az acut appendicitis lehetőségét s a beteget azonnal sebészeti osztályra helyezi át. 4- én 16 órakor került a beteg a sebészeti osztályra. Az ügyeletes sebész megállapítása: a has puha, betapintható, diffus nyomásérzékenység, amely a coecum-tájon a legkifejezettebb. A bordaív alatt mko, görcsös fájdalom, izomvédekezés nem áll fenn, a nyelv fehér, lepedékes. Felvételkor vérsejtsüllyedés 55 mm, fehérvérsejtszám 8900. Felvételi diagnosis a sebészeten: heveny féregnyúlvány-gyulladás és heveny hasnyálmirigy-gyulladás gyanúja. 5- én, vagyis panaszainak negyedik napján: „állapota javult, nyomásérzékenység minimális. Hőmérséklete normális, pulzus 80 körüli”. A beteget 3 főorvos vizsgálja, akik műtétet igénylő hasi tüneteket nem