Orvosi Hetilap, 1978. július (119. évfolyam, 27-31. szám)

1978-07-02 / 27. szám - Somogyi Endre: Acut appendicitis: gondok és gondolatok

Aznap a gyermek otthon többször hányt, hasa felpuffadt. A kihívott körzeti orvos végbélvizsgálattal hasüregi tályogot állapított meg s mentőkkel azonnal visszavitette a kórházba. Felvételi státusz 23-án: szapora szívműködés, fénytelen nyelv, elődomborodó has, hallgatózva bél­mozgások. A has érzékenységét, izomvédekezést vagy annak hiányát a leírás nem említi. A végbél betapin­­táskor érzékeny, a Douglas bedomborodó, fehérvér­­sejtszám: 14 800. Diagnosis: kezdődő ileus, bélösszenö­vés, Douglas-tályog. Terápia: gyomorszonda, folyadék­pótlás. Gyógyszerre 23 órakor széklete volt. Szerek bő­ven távoztak. 24-én reggel a főorvos vizsgálta. Ileus gyanúja miatt azonnali röntgenvizsgálatot rendelt el, amely a feltételezett diagnosist igazolta. Műtétet végeztek, en­nek lelete: diffus peritonitis, rendkívül súlyos össze­növésekkel. A sigma-bél tájékáról tejfölszerű genny ürült, itt két gombostűfejnyi nyílást elvarrtak. Az ileus okának tisztázására a beleket felszabadították, ekkor tamponnal csillapítható vérzést kaptak. Teher­mentesítő ileostomiát végeztek. A műtét 4 órát vett igénybe. A további megfelelő gyógykezelés ellenére exitus következett be. 2­ 14 éves fiú édesanyjának 28-án fejfájásra, has­menésre és hányingerre panaszkodott. Másnap jól érezte magát, de 30-án panaszai kiújultak s ekkor az anya elvitte a körzeti orvosi rendelőbe. Az anya előadása szerint az orvos belenézett a fiú szájába, de hasát nem vizsgálta. Az orvos előadta, hogy a derékig levetkőztetett fiú hasát a spanyolfal mögötti vizsgálópadon vizsgálta meg. Az anya az or­vosnak azt mondta, hogy a fiú néhány nap előtt máj­krémet evett, utána hasmenése volt, bőrén kiütések jelentkeztek. A házi ápolónő a vizsgálatkor jelen volt és a májkrémre vonatkozó adatokat megerősíti. A has vizsgálatára vonatkozólag nem nyilatkozik. A diagnosis: gastroenteritis acuta; a rendelés: gyógyszer és diéta. Az orvos az ápolónőt utasította, hogy 31-én (másnap) és a következő hó 2-án a bete­get látogassa meg s ha állapota rosszabbodna, tele­fonáljon. Az ápolónő első látogatása alkalmával érté­kelhetőt nem észlelt, 2-án telefonon közölte az orvos­sal, hogy a gyermek szája széle nagyon száraz, nem eszik, hőmérséklete 37,3 °C, a gyermek elesett, jó vol­na, ha az orvos látná. Az orvos 16.30 óra körül láto­gatta meg a gyermeket, akinek az arca beesett, hasa puffadt volt, hasüregi gázgyülem jelei állottak fenn. A beteget sürgős jelzéssel „gastroenteritis ,с., hasi katasztrófa” kórismével kórházba szállíttatta. 2-án a sebészeti osztályon „átfúródott féregnyúl­­vány-gyulladás, általános hashártyagyulladás” diagno­­sissal megoperálták. A műtét során a diagnosis meg­erősítést nyert. A perforált appendixet eltávolították, a hasüreget dram­álták. 10-én ismételt műtét, mert a bélműködés nem in­dult meg. A letapadt vékonybeleket felszabadították, a hasban levő többszörös tályogot megnyitották. 13- án harmadik műtét, mert az állapot nem ja­vult. A vastag- és vékonybelekben észlelt perforatió­­kat ellátták, coecostomiát végeztek. 14- én negyedik műtét vérzés miatt. A hasüregben levő bélsárt és alvadt vért kitakarították, a colon fle­xura sinistráján levő perforatiót elvarrták. A beteg ezen a napon 19 órakor meghalt. A boncolási jegyzőkönyvből: heveny appendici­tis, szövődményként fibrines, gennyes peritonitis. Bél­elhalás és spontán bélátfúródás. Zavaros duzzadás a szívizomban, vesében és májban. Hypostaticus pneu­monia. Anaemia. Az igazságügyi orvosszakértő szerint „orvosi gon­datlanságra utaló jelek észlelhetők”. Az iratokat az IB-hoz küldik, kérdezve, hogy a „gyermek haláleseté­vel kapcsolatban terhel-e valakit felelősség”. 3. 21 éves asszony 7-én kereste fel körzeti orvosát magas lázra és fejfájásra panaszkodott. A következő napon már jobb oldali alhasi fájdalmai miatt jelent­ 1640 között. a körzeti orvos a betegnek gyógyintézeti fel­vételre szóló „orvosi beutalás”-t adott, diagnosis: „Ap­pendicitis (Cholecystitis?)”. 8- án 17 órakor jutott a beteg a kórház sebészeti osztályára. Az ügyeletes sebész szakorvos a beteg ha­sának jobb oldalán, a féregnyúlványnak megfelelő he­lyen diónyi, nyomásérzékeny duzzanatot tapintott, egyébként a has puha, áttapintható volt. Diagnosis: periappendicularis infiltratum. Antibioticumot és jég­tömlőt rendelt. 9- én vizsgálta a beteget az osztályvezető főorvos és a másodfőorvos, akik a diagnosissal és a terápiá­val egyetértettek. Az osztályvezető főorvos cholecysto­­graphiát rendelt el, ez 10-én megtörtént. 11- én a kórlefolyásra vonatkozó bejegyzés: „pa­naszmentes, sétál”. Más írással bejegyezve: „estére be­lázasodott”. 13-án az osztályos orvos a betegnek hasi fájdal­ma és láza miatt az antibioticumon kívül Algopyrint és C-vitamint rendelt. 12- én és 13-án a főorvos távol volt, a beteget 14-én (szombat) látta újból. Előadta, hogy a has puha, betapintható volt és nem volt nyomásérzékeny. A be­teg közölte, hogy jól érzi magát és kérte hazabocsátá­sát. A kérésnek a főorvos nem tett eleget. Bejegyzés a kórlapon: status idem, az infiltratum tapintható. 15- én (vasárnap) reggeltől 16-án (hétfő) reggelig a másodfőorvos volt az ügyeletes az osztályon. 15-én a reggeli és esti vizitje alkalmából „különösebb válto­zás”-t nem észlelt. Bejegyzés a kórlapban: „A beteg belázasodott, hasa puha, betapintható, nem nyomás­érzékeny.” 16- án reggel 6.30 órakor az ügyeletes nővér je­lentette, hogy a beteg rosszul van. Az orvos megálla­pította, hogy shock állapotában van, pulzusa alig ta­pintható, légzése szapora. Szívszereket adott. Még kon­zíliumot tartott a nőgyógyásszal és belgyógyásszal, akik a moribund betegen érdemleges megállapítást nem tudtak tenni. A beteg 7.45 órakor meghalt. Az orvosok előadásával és a kórlapi bejegyzések­kel ellentétben álltak a lázlap adatai. Hőmérséklete a délutáni órákban 9-én 38,5, 13-án 39,2, 15-én 39,7 °C. Vérsejtsüllyedés 9-én 32, 13-án 110 mm. A fehérvér­sejtszámra vonatkozólag bejegyzés sehol sincs. A kihallgatott ápolónők vallomása szerint a be­teg fennjárt, látogatóit kikísérte, lázas állapotára pa­naszkodott, esténként hasának jobb oldalát fájlalta. Betegtársainak egybehangzó vallomása szerint csendes, szűkszavú asszony volt, csak magas lázáról beszélt néha. Férje, édesanyja és testvére előadta, hogy az el­halt a hét közben lázas állapotára panaszkodott, 15- én, vasárnap már alig tudott járni, remegett, ketten vezették ki a W. C.-re. 4. 31 éves asszonyt a körzeti orvosa 4-én utalta kórházba, diagnosis, nephrolithiasis, sclerosis multi­plex, appendicitis acuta gyanúja. A betegnek két nap óta voltak panaszai, hányingere volt, de nem hányt. Hasában görcsös jellegű fájdalmai voltak, jobb oldalt az alhasban nyomásérzékenység. Kissé puffadt has, bevont nyelv. A kórházban először urológiai szakrendelésen vizsgálják. Az ambuláns naplóban leírt lelet: „A vese­tájék nem érzékeny, jobb oldalt a bordaív alatt, va­lamint ileocoecalisan kifejezett nyomásérzékenység. Cystoscopos vizsgálat útján az urológus körülírt hó­lyaghurutot állapított meg, felveti az acut appendici­tis lehetőségét s a beteget azonnal sebészeti osztályra helyezi át. 4- én 16 órakor került a beteg a sebészeti osztály­ra. Az ügyeletes sebész megállapítása: a has puha, betapintható, diffus nyomásérzékenység, amely a coe­­cum-tájon a legkifejezettebb. A bordaív alatt mko, görcsös fájdalom, izom­védekezés nem áll fenn, a nyelv fehér, lepedékes. Felvételkor vérsejtsüllyedés 55 mm, fehérvérsejtszám 8900. Felvételi diagnosis a sebésze­ten: heveny féregnyúlvány-gyulladás és heveny has­nyálmirigy-gyulladás gyanúja. 5- én, vagyis panaszainak negyedik napján: „álla­pota javult, nyomásérzékenység minimális. Hőmérsék­lete normális, pulzus 80 körüli”. A beteget 3 főorvos vizsgálja, akik műtétet igénylő hasi tüneteket nem

Next