Orvosi Hetilap, 1978. november (119. évfolyam, 45-48. szám)
1978-11-05 / 45. szám - Pesta László: A haladás sodrában
1* A haladás sodrában Az emberiség léte az óvatos alkalmazkodás és a bátor lázadás szüntelen váltakozása. Tiszteljük és becsüljük a nagyszerű tudósok távoli korokból indult felfedezéseinek láncolatát, mely csapásokkal kísérletezve jutott el a természet törvényeinek homályos sejtéseitől a felismerésig és szeretjük a forradalmárokat, akik szembeszállva a merev megszokással, életük kockáztatásával harcoltak a megszerzett tudás szabad érvényesüléséért. Példaképünk a tudós forradalmár. Hatvanegy éve a tudományos szocializmus forradalma képes volt kivívni, megalapítani és megtartani a legelnyomottabb proletárok felszabadult tömegeinek új köztársaságát és elindítani a világ élvonalába vezető útján. És harminchárom éve múlt, hogy a mi hazánk is részese lett, a mi népünk is beléphetett a szocialista országok testvéri közösségébe. Küzdöttek, harcoltak, életüket áldozták e fordulatért a mi forradalmáraink évtizedeken át, mégis inkább ajándékba kaptuk mint megszolgáltuk korunk legmodernebb rendszerét. Most az októberi ünnep fényénél minden tisztességes ember megvizsgálja a saját ténykedésének folyamatát és számot vet annak eredményével. Biztosan ezt teszik az orvosok is, hivatásuk fontosságának tudatában. Hogyan lehetne összegyűjteni élményeiket? E lap méltó helye az orvosok kollektív számvetésének. Ámbár a művelet egyedi végzésére senki nem méltó, nem is képes, mégis, igen sok kollégám működésének ismeretében, legyen szabad elindítanom egy átfogó kérdés felvetésével. Hogyan vettek s vesznek részt magyar orvosok a fejlett szocialista társadalom felépítésének évtizedek óta folytatott munkájában. Tudom, s tanúsíthatom, hogy az egészségügyi intézmények államosítását s e nagy jelentőségű szocialista reformmal kapcsolatos változásokat az orvosok túlnyomó többsége magától értetődő intézkedések sorozataként fogadta s azonnal részt vett a megindult munkában. Sok kollégánk vett részt a tanácsok megalakulásának folyamatában s kezdettől fogva sokat választottak meg tanácstagnak. Mindenkor arányukhoz méltó képviselethez jutottak a parlamentben is. Az egészségügyi intézményeket nélkülöző országrészek és budapesti munkáskerületek számára létesített kórházak, rendelőintézetek orvosi munkaerővel való ellátása egy ideig nem jelentett gondot. Gyorsan megindult a fejlődés az orvosi fakultásokon s még inkább fellendült az önálló orvosegyetemekké szervezett intézményekben az orvosképzés s a tudományos munka. Kimagasló teljesítményeket nyújtottak egyes népbetegségek leküzdésében működő, fáradhatatlan, nagyszerű orvoscsoportok. Az ország orvoslétszámának alakulása egymagában is ékes bizonyítéka a fejlődésnek. Az 1950-es 10 000-ről 1960-ban 15 000 fölé, 1970- ben 23 000 fölé, 1978-ra 27 810-re növekedett. Orvosi Hetilap 1978. 119. évfolyam, 45. szám kétharmad részük már szakorvos. Az orvos munkája iránti igények növekedése azonban még gyorsabb természetű. Egyrészt a társadalombiztosításban részesülők aránya emelkedett az 1938-as 31%-ról, az 1950-es 47%/o-ról az 1974-es 99%-ra, majd minden magyar állampolgárra. Másrészt az egészségügyi műveltség, az életszínvonal s az általános igényesség növekedik mindjobban. Az 1972. évi II. törvény az igények maximális kielégítését biztosító kereteket és irányokat szab meg, nagyszabású fejlesztés, alapvető egészségpolitikai célok megvalósítása mellett az orvosok és az egészségügyi dolgozók helytállására számítva. Harminchárom szabad esztendő eredményei azt mutatják, hogy az egészségügyi dolgozók munkájára bízvást lehet számítani. A lakosság egészségügyi állapotát természetesen a társadalmi-gazdasági viszonyok alakulása határozza meg elsősorban, mégis alá kell húzni a járványügyi tevékenység, bizonyos környezetvédelmi intézkedések jelentős sikerei mellett a gyógyító-megelőző szolgálat fejlődését. 1960-ban még több mint 3000 lakos jutott egy orvosi körzetre, ma már 2600-nál kevesebb. Az üzemorvosi napi órák száma 3340-ről 7000-re emelkedett. 10 000 lakosra az 1960-as 71 kórházi ágy helyett már 86 jut. Legnagyobb mértékben a járóbeteg-ellátás forgalma növekedett. A közelmúlt évek mindegyikében 150 millió körüli betegforgalmat rögzítettek Magyarországon, tehát egy lakosra évente több mint 14 eset jut. De a fekvőbeteg-ellátás megoldása sem jelent kisebb nehézséget, a kórházi osztályok gyakran zsúfoltak, mert a bonyolult megoldást igénylő (speciális műtéteket végző különleges berendezésekkel működő, intenzív stb.) osztályok s az ún. krónikus ágyak a férőhelyek egyre nagyobb számát foglalják el. Az orvosoknak a növekvő feladatokkal való birkózását gyakran nehezítette a szakképzett egészségügyi dolgozók fluktuációja, gyakori hiánya. A korszerű munkamegosztás megkívánná, hogy egy orvosra öt szakképzett dolgozó jusson, de csak 3,6 áll rendelkezésre. Valamikor legendás hírnévre tettek szert olyan nagy képességű, kitűnő orvosok, akik csupán időleges gyógykezeléssel foglalkozván, néhányszor láttak egy-egy beteget. Ma a megelőzéstől a rehabilitációig, a szűréstől a gondozásig mindennel a legalaposabban kell foglalkozni, és hogy ez valóban így történjék, azt az integráció néven összefoglalt reform hivatott biztosítani. A gyógyítómegelőző ellátás intézményeinek egyetlen szervezeti egységbe vonása, helyes végrehajtás esetén, megkönnyíti, megrövidíti a beteg vizsgálatát, sorsának követését, ellenőrzését. De kiválóan alkalmas a betegellátás gyakorlatának ellenőrzésére is, s ez színvonalának emelését, a fejlett szocialista társadalomhoz illő fejlődését segíti elő. Megnehezíti, helyenként akadályozza a fejlődést a jelentős aránytalanság és váratlan nehézségek feltárulása, amit patinás épületek és berendezések avulása, rekonstrukciók elmaradása, olykor a fenntartó testületek hozzá nem értése, máskor a munkaerő eláramlása okoz. Ilyen körülmények 2731