Orvosi Hetilap, 1978. december (119. évfolyam, 49-53. szám)

1978-12-03 / 49. szám - Csanda Endre: Az agy-oedema és kezelésének időszerű kérdései

Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Neurológiai Klinika (igazgató: Csanda Endre dr.) Az agy-pedema és kezelésének időszerű kérdései Csanda Endre dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 30. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Kevés olyan fejezete van az orvostudománynak, amely közvetve vagy közvetlenül olyan sok discip­­linát érintene, mint az agy­oedema (a továbbiak­ban AD). Klinikai ismereteink és az alapkutatások olyan ellentmondásos eredményeket tartalmaznak, amelyek nómenklatúrabeli zavaró eltérésekhez és a therápiás irányelvek különböző felfogásához ve­zettek. Bár az elmúlt három évtized kutatásai szá­mos jelentős eredményt hoztak mind elméleti, mind gyakorlati klinikai vonatkozásban, még na­­gyon távol állunk attól, hogy az AD-kérdést tisz­tázottnak tekinthessük. I. Az agy-oedema meghatározása, csoportosí­tása. Nómenklatúra-kérdés Reichart 1904-ben az AD („Hirnödem”) és az agyduzzadás („Hirnschwellung”) elnevezéseket ve­zette be mint a folyadékgyülem két különböző for­máját. A morphologiai módszerek finomodásával, kémiai analysis bevezetésével jobban meghatáro­zott AC kategóriákat fedtek fel, ezért a fenti nó­menklatúrát ma már a német irodalom sem hasz­nálja. Az angolszász irodalomban a duzzadás („swelling”) az agy bármilyen eredetű tömegnö­vekedését jelenti általában, beleszámítva pl. a hy­­peraemia okozta tömegnövekedést is, tehát job­bára makroszkópos meghatározásként használják. Az AC (mint az oedema minden szervben) kó­ros folyadékszaporulatot jelent az agyszövetben, amely tömegnövekedéshez vezet. A folyadékgyü­lem localisatióját illetően az intracellularis és az extracellularis tér lehet a folyadékszaporulat he­lye. Az előbbi keletkezésében az idegsejtek és glia­­sejtek membránpermeabilitási viszonyaiban bekö­vetkező változás játszik szerepet, ennek alapján nevezte el Klatzo (1967) ezt a formát cytotoxicus AO-nak. Vasogeneticusnak nevezte azt az oedema­­formát, amelyben az agyi erek permeabilitási vi­szonyaiban bekövetkező kóros változások okozzák a — túlnyomórészt extracellulárisan elhelyezkedő — kóros folyadékgyülemet (ld. táblázat). E két folyamatnak legtöbbször a keveredését látjuk, amely a kórfolyamat hosszmetszeti képében is vár-Orvosi Hetilap 1978. 119. évfolyam, 49. szám Az аду-oedemák különböző típusai (VÁG - vér-agy gát) VALOGEN VAG-zavarok: oedemafolyadék protein­­gazdag . » Extracellularis tér kitágul­t membrán­szakadások útján pseudoextracellularis tér képződése Fehérállomány praedilectio Exp.: tömegeltolódás, Y90, kérgi fagyasztás Kim­.: tumor, abscessus, encephalitis, trauma Hypoxiás-anoxiás (hyperoxiás) Intra­cellularis ' •> Na-pumpa elégtelenség Astrocyta-térben folyadékgyülem -Szürkeállomány praedilactio Progressio esetén: VAG-zavar — vasogen -► kevert típusú AD Exp.: Intoxicatiók: ~ СО, 02, Pb, stb.; gyulladások Kim­.: Intoxicatiók: СО, barbiturat mérgezés Cerebrovascularis crisis Hypercapnia súlyosbító hatása OSMOLARIS Intracellularis hyperhydratatio H20 penetratio Exp.: víz intoxicatio Kiin.: víz intoxicatio oliguria-anuria, plasma hypotonia dialysis ADH syndroma Addison-encephalopathia tozhat arányaiban, ezért ez a két meghatározás rendszerint csak alapul szolgál az egyes noxák (tu­mor, trauma, ischaemia, gyulladás, toxikus árta­lom stb.) által okozott AD leírásához. Ez a nó­menklatúra terjedt el és használatos általánosan. A dialysis elterjedése, a víz-intoxicatió létre­jöttének lehetősége klinikai kórképekben, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt felveti egy harmadik kategória elkülönítését, amelyben az oedema-folyadék gyakorlatilag vízszaporulatot je­lentene az agyszövet electrolyt-háztartásának lé­nyeges változása nélkül. Ennek okozója a plasma­­hypotonia, s ezért ezt az AC formát, amely benig­­nusabb és reverzibilisebb, therápiára jobban rea­gál, mint a többi forma, osmolarisnak lehet­ne­ Ezenkívül Fishman (1975) használja az „inter­stitialis AC” meghatározást, amely alatt a hydro­cephalus következtében a liquornak a periventri­cularis fehérállományba történő préselődését érti (34). Ugyanezt az oedema-formát Manz (1974) hyd­rocephaluses AD-nek nevezi. II. Az agyi keringés, vér-agy gát, agy-oedema és koponyaűri nyomásfokozódás összefüggései­­­g agyszövetben megközelítőleg 240 cm­ membránfelület van. Ez a nagy felület teszi lehe­tővé az O2 és CO2 gyors kicserélődését a vér és az agyszövet között, valamint a glucose, aminosavak más metabolitok transportját. Az agyszövet capil­­­laris-hálózata a szervezet egyéb capillaris-hálóza­­taitól eltérően vér-agy gát (VAG) néven ismert szelektív permeabilitást eredményező funkciója ré­vén biztosítja az agy állandó, zavartalan működé- 2983 CYTOTOXICUS vezni.­ ­*

Next