Orvosi Hetilap, 1978. december (119. évfolyam, 49-53. szám)
1978-12-03 / 49. szám - Csanda Endre: Az agy-oedema és kezelésének időszerű kérdései
Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Neurológiai Klinika (igazgató: Csanda Endre dr.) Az agy-pedema és kezelésének időszerű kérdései Csanda Endre dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 30. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Kevés olyan fejezete van az orvostudománynak, amely közvetve vagy közvetlenül olyan sok disciplinát érintene, mint az agyoedema (a továbbiakban AD). Klinikai ismereteink és az alapkutatások olyan ellentmondásos eredményeket tartalmaznak, amelyek nómenklatúrabeli zavaró eltérésekhez és a therápiás irányelvek különböző felfogásához vezettek. Bár az elmúlt három évtized kutatásai számos jelentős eredményt hoztak mind elméleti, mind gyakorlati klinikai vonatkozásban, még nagyon távol állunk attól, hogy az AD-kérdést tisztázottnak tekinthessük. I. Az agy-oedema meghatározása, csoportosítása. Nómenklatúra-kérdés Reichart 1904-ben az AD („Hirnödem”) és az agyduzzadás („Hirnschwellung”) elnevezéseket vezette be mint a folyadékgyülem két különböző formáját. A morphologiai módszerek finomodásával, kémiai analysis bevezetésével jobban meghatározott AC kategóriákat fedtek fel, ezért a fenti nómenklatúrát ma már a német irodalom sem használja. Az angolszász irodalomban a duzzadás („swelling”) az agy bármilyen eredetű tömegnövekedését jelenti általában, beleszámítva pl. a hyperaemia okozta tömegnövekedést is, tehát jobbára makroszkópos meghatározásként használják. Az AC (mint az oedema minden szervben) kóros folyadékszaporulatot jelent az agyszövetben, amely tömegnövekedéshez vezet. A folyadékgyülem localisatióját illetően az intracellularis és az extracellularis tér lehet a folyadékszaporulat helye. Az előbbi keletkezésében az idegsejtek és gliasejtek membránpermeabilitási viszonyaiban bekövetkező változás játszik szerepet, ennek alapján nevezte el Klatzo (1967) ezt a formát cytotoxicus AO-nak. Vasogeneticusnak nevezte azt az oedemaformát, amelyben az agyi erek permeabilitási viszonyaiban bekövetkező kóros változások okozzák a — túlnyomórészt extracellulárisan elhelyezkedő — kóros folyadékgyülemet (ld. táblázat). E két folyamatnak legtöbbször a keveredését látjuk, amely a kórfolyamat hosszmetszeti képében is vár-Orvosi Hetilap 1978. 119. évfolyam, 49. szám Az аду-oedemák különböző típusai (VÁG - vér-agy gát) VALOGEN VAG-zavarok: oedemafolyadék proteingazdag . » Extracellularis tér kitágult membránszakadások útján pseudoextracellularis tér képződése Fehérállomány praedilectio Exp.: tömegeltolódás, Y90, kérgi fagyasztás Kim.: tumor, abscessus, encephalitis, trauma Hypoxiás-anoxiás (hyperoxiás) Intracellularis ' •> Na-pumpa elégtelenség Astrocyta-térben folyadékgyülem -Szürkeállomány praedilactio Progressio esetén: VAG-zavar — vasogen -► kevert típusú AD Exp.: Intoxicatiók: ~ СО, 02, Pb, stb.; gyulladások Kim.: Intoxicatiók: СО, barbiturat mérgezés Cerebrovascularis crisis Hypercapnia súlyosbító hatása OSMOLARIS Intracellularis hyperhydratatio H20 penetratio Exp.: víz intoxicatio Kiin.: víz intoxicatio oliguria-anuria, plasma hypotonia dialysis ADH syndroma Addison-encephalopathia tozhat arányaiban, ezért ez a két meghatározás rendszerint csak alapul szolgál az egyes noxák (tumor, trauma, ischaemia, gyulladás, toxikus ártalom stb.) által okozott AD leírásához. Ez a nómenklatúra terjedt el és használatos általánosan. A dialysis elterjedése, a víz-intoxicatió létrejöttének lehetősége klinikai kórképekben, elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt felveti egy harmadik kategória elkülönítését, amelyben az oedema-folyadék gyakorlatilag vízszaporulatot jelentene az agyszövet electrolyt-háztartásának lényeges változása nélkül. Ennek okozója a plasmahypotonia, s ezért ezt az AC formát, amely benignusabb és reverzibilisebb, therápiára jobban reagál, mint a többi forma, osmolarisnak lehetne Ezenkívül Fishman (1975) használja az „interstitialis AC” meghatározást, amely alatt a hydrocephalus következtében a liquornak a periventricularis fehérállományba történő préselődését érti (34). Ugyanezt az oedema-formát Manz (1974) hydrocephaluses AD-nek nevezi. II. Az agyi keringés, vér-agy gát, agy-oedema és koponyaűri nyomásfokozódás összefüggéseig agyszövetben megközelítőleg 240 cm membránfelület van. Ez a nagy felület teszi lehetővé az O2 és CO2 gyors kicserélődését a vér és az agyszövet között, valamint a glucose, aminosavak más metabolitok transportját. Az agyszövet capillaris-hálózata a szervezet egyéb capillaris-hálózataitól eltérően vér-agy gát (VAG) néven ismert szelektív permeabilitást eredményező funkciója révén biztosítja az agy állandó, zavartalan működé- 2983 CYTOTOXICUS vezni. *