Orvosi Hetilap, 1979. május (120. évfolyam, 18-21. szám)
1979-05-06 / 18. szám - Prugberger Emil - Gautier Barna - Koppány György: A bronchopulmonalis nyirokcsomók szerepe a időskori tuberculosis pathogenesisében
Tüdőgondozó Intézet, Sárvár, Megyei Tüdőgyógyintézet, Hegyfalu A bronchopulmonalis nyirokcsomók szerepe az időskori tuberculosis pathogenesisében Prugberger Emil dr., Gautier Barna dr. és Koppány György dr. Az utóbbi két évtized döntően átformálta hazánkban a gümőkór epidemiológiáját, kezelési elveit és klinikai arculatát. Csökkent a fertőző rezervoár, ezáltal kisebb az exogen infectiók jelentősége, de az életkor növekedésével mind nagyobb teret kap az endogén reaktiválódás. Az időskori fellobbanás szorosan összefügg a szervezet állapotromlásával, csökkent ellenállásával, az immunkészség gyengülésével. Az időskori tuberculosis gyakran jelentkezik szokatlan formában, más betegség tüneteit utánozva. Jelen munkánkban — bár többen rámutattak klinikai jelentőségére (4, 5, 26, 28, 29, 30, 32, 38, 39, 40, 41, 42, 45, 46, 49) — egy még mindig kevéssé ismert kórképre — az időskori recidiv bronchotuberculosára kívánjuk a figyelmet fordítani. A kórforma — mely gyakran tumor képében, legtöbbször az idős nőkön jelentkezik — fontos differenciáldiagnosztikai problémát jelent. Mint fertőzőforrás évekig veszélyes lehet a környezetre. A tüdő és hörgők nyirokcsomóinak megfelelő értékelése a gümőkór pathogenesisében nagyon sokáig váratott magára. A bronchoscop volt a kulcs, melynek megjelenése a diagnosztikában megmutatta, hogy nem az elsődleges primaer góc, hanem a regionális nyirokcsomók a felelősek a betegség tovaterjedéséért. Ezen nyirokcsomók megduzzadnak, elsajtosodnak, ellágyulnak, majd tartalmukat a környező szervekbe [oesophagus (6, 10), érrendszer (48), mellhártyaűr, szívburok (12, 36), gátőr (9, 17)], de elsősorban a hörgőkbe ürítik, s utat nyitnak a postprimaer kórformák tovahaladásának. E folyamatot annak ellenére, hogy a klinikusok és kórboncnokok észlelték, évtizedeken át félreismerték és helytelenül értékelték. A század elején Harbitz (23) Oslóban, Schmidt (43) Drezdában és Arnstein (1, 2, 3) Bécsben végzett kórbonctani megfigyeléseiről számolt be. Hazánkban Erdélyi (15), Pauncz, Winternitz (3), Prugberger (35/a) és Pauncz (34, 35) adta közzé munkássága során látott eseteit. Rössle (37) 1936-ban azt írta, hogy a gyermekek úgynevezett epituberculosisa, valamint a felnőttek korai beszűrődése nem más mint mechanikus módon keletkező atelectasia, melyet a hörgőknek a megnagyobbodott nyirokcsomók által elszenvedett compressiója hoz létre. A II. világháború utáni években csaknem egy időben több szerző: Dufourt (12), Görgényi-Göttce és Kassay (19), Hutchinson (24) hozta nyilvánosságra azokat a ma is helytálló nézeteket, melyek a gyermekkori tuberculosis középpontjába egyértelműen a mellűri nyirokcsomókat helyezi. Nem sokkal később Schwartz (44—47) istambuli kórboncnok több nagy jelentőségű munkájában számolt be a bronchopulmonalis nyirokcsomók fontos szerepéről, a postprimaer kórformák keletkezésében. Addig, amíg a gyermekkori tuberculosisban a nyirokapparátus döntő jelentőségét senki nem vitatja, a felnőtt- és időskori gümőkórban megoszlanak a vélemények. Schwartz (44—47) 90%-ban, Uehlinger (49, 50) és Meng (31) 10—20%-ban, Styblo, Tomanek (41), Fingerland (16) kb. hasonló arányban tartotta a reactivatióért felelősnek a nílusi nyirokcsomókat. A nyirokcsomó-tuberculosis hörgi szövődményeit több hazai szerző értékelte (4, 5, 11, 28, 30, 38, 39, 40) mégis úgy véljük, a kérdést Sashegyi munkássága vitte előre. Munkatársaival igazolta, hogy az időskori tuberculosis fellobbanásában a bronchopulmonalis nyirokcsomók jelentős szerepet nyerhetnek (30, 38, 39, 40). Saját beteganyagunk ismertetése Magunk Sashegyi biztatására 1971-től szisztematikusan kerestük egy behatárolt területen, a 33 000 lélekszámú Celldömölki járásban az időskori recidiv bronchoadenitis tuberculosát. Még az évben 6, 1972-ben további 5 beteget találtunk. 1975—1977. évek között az 54 000 lakosú Sárvári járást vizsgáltuk át. Itt 9 időskori nyirokcsomófolyamatot körisméztünk ez ideig. A gyűjtés 1971— 1977. évek között a Celldömölki és Sárvári Tüdőbeteggondozó 60 év feletti recidiv bronchoadenitises anyagát, valamint a Hegyfalui Tüdőgyógyintézetbe ez időszakban felvett hasonló profilú betegeket reprezentálja (1. táblázat). Valamennyi betegünk idős nő. E furcsa jelenségre magyarázatot nem találtunk. Styblo (42) 180 időskori betege között is 13:2 a nők és férfiak aránya. Sashegyi (38—40) és Bérdi (5) munkacsoportja szintén, főleg idős nőbetegeket észlelt. Sashegyi (38) több lehetőséget is említett, melyek közül azt fogadhatjuk el, hogy az idős nők hajlamosabbak a gyógyult tbc-s nyirokcsomó-folyamatok fellángolására. Mi kifejezetten az „időskori (60 éven felüli) bronchoadenitis tbc” feldolgozását tűztük ki munkánk céljául. Teljes beteganyagunkat áttekintve azonban több hazai és külföldi szerzővel (5, 28, 30, 32, 38—40, 41, 42, 44—47) egyetértésben megállapíthatjuk, hogy fiatal és középkorú felnőtteken alig észlelhető a tuberculosisnak hasonló formája. Legidősebb betegünk 84 éves. Az átlagéletkor 74 év. Prugberger József dr. ny. igazgató főorvost a Vas megyei phihisiologia megteremtőjét köszöntik munkájukkal a szerzők, 85. születésnapján. Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 18. szám 1* 1059