Orvosi Hetilap, 1979. augusztus (120. évfolyam, 31-34. szám)
1979-08-05 / 31. szám - Petrányi Gyula - Tamás Gyula - Ambrus Csaba - Baranyi Éva - Büki Béla - Gerő László - Koller Oszkár - Korányi László - Szalay Ferenc - Váradi András - Magyar Imre: Intenzív betegellátó részleg akut szénhidrátanyagcsere-zavarok ellátására
Semmelweis Orvostudományi Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Magyar Imre dr.) Intenzív betegellátó részleg akut szénhidrátanyagcsere-zavarok ellátására Kétéves tapasztalataink ifj. Petrányi Gyula dr., ifj. Tamás Gyula dr., Ambrus Csaba dr., Baranyi Éva dr., Büki Béla dr., Gerő László dr., Koller Oszkár dr., Korányi László dr., Szalay Ferenc dr., Váradi András dr. és Magyar Imre dr. A jól kezelt cukorbeteg életkilátása megközelíti a nem cukorbeteg emberét. A cukorbetegek jelentékeny számát azonban olyan egyének alkotják, akik nem tudnak cukorbetegségükről, nincsenek tisztában az életüket közvetlenül fenyegető ártalmakkal és az azok megnyilvánulásakor szükséges teendőkkel. Számos körülmény (helytelen életmód, interkurrens betegség, terhesség stb.) hatására a szénhidrát-anyagcsere oly mértékben borulhat fel, hogy a megfelelő beavatkozás elmulasztása miatt a beteg életét csak intenzív kezelés mentheti meg. Ennek végzésére sok helyen éppen a felkészületlenség miatt nincs mód. A budapesti I. Belgyógyászati Klinika diabetes munkacsoportja ezért elhatározta, hogy a súlyos, életveszélyes állapotú cukorbetegek kezelésére speciális részleget hoz létre, melyben a felszerelés és szakismeret egy helyre koncentrálásával a lehető legjobb eredményeket lehet elérni. 1976 márciusában nyitottuk meg klinikánkon a szénhidrátanyagcsere-betegeket ellátó intenzív részleget, s munkánkról — melyről előzetesen ismertetések már napvilágot láttak (20, 21, 22, 28, 29) — most két év összesített tapasztalata alapján számolunk be. Intenzív szénhidrátanyagcsere-részlegünkre felveszünk minden intenzív belgyógyászati ellátásra (kezelésre, ill. megfigyelésre) szoruló heveny szénhidrátanyagcsere-zavarban szenvedő beteget területi függőség nélkül. A betegek kezelését klinikánk tíz, erre vállalkozó, a diabetesben speciálisan képzett belgyógyász szakorvosa felváltva, e célra megszervezett ügyeleti (telefonhívásos) rendszerben végzi, a klinikai intenzív betegellátó nővérgárda segítségével. Az akut szak elmúlása után a betegeket további kezelés szüksége esetén más osztályra helyezzük, kedvező esetben hazabocsátjuk. Beteganyag, vizsgálati és kezelési módszerek Részlegünkre a megindulás óta eltelt két év alatt 101 esetben vettünk fel beteget intenzív szénhidrátanyagcsere-zavar kezelése céljából. (Számos hozzánk küldött, de intenzív ellátás szükségének hiányában vizsgálat és kezelési javaslat után máshová irányított beteg adata itt nem szerepel.) Eseteinket az intenzív ellátás indoka szerint csoportosítva tüntetjük fel az 1. táblázaton. 1. táblázat Eseteink megoszlása a szénhidrát anyagcserezavar szerint 1 1. Ketoacidosis 45 2. Hyperosmolaris nem ketoacidosisos coma 3 3. Fentiekbe nem sorolható hyperglykaemia -acetonaemia-exslccosis 24 4. Hypoglykaemia 14 5. Egyéb 15 Összesen Ю1 Ketoacidosison a 300 mg% (16,7 mmol/l) feletti hyperglykaemia, az acetonuria és a 7,35-nél alacsonyabb artériás vér pH-val járó metabolikus acidosis együttesét értjük. Hyperosmolaris nem ketoacidosisos coma elnevezést használjuk azon esetekben, melyekben hyperglykaemia, 350 mosm/1 feletti serum osmolaritás ellenére metabolikus acidosis nincs. A harmadik csoportban az előbbi két kategóriába nem sorolható hyperglykaemiás, exslicált, változó mértékben acetonuriás betegek szerepelnek. Hypoglykaemián a klinikai tüneteket okozó 50 mg% (2,8 mmol/l) alatti vércukorszinttel járó eseteket értjük. Felvételkor a beteg, a hozzátartozók kikérdezése, esetleg az orvosi beutaló alapján vagy a mentőápolótól igyekszünk az anamnesztikus adatokat megtudni. A fizikális vizsgálatok elvégzése után a szénhidrátanyagcsere paramétereit határozzuk meg a lehető leggyorsabban. A vércukorszintről Dextrostixszel tájékozódunk, 250 mg%-nál magasabb érték esetén a vizsgálatot a vérminta fiziológiás konyhasóval történő kétszeres hígítása után megismételjük (27). Aceton kimutatására Ketostix tesztcsíkot használunk, a vizsgálatot vizeletből, serumból, kötőhártyanedvből végezhetjük. A vércukorszint pontosabb mérésére a Reflotest-Glucose tesztcsík színváltozását értékelő Reflomat reflexiós fotométert használjuk, melynek megbízhatóságáról előzetesen már meggyőződtünk (24). Ugyancsak ezt a célt szolgálja a Dextrostix színváltozását mérő Eyetone fotométer. Egyes esetekben a vércukor folyamatos regisztrálására a Contiflo automata vércukorelemzőt alkalmazzuk (23, 30), speciális esetekben kerül sor a Biostator GCNS használatára, ez a készülék a vércukor folyamatos ellenőrzésével együtt annak automatikus regulációját is elvégzi (13). A serum kálium szint mérésére ionszelektív elektródot (Radelkis) használunk. A sav-bázis viszonyokat Astrup-módszerrel határozzuk meg (9). A kezelés közben rendszeresen, legalább óránként észleljük a vérnyomást, pulzust, hőmérsékletet, légzésszámot; szükség esetén EKG-t készítünk, centrális vénás nyomást határozunk meg. Pontosan regisztráljuk az alkalmazott folyadék és elektrolit mennyiségét, a gyógyszerek adagját, az ürített vizelet mennyiségét, cukor- és acetontartalmát. Általános vizsgálatunkhoz tartozik a haemoglobintartalom, a fehérvérsejtszám, a vizelet teljes vizsgálata. Rendszeres időközönként mérjük a vércukor, se. Na, K, P, creatinin, karbamidnitrogén, sav-bázis paraméterek értékét. A serum osmolaritását a Jackson—Forman-képlet alapján becsüljük (11): se. osmolaritás = 2 (se. Na++ se. K+) + vércukor + karbamid (maeq/1, ill. mmol/l-re átszámított értékek). A betegek tudatállapotát és annak változását folyamatosan ellenőrizzük. A tudatállapot jellemzésére a tiszta tudat — somnolentia — sopor — со-% Az Egészségügyi Minisztérium 3.02: endokrin kutatások: 1—22—0302—DL—2/M sz. „Diabetes mellitus syndroma...” megnevezésű tárcaszintű kutatási főirányhoz elfogadott kutatómunka alapján. Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 31. szám 1* 1855