Orvosi Hetilap, 1979. december (120. évfolyam, 48-52. szám)
1979-12-02 / 48. szám - Lapis Károly: Baló József dr. (1895-1979)
hazai daganatellenes gyógyszerkutatásban is kimagasló szerepet vállalt. A vezetése alatt álló intézetben több, azóta az emberi daganatok kezelésében is hasznosnak bizonyult gyógyszer kísérletes kipróbálását végezték el. Baló professzor széles körű tudományos munkásságát 6 monográfia, mintegy 300 közlemény, és több kiadást megért tankönyve tükrözi. Eredményes tudományos munkássága széles körű hazai és nemzetközi elismerésben részesült. Számos nemzetközi kongresszus és symposium felkért előadója volt. Hosszú éveken át a Magyar Pathológus Társaság elnöke, az Igazságügyi Orvosi Tanács tagja. 1956-ban újra az MTA levelező tagja, majd 1973-ban rendes tagjává, 1976-ban pedig a Szegedi Egyetem honoris causa doktorává választották. 1968-ban a Semmelweis Emlékéremmel tüntették ki .1975-ben elsősként kapta meg az Onkológus Társaság újonnan alapított Krompecher Ödön emlékérmét. Hosszú volna felsorolni, milyen más hazai és mennyi nemzetközi társaságnak volt a tagja, közülük csak azt említsem meg, hogy a Leopoldina Német Természettudományi Akadémia tagjává, Szovjetunió Pathológus Társasága pedig tiszteleti tagjává választotta. Baló professzor mindig nagy súlyt helyezett a szovjet tudományos eredmények megismerésére, nem véletlen, hogy 1945-ben Szegeden ő lett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke, Budapesten pedig a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Egészségügyi Szakosztályának elnöki funkcióját töltötte be, s nem éppen fiatalon, megtanult oroszul is. Baló professzor nem volt politizáló egyéniség, főleg nem volt a feltűnést keltő nagy szavak embere, mélységes humánuma és igazságszeretete azonban, mikor kellett, kiállásra késztette. A munkás hétköznapokon pedig látványosságot kerülve, ott, és úgy szolgálta szocialzimust építő hazánk ügyét, ahol és ahogyan legjobban tudta, s azzal, amihez legjobban értett, igényes oktató munkával, korszerű tankönyvvel, elmélyült új megismerésekhez vezető gondos, megbízható kutató munkával, a nemzetközi tudományos élettel való kapcsolatok elmélyítésével, s azon belül, különösen a szovjet—magyar tudományos kapcsolatok hosszú távon történő rendszeres ápolásával. Nyugalomba vonulása után tudományos tanácsadóként több mint egy évtizeden át élt közöttünk. Részt vett intézeti életünk hétköznapjaiban, ünnnepeiben. Már puszta jelenléte is mintegy ünnepélyessé tette üléseinket, s roppant nevelő erőként; véleménye, tanácsai mindnyájunk javára szolgáltak. Őszintén hálásak vagyunk neki és a távozásával keletkezett űrt nem tudjuk betölteni. Némi vigaszként az szolgál, hogy mindvégig nagyon jól érezte magát közöttünk, s a több mint 10 év során zavartalan, mondhatnám családikapcsolatban élt a személyi összetételében folyton változó intézettel. Egyetlen napját sem keserítettük meg, és ez megelégedéssel tölt el bennünket. Megrendülten búcsúzunk Baló professzortól, az igényes oktatótól, a könyvtárak, laboratóriumok fáradhatatlan, szorgos munkájától, az új megismerések felé törő és új megismeréseket elérő tudóstól, az iskolateremtő tanártól, a mély humánumtól áthatott, mindig igazságra törekvő, egyszerű puritán embertől, aki egész életén át munkájának élt, abból merített erőt élete alkonyán is, az éltette őt. Ezért nem is búcsúzhatnánk méltóbban Baló professzortól, mint Illyés Gyula soraival: Az vagy, a munkád! S az sose veszendő, az soha meg nem hal. Az pedig, hogy példája megtermékenyítő erővé váljék a jövendő orvos és magyar pathológus nemzedékek számára, a mi feladatunk. Lapis Károly dr. i йлгlkai