Orvosi Hetilap, 1980. március (121. évfolyam, 9-13. szám)
1980-03-02 / 9. szám - Schultz Károly - Veisenbach János: Masszív meconium-aspiratiós syndroma
gunkban is szinte kizárólag érett újszülöttekben fordult elő. Egy eset kivételével a születési súly 2500 grammnál nagyobb volt és az újszülöttek többsége a 40. hét után jött a világra. A cardiorespiratorikus zavar súlyosságának felmérése, valamint a későbbi szövődmények felderítése szempontjából nagy jelentősége van a mellkas röntgenvizsgálatának. A meconium-aspiratio radiológiai jellegzetességeit vizsgálva Peterson és Pendleton (23) a diffus gócos atelectasiák és széli emphysemás területek kombinált előfordulására hívták fel a figyelmet a mellkas röntgenfelvételén. Ezek a radiológiai jelek azonban nem specifikusak a meconium-aspiratióra, lényegében hasonló elváltozások észlelhetők egyéb postasphyxiás tünetcsoportban, mint pl. magzatvíz-aspiratióban, transitorikus tachypnoeban, congenitalis vitium képében manifesztálódó cardiorespiratorikus distressben (2, 8, 20, 22, 27, 31, 33, 34). Betegeinknek csaknem a felében a mellkas röntgenfelvételeken látható volt az alveolaris és interstitialis oedemára jellemző szabálytalan durva granulatio, amelyhez gyakran emphysema is társult. Súlyos esetekben a sűrű meconium okozta bronchus-elzáródás miatt nagyobb kiterjedésű atelectasiákat észleltünk. A meconium-aspiratiós syndroma további jellegzetessége, hogy a meconium irritáló hatása miatt előbb steril, majd superinfectio következtében bacterialis pneumonia alakulhat ki. Nem egy esetben a pneumonia okozza az újszülött halálát. Fontos felismerés, hogy a meconiumos magzatvíz kiváló táptalaj a bacteriumok számára, elősegíti azok növekedését (4, 9). Saját anyagunkban 11 újszülöttben észleltünk gócos beszűrődést, ezekből 4 meghalt (átlagos túlélés 4 nap) és a kórboncolás minden esetben különböző kiterjedésű abscedáló pneumoniát igazolt. A sectiós tüdő-abscessusokból két esetben Staphylococcus aureus haemolyticus, 2 esetben pedig Pseudomonas aeruginosa tenyészett ki. A részleges pulmonalis emphysema szövődményeként kialakuló pneumothorax vagy pneumomediastinum gyakorisága különböző szerzők szerint kb. 10—20%-ra tehető (10, 15, 30). Magunk hét esetben észleltünk pneumothoraxot vagy pneumomediastinumot, esetenként kombináltan, két újszülöttben gépi lélegeztetés okozta e szövődményeket. A súlyos asphyxiát követő cardiomegaliáról az irodalomban csak Gooding és Gregory (12) tesz említést. Saját tapasztalataink szerint a cardiomegalia a meconium-aspiratiós syndroma keretében is viszonylag gyakran észlelhető. A terápiának minden esetben a szülőszobában kell kezdődnie, mégpedig laryngoscopos feltárás mellett végzett alapos trachea-szívással. Az intermittáló pozitív nyomású lélegeztetést (IPPV) csak a trachea-toilette után szabad elkezdeni. Ting és Brady (29), Gregory és mtsai (15) és a saját eredményeink azt bizonyítják, hogy a korai szülőszobai trachea-szívás enyhíti a betegség lefolyását és lényegesen csökkenti a mortalitást. A leszívást követő feladat az oxygenisatio biztosítása. Meconiumaspiratio után a CC pretentio lényegesen enyhébb 498 komplikáció, a súlyos hypoxaemia, amely az intrapulmonalis jobb-bal shunt következménye (14, 26), megfelelő oxygenisatiós módszerekkel javítható. A tartós pozitív légúti nyomás (CPAP) és a kilégzés végén alkalmazott pozitív nyomás (PEEP) hatásairól meconium-aspiratiós syndromában kevés adat található az irodalomban. Vidyasagar és mtsai (30) 17 újszülöttben alkalmaztak asszisztált gépi lélegeztetést kilégzési végnyomás nélkül, 6 újszülöttet sikerült életben tartani. Fox és mtsai (10) 14 esetben kísérelték meg az expandáló respiratiós terápiát, a hypoxiaemiát a leghatásosabban 4—7 vízcentiméteres kilégzési végnyomással sikerült javítani, 4 csecsemőjük meghalt. A lélegeztetett újszülöttek közül 9-ben alakult ki pneumothorax, Sugarman és mtsai (28) pedig két újszülöttben a mellkasfalra ható negatív nyomás (CNP, Continuous Negative Pressure) létrehozásával próbálták javítani az oxygenisatiot, sikertelenül. Anyagunkban 19 újszülöttön alkalmaztunk distencáló kezelést (CPAP és PEEP), 5 esetben sikerrel. E terápiás módszer 2 újszülöttben szövődött pneumothoraxszal. Erősen vitatott a steroid terápia hatásossága. Korábban több szerző (1, 25) ajánlotta steroid parenteralis alkalmazását a meconium okozta „kémiai pneumonitis” megelőzésére, újabban azonban Frantz és mtsai (11) állatkísérletes modellen, Yeh és mtsai (31) pedig meconiumot aspirált újszülöttekben egyértelműen kimutatták a steroid terápia hatástalanságát. A kezelt és kontroll csoportok között nem volt különbség a betegség lefolyásában, a mortalitásban és a késői szövődmények gyakoriságában. összefoglalás. A masszív meconium-aspiratio okozta respiratorikus elégtelenség a leggyakrabban asphyxia következménye. Szerzők 29 eset klinikai adatainak elemzése kapcsán ismertetik a „meconium-aspiratiós syndroma” klinikai, radiológiai jellegzetességeit és beszámolnak terápiás tapasztalataikról. E postasphyxiás tünetcsoport szinte kizárólag érett újszülöttekben fordul elő, súlyos hypoxiában, hypercapniában, cardialis elégtelenségben és acidosisban manifesztálódik. A mellkas röntgenképén gyakori a gócos atelectasia és a cardiomegalia. A betegség mortalitása magas, szerzők 29 esetéből 15 meghalt. Oxygen kezelés (fejbura, tartós pozitív légúti nyomás, kilégzési pozitív végnyomás) az esetek egy részében javítja az újszülöttek oxygenisatióját. A preventio alapvető jelentősége mellett szól, hogy a korai szülőszobai garat- és tracheaszívás enyhíti a betegség lefolyását és csökkenti a mortalitást. IRODALOM: 1. Avery, M. E., Fletcher, B. D.: The lung and its disorders in the newborn infant. W. B. Saunders Co., Philadelphia, 1974. — 2. Avery, M. E., Gatewood, O. E., Brumley, G.: Amer. J. Dis. Child. 1966, 111, 380. — 3. Boda, D.: Perinatalis Intenzív Centrumok (PIC) értekezlete. Szeged, 1977. VI. 9—10. — 4. Bryan, C. S.: Johns Hopkins Med. J. 1967, 121, 9. — 5. Biiky B.: Magyar Pediat. 1974, 8, 222. — 6. Cordero, L., Hon, E.: J. Pediat. 1971, 78, 441. — 7. Desmond, M. M. és mtsai: Obstet. Gynecol. 1957, 9, 91. — 8. Fletcher, B. D., Sachs, B. E., Kotas, R. V.: Radiology. 1970, 46, 252. — 9. Florman, A. L., Teubner, D.: J. Pediat. 1969, 74, 11. — 10. Fox, W. W. és mtsai: Pediatrics. 1975, 56, 214. — 11. Frantz, III. J. D., Wang,