Orvosi Hetilap, 1980. június (121. évfolyam, 22-26. szám)

1980-06-01 / 22. szám - Simon Emil - Mucsi Imre - Krasznai Géza - Ludmány Éva: Transbronchialis tüdőbiopsia

Eredmények Diffúz, disszeminált tüdőbetegségben 1976. március és 1979. június között 124 esetben (70 fér­fi és 54 nő) végeztünk transbronchiális tüdő-bio­­psiát. A betegek életkora 22 és 79 év között átlag 50 év volt. A módszer hatásfokát beteganyagunkban az 1. táblázat adatai tükrözik. Patológiás szövettani képet 94 esetben nyertünk, vagyis az összes vizs­gált beteg 75,8%-ában volt eredményes a trans­bronchiális tüdő-biopsia. Mielőtt eredményeink részletes ismertetésére rátérnénk, foglalkoznunk kell a szövettani vizsgá­latok értékével a tüdő diffúz, disszeminált kórké­peiben. Tudnunk kell azt, hogy a konvencionális szövettani módszerek a diffúz tüdőbetegségeknek csak kis részében biztosítanak etiológiai diagnózist. Lényegesen nagyobb számban lehetséges a szövet­tani kép alapján egy-egy patológiai, klinikai, sőt nosológiai egységbe foglalható betegség megálla­pítása. Sok esetben azonban csak az elváltozások morfológiai leírását kapjuk, amelynek jellegzetes­ségei alapján bizonyos rendszerezés lehetséges, de sem konkrét klinikai kórkép, patogenezis vagy pa­­tomechanizmus, de még kevésbé etiológia nem ál­lapítható meg. A szövettani kép ismerete termé­szetesen ilyenkor is hasznos a klinikus számára, mert a kórelőzmény, a radiológiai és klinikai kép, a laboratóriumi, szerológiai, immunológiai, mikro­biológiai vizsgálatok egybevetése a hisztológiai kép sajátosságaival gyakran ad lehetőséget definitív diagnózis felvételére. Eredményeinket a 2. táblázatban részletezzük: 1. A szövettani kép biztosította a diagnózist 24 esetben (25,5%). 2. A szövettani és a klinikai vizs­gálatok együttesen tették lehetővé a definitív diag­nózist 50 esetben (53,2%). 3. Ismeretlen eredetű dif­fúz interstitialis fibrosist észleltünk 20 esetben (21,3%). A diffúz interstitialis pneumonia és fibrosis patohisztológiai rendszerezése többek között (28, 30) Liebow (21) nevéhez fűződik. Az általa definiált beosztás alapján leggyakrabban az interstitialis pneumonia közönséges (usuel) vagy klasszikus for- 1304 máját (UIP) észleltük, de az óriássejtes interstitia­lis pneumonia (GIP) kivételével valamennyi jelleg­zetes forma, így a bronchioláris (BIP), a desqua­mativ (DIP) és lymphoid interstitialis pneumonia (LIP) előfordult. Liebow vizsgálatai alapján ismeretes, hogy szá­mos különböző etiológiájú interstitialis folyamat hozhat létre lényegében azonos vagy hasonló szö­veti reakciót. A kóreredet a klinika-laboratóriumi vizsgálatokkal sokszor kideríthető, jelentékeny azonban azoknak az eseteknek száma, amelyekben a leggondosabb vizsgálatokkal sem tisztázható (leg­feljebb valószínűsíthető) a kóreredet. Ebbe a cso­portba sorolt betegeink között több esetben felme­rült konkrét (etiológiai) diagnózis gyanúja, de dön­tő bizonyítékot nem nyertünk, s így a kóreredet végül is „cryptogen” (29) maradt. Megbeszélés A transbronchiális tüdő-biopsia viszonylag egyszerű diagnosztikus beavatkozás, amely minden kellően felszerelt bronchológiai műtőben elvégez­hető, ha a bronchológus megfelelő jártassággal ren­delkezik. A beteget nem terheli jobban mint maga a bronchoszkópia. Ha nincs szükség konkrét, körül­írt elváltozás rtg-kontrollal való felkeresésére — s ez diffúz tüdőbetegségekben legtöbbször felesleges — maga a tüdő-biopsia csupán 3—5 perccel növeli meg a bronchoszkópos vizsgálat idejét. A beteg megterhelését jelentékenyen csökkenti, ha az en­doszkópos vizsgálatot és a transbronchiális biopsiát bronchofiberszkóppal végezzük, ezáltal lehetővé vá­lik súlyos állapotban levő, valamint idősebb bete­gek tüdő-biopsiája is. A bronchofiberszkóp azonban nem feltétlen kelléke a transbronchiális tüdő-bio­­psiának. Az eljárás részletes technikai leírása Za­vala (41) munkájában található. A vizsgálatok többségében 1—2, de nem ritkán 3—4 speciment veszünk. Amerikai szerzők ennél lé­nyegesen nagyobb számú, 5—8, sőt 10 excíziót is végeznek egy ülésben ugyanarról, vagy különböző helyről, a pix veszélye miatt azonban lehetőleg mindig csak egy oldalról. A nyert anyagot rend­szeresen feldolgozzák mikrobiológiai, immunfluo­reszcens és elektronmikroszkópos módszerekkel is. A biopsiás anyag kis mérete bizonyos fokú problémát jelent a patohisztológus számára. Hang- 3. ábra: A tüdő állományában fibroblastos, kollagén ros­tos túlsúlyú epithelsejtes sarcoid típusú góc óriás­sejtekkel (20OX1 HE festés) 4. ábra: Lobos, fibroblastos tüdő­parenchyma. Tágult nyi­rokér lumenében szolid carcinomás sejthalmaz. Lymphangitis carcinomatosa (350Xi HE festés)

Next