Orvosi Hetilap, 1980. június (121. évfolyam, 22-26. szám)
1980-06-01 / 22. szám - Simon Emil - Mucsi Imre - Krasznai Géza - Ludmány Éva: Transbronchialis tüdőbiopsia
Eredmények Diffúz, disszeminált tüdőbetegségben 1976. március és 1979. június között 124 esetben (70 férfi és 54 nő) végeztünk transbronchiális tüdő-biopsiát. A betegek életkora 22 és 79 év között átlag 50 év volt. A módszer hatásfokát beteganyagunkban az 1. táblázat adatai tükrözik. Patológiás szövettani képet 94 esetben nyertünk, vagyis az összes vizsgált beteg 75,8%-ában volt eredményes a transbronchiális tüdő-biopsia. Mielőtt eredményeink részletes ismertetésére rátérnénk, foglalkoznunk kell a szövettani vizsgálatok értékével a tüdő diffúz, disszeminált kórképeiben. Tudnunk kell azt, hogy a konvencionális szövettani módszerek a diffúz tüdőbetegségeknek csak kis részében biztosítanak etiológiai diagnózist. Lényegesen nagyobb számban lehetséges a szövettani kép alapján egy-egy patológiai, klinikai, sőt nosológiai egységbe foglalható betegség megállapítása. Sok esetben azonban csak az elváltozások morfológiai leírását kapjuk, amelynek jellegzetességei alapján bizonyos rendszerezés lehetséges, de sem konkrét klinikai kórkép, patogenezis vagy patomechanizmus, de még kevésbé etiológia nem állapítható meg. A szövettani kép ismerete természetesen ilyenkor is hasznos a klinikus számára, mert a kórelőzmény, a radiológiai és klinikai kép, a laboratóriumi, szerológiai, immunológiai, mikrobiológiai vizsgálatok egybevetése a hisztológiai kép sajátosságaival gyakran ad lehetőséget definitív diagnózis felvételére. Eredményeinket a 2. táblázatban részletezzük: 1. A szövettani kép biztosította a diagnózist 24 esetben (25,5%). 2. A szövettani és a klinikai vizsgálatok együttesen tették lehetővé a definitív diagnózist 50 esetben (53,2%). 3. Ismeretlen eredetű diffúz interstitialis fibrosist észleltünk 20 esetben (21,3%). A diffúz interstitialis pneumonia és fibrosis patohisztológiai rendszerezése többek között (28, 30) Liebow (21) nevéhez fűződik. Az általa definiált beosztás alapján leggyakrabban az interstitialis pneumonia közönséges (usuel) vagy klasszikus for- 1304 máját (UIP) észleltük, de az óriássejtes interstitialis pneumonia (GIP) kivételével valamennyi jellegzetes forma, így a bronchioláris (BIP), a desquamativ (DIP) és lymphoid interstitialis pneumonia (LIP) előfordult. Liebow vizsgálatai alapján ismeretes, hogy számos különböző etiológiájú interstitialis folyamat hozhat létre lényegében azonos vagy hasonló szöveti reakciót. A kóreredet a klinika-laboratóriumi vizsgálatokkal sokszor kideríthető, jelentékeny azonban azoknak az eseteknek száma, amelyekben a leggondosabb vizsgálatokkal sem tisztázható (legfeljebb valószínűsíthető) a kóreredet. Ebbe a csoportba sorolt betegeink között több esetben felmerült konkrét (etiológiai) diagnózis gyanúja, de döntő bizonyítékot nem nyertünk, s így a kóreredet végül is „cryptogen” (29) maradt. Megbeszélés A transbronchiális tüdő-biopsia viszonylag egyszerű diagnosztikus beavatkozás, amely minden kellően felszerelt bronchológiai műtőben elvégezhető, ha a bronchológus megfelelő jártassággal rendelkezik. A beteget nem terheli jobban mint maga a bronchoszkópia. Ha nincs szükség konkrét, körülírt elváltozás rtg-kontrollal való felkeresésére — s ez diffúz tüdőbetegségekben legtöbbször felesleges — maga a tüdő-biopsia csupán 3—5 perccel növeli meg a bronchoszkópos vizsgálat idejét. A beteg megterhelését jelentékenyen csökkenti, ha az endoszkópos vizsgálatot és a transbronchiális biopsiát bronchofiberszkóppal végezzük, ezáltal lehetővé válik súlyos állapotban levő, valamint idősebb betegek tüdő-biopsiája is. A bronchofiberszkóp azonban nem feltétlen kelléke a transbronchiális tüdő-biopsiának. Az eljárás részletes technikai leírása Zavala (41) munkájában található. A vizsgálatok többségében 1—2, de nem ritkán 3—4 speciment veszünk. Amerikai szerzők ennél lényegesen nagyobb számú, 5—8, sőt 10 excíziót is végeznek egy ülésben ugyanarról, vagy különböző helyről, a pix veszélye miatt azonban lehetőleg mindig csak egy oldalról. A nyert anyagot rendszeresen feldolgozzák mikrobiológiai, immunfluoreszcens és elektronmikroszkópos módszerekkel is. A biopsiás anyag kis mérete bizonyos fokú problémát jelent a patohisztológus számára. Hang- 3. ábra: A tüdő állományában fibroblastos, kollagén rostos túlsúlyú epithelsejtes sarcoid típusú góc óriássejtekkel (20OX1 HE festés) 4. ábra: Lobos, fibroblastos tüdőparenchyma. Tágult nyirokér lumenében szolid carcinomás sejthalmaz. Lymphangitis carcinomatosa (350Xi HE festés)