Orvosi Hetilap, 1980. július (121. évfolyam, 27-30. szám)
1980-07-06 / 27. szám - Juszt Lajos: A gyógyító munka anyagi megalapozásáról
Egészségügyi Minisztérium A gyógyító munka anyagi megalapozásáról Juszt Lajos dr. Általánossá, mindennapivá vált a közgazdasági kérdések vitája életünkben. Nemcsak a termelés, a szolgáltatás, a napi vállalati intézményi munka területén lett központi kérdés, hanem magánéletünkben, családi, baráti vitákban is. Nem egyszerűen azért, mert divattá vált a közgazdaságtan, hanem azért, mert a világot átszövő nagy gazdasági rendszerben alapvetően új vonások keletkeztek és érvényesülnek az 1970-es évek első felétől. Ez befolyást gyakorol az országok, az egyes termelő és nem termelő közösségek, de az egyes emberek mindennapi életére is. Érthető tehát a felfokozott érdeklődés. Az egészségügyi ellátás területén az általános indokok mellett további fontos meghatározó tényezők keletkeztek, amelyek a gazdasági kérdéseket előtérbe helyezték. Egyrészt a világ országai nagy hányadában mind szélesebbé, tömegesebbé válik az egészségügyi szolgáltatás, s ha ez eltérő alapokon is működik, az ország gazdasági erejét jelentősen igénybe veszi. A II. világháború után nem utolsósorban a szocialista országok hatására, a legfejlettebb tőkés országokban is megindult, ha eltérő módon is, az egészségügyi ellátás tömegessé tétele. Állami, biztosítási, és magánszolgáltatás keretében mind több országban terjedt ki az egész lakosságra. A szocialista országokban viszont a rendszer alapelvéből következően lényegileg az egész társadalomra érvényes, mint ahogy ezt a magyar egészségügyi ellátás törvénybe iktatott kötelezettsége is kimondja: a minden állampolgár számára biztosított egészségügyi ellátás. Az egészségügyi szolgálat hatásának kiterjesztése mellett a másik fontos elem, amely a gazdasági kérdéseket előtérbe helyezte, a tudományos-technikai haladás következtében egyre bővülő eszközrendszer, amely a gyógyítás szolgálatában áll. Ezért beszélnek, s nem jogtalanul, egyre többet az egész világon az egészségügy költségrobbanásáról. A közgazdasági kérdések megítélésénél azonban már a fogalom használatát illetően is sok a pontatlanság. Érdemes tehát a fogalmakat egyértelműen használni azért, hogy további munkánk körülhatárolásánál feladatainkat egyértelműen határozzuk meg. A közgazdaságtan, a gazdasági törvények és összefüggések vizsgálata egy olyan alaptudomány, amely elméletileg vizsgálja a termelési viszonyok, ezen belül a termelés és elosztás törvényeit. Ennek keretében egyebek között összefoglalja az ágazati gazdaságtani kutatások eredményét, s felhasználja az általános fejlődési irány meghatározásánál (1). Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 27. szám Az ágazati gazdaságtan az adott ágazat belső fejlődési törvényszerűségeit, az adott ágazat helyét és szerepét tanulmányozza az egész népgazdaságban. Megkísérli az alapegységekben végbemenő folyamatok tudományos megalapozását, s a továbbfejlesztés feladatait határozza meg. Nyilvánvaló tehát, hogy akkor, amikor egyre fokozódó igény jelentkezik a gazdasági kérdések tudományos megalapozása iránt az egészségügyben, az ágazati gazdaságtanról beszélünk. Olyan gazdaságtani kérdésekről, amely része — s hozzáteszem, fontos része — a társadalom egész fejlődését vizsgáló tudományágnak. II. A két világháború között az ellenforradalmi rendszer időszakában a magyar egészségügy fejlődése sajátos volt. Miközben nagyszerű orvostudósok köré kialakult iskolák az orvostudomány egyik-másik ágában világméretű, elismert színvonalú munkát végeztek, a tömeges ellátás a lakosság egészére kiterjedően csak nagyon korlátozottan jött létre. A lakosság nagyobb hányadát kitevő parasztság egészségügyi ellátása minimális volt, hiszen biztosítási rendszerük nem volt megoldott. A falusi körzeti orvos jelentette lényegileg az egyetlen kapcsolatot. Erre is igaz volt az, amit sok költőnk, írónk fogalmazott meg, hogy a parasztember előbb hívott állatorvost a tehenéhez, mint orvost gyermekéhez, vagy feleségéhez. A munkásosztály biztosítása elsősorban a nagyüzemekben a 30-as évek elejétől folyamatosan kialakult. Létrejött az OTI, s emellett néhány kisebb biztosító (MABI stb.). Nem véletlen tehát, ha ezt az alapot tekintjük, hogy az egészségügyi intézményhálózat lényegileg az ipari nagyvárosokra koncentrálódott. Nagyságát a II. világháború kitörésének időszakában mintegy 48 000 kórházi, klinikai, magánszanatóriumi ágy szemlélteti. A háborús pusztítások még ezt az intézményhálózatot is jelentősen érintették. A fő kérdés tehát a felszabadulás után az volt, hogy helyre kellett állítani a háború alatt részben vagy egészében elpusztult intézményhálózatot, hogy az alapvető ellátási feltételeknek eleget tudjuk tenni. E korszak lezárásával egyidejűleg, amely nagyjából és egészében a hároméves terv befejezésével ért véget, erőteljes gazdaságpolitikai program indult meg országunkban. Anélkül, hogy az I. ötéves terv gazdaságpolitikáját e cikk keretében részletesebben elemeznénk, csupán jelzésszerűen is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ez az az időszak, amikor részben külső tényezők hatására (hidegháború), részben a belső fejlődés okozta kényszer miatt, az erőltetett iparosítási program mellett, társadalmi célkitűzésként az infrastruktúra kiépítését folyamatosan figyelembe véve, rendkívüli nagy lemaradások következtek be az út, a villany, a víz, a közlekedési ellátásban, s nem volt elég gyors az előrehaladás az oktatás, s nem utolsósorban az egészségügy területén sem. A fejlődésünket átmenetileg megtörő ellenforradalom utáni konszolidációs szakasz már nagyobb előrelépést hozott e területeken is.% 1* 1615