Orvosi Hetilap, 1980. szeptember (121. évfolyam, 36-39. szám)

1980-09-07 / 36. szám - Berger Zoltán - Pap Ákos - Varró Vince: A krónikus pancreatitis epidemiológiai analízise

A krónikus pancreatitis epidemiológiai analízise 122 beteg adatai alapján Berger Zoltán dr., Pap Ákos dr. és Varró Vince dr. Az 1960-as években nemzetközi munkacsoport ala­kult a krónikus pancreatitis előfordulásának, lehet­séges etiológiai tényezőinek vizsgálatára. Az adatok statisztikai feldolgozása során (18, 20) összefüggést találtak a földrajzi helyzet, az étrend összetétele, valamint az alkoholfogyasztás mennyisége, tartama és az idült pancreatitis előfordulási gyakorisága kö­zött. Tudomásunk szerint hasonló adatfeldolgozás Magyarországon eddig nem készült. Célul tűztük ki, hogy megkíséreljük meghatározni Magyaror­szág helyét a már felmért országok között az utóbbi 3­2 évben klinikánkon kezelt idült hasnyálmirigy­gyulladásban szenvedő betegek adatai alapján, il­letve, hogy választ keressünk arra, vajon tapaszta­lataink mennyiben egyeznek a nemzetközi felmérés eredményeivel. Beteganyag és módszer A szegedi I. sz. Belgyógyászati Klinika Gaszt­­roenterológiai Osztályán 1976. január 1.-től 1979. július 31-ig 140 esetben állapítottunk meg krónikus pancreatitist. A jelen dolgozat 122 beteg adatait tartalmazza. A krónikus pancreatitis diagnózisának két alapfeltétele van: a) sokszor atípusos elhelyezkedésű hasi pana­szok (fájdalom, diszpepszia, meteorismus), esetleg az anamnézisben bizonyított pancreatitises shubok; b) az exokrin pancreasfunkció kóros csökkené­sének bizonyítása adekvát módszerekkel. E két kritérium közül is a másodikat tartjuk fontosabbnak; csupán a kórelőzményre és a fiziká­lis leletre támaszkodva az idült pancreatitisnek csak tentatív diagnózisát lehet felállítani. Ha a tí­pusosnak tűnő fájdalmak ellenére megfelelően ér­zékeny (secretin-, pancreozymin- vagy Lundh-pró­­ba) funkcionális módszerrel semmiféle exokrin mű­ködési zavar nem mutatható ki, komolyan kétel­kednünk kell a diagnózisban. Nagymérvű pancreas laesiót jeleznek, ezért csak az idült pancreatitis súlyos formáinak diag­nosztikájában nyújtanak segítséget. Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 36. szám 1* a pancreatogen steatorrhoea a retrográd pancreatográfia kórjelző elválto­zásai a jellemző műtéti vagy bencselet, illetve speciális formára utal: a röntgenfelvételen pancreas-táji meszesedés. A jelenlegi hazai kórházi gyakorlat túlnyomó több­ségében csak a súlyos pancreas insufficientia kimuta­tásának lehetőségei adottak. Az enyhe, illetve közép­súlyos pancreatitisek diagnózisa legtöbbször — az exo­krin funkció pontos felmérések híján — kizárólag az anamnézis, illetve a fizikális lelet alapján születik s ezért nagyon bizonytalan. Hangsúlyozni szeretnénk, mennyire indokolatlannak tartjuk a pancreasfunkció épségének feltételezését a normális szérum, illetve vi­zelet amiláz értékek alapján. Ez a vizsgálat az idült pancreatitis diagnosztikájában teljesen értéktelen, emelkedett értékek akut pancreatitisre vagy idült pancreatitis heveny fellángolására utalnak. Semmit sem mondanak azonban az idült folyamatban létrejövő parenchyma pusztulás mértékéről, illetve progresszió­járól. Ezért voltunk arra kényszerítve, hogy saját ada­tainkat használjunk a hazai idült pancreatitisek epide­miológiai karakterizálására. Kétségtelenül fennáll an­nak a veszélye, hogy az ország más területén a beteg­ség jellemzői nem teljesen azonosak a nálunk észlel­tekkel, hasonló diagnosztikus kritériumok alapján re­gisztrált és követett beteganyagról azonban nincs tudo­másunk. A felmérés során szűrővizsgálatként a kemé­nyítő (24) és a Lipiodol-próbát (12) alkalmaztuk. Valamennyi közölt betegben a secretin-cholecysto­­kinin- (10, 13) és/vagy Lundh-teszt (11, 13) elvégzé­sével mértük fel a pancreasfunkció károsodásá­nak fokát. Amennyiben az anamnézisben bizonyí­tott akut pancreatitis szerepelt, a folyamatot csak akkor tekintettük krónikusnak, ha a heveny gyul­ladást követően legalább három és hat hónappal is még kimutatható volt a pancreas-károsodás (16). Akut, ill. akut recidiváló pancreatitisben az ismé­telt szondás vizsgálatokkal a funkció spontán ren­deződését vagy jelentős javulását észleltük; e bete­gek a jelenleg ismertetett vizsgálatainkban­­nem szerepelnek. A retrográd pancreatográfiát azokban az esetekben tartottuk feltétlenül szükségesnek, amelyekben ennek eredményétől műtéti indikáció volt várható (15). Az adatgyűjtést a nemzetközi munkacsoport által összeállított kérdőív alapján végeztük (18, 20), ezt néhány további klinikai adattal egészítettük ki (szénhidrát- és zsíranyagcsere, fekélybetegség). Ret­­rosperív módszerrel a krónikus pancreatitises bete­gek kórlapjait dolgoztuk fel, ill. az így nyert adato­kat a rendszeres gasztroenterológiai járóbeteg-el­lenőrzés során egészítettük ki. Eredmények Betegeink között a férfiak és nők közel azonos számban szerepeltek. Az exokrin funkció 51 eset­ben enyhén, 45 esetben közepesen, 26 esetben sú­lyosan károsodott. A súlyossági fok megállapítása során a secretin- f~­ pancreozymin próba 15, illetve Lundh-teszt 14 para- VT/1 méterének kórossági gyakoriságát, illetve fokát vettük is figyelembe, mint azt korábbi közleményünkben ismer­ „­e tettük (13): 2179

Next