Orvosi Hetilap, 1980. szeptember (121. évfolyam, 36-39. szám)
1980-09-07 / 36. szám - Berger Zoltán - Pap Ákos - Varró Vince: A krónikus pancreatitis epidemiológiai analízise
A krónikus pancreatitis epidemiológiai analízise 122 beteg adatai alapján Berger Zoltán dr., Pap Ákos dr. és Varró Vince dr. Az 1960-as években nemzetközi munkacsoport alakult a krónikus pancreatitis előfordulásának, lehetséges etiológiai tényezőinek vizsgálatára. Az adatok statisztikai feldolgozása során (18, 20) összefüggést találtak a földrajzi helyzet, az étrend összetétele, valamint az alkoholfogyasztás mennyisége, tartama és az idült pancreatitis előfordulási gyakorisága között. Tudomásunk szerint hasonló adatfeldolgozás Magyarországon eddig nem készült. Célul tűztük ki, hogy megkíséreljük meghatározni Magyarország helyét a már felmért országok között az utóbbi 32 évben klinikánkon kezelt idült hasnyálmirigygyulladásban szenvedő betegek adatai alapján, illetve, hogy választ keressünk arra, vajon tapasztalataink mennyiben egyeznek a nemzetközi felmérés eredményeivel. Beteganyag és módszer A szegedi I. sz. Belgyógyászati Klinika Gasztroenterológiai Osztályán 1976. január 1.-től 1979. július 31-ig 140 esetben állapítottunk meg krónikus pancreatitist. A jelen dolgozat 122 beteg adatait tartalmazza. A krónikus pancreatitis diagnózisának két alapfeltétele van: a) sokszor atípusos elhelyezkedésű hasi panaszok (fájdalom, diszpepszia, meteorismus), esetleg az anamnézisben bizonyított pancreatitises shubok; b) az exokrin pancreasfunkció kóros csökkenésének bizonyítása adekvát módszerekkel. E két kritérium közül is a másodikat tartjuk fontosabbnak; csupán a kórelőzményre és a fizikális leletre támaszkodva az idült pancreatitisnek csak tentatív diagnózisát lehet felállítani. Ha a típusosnak tűnő fájdalmak ellenére megfelelően érzékeny (secretin-, pancreozymin- vagy Lundh-próba) funkcionális módszerrel semmiféle exokrin működési zavar nem mutatható ki, komolyan kételkednünk kell a diagnózisban. Nagymérvű pancreas laesiót jeleznek, ezért csak az idült pancreatitis súlyos formáinak diagnosztikájában nyújtanak segítséget. Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 36. szám 1* a pancreatogen steatorrhoea a retrográd pancreatográfia kórjelző elváltozásai a jellemző műtéti vagy bencselet, illetve speciális formára utal: a röntgenfelvételen pancreas-táji meszesedés. A jelenlegi hazai kórházi gyakorlat túlnyomó többségében csak a súlyos pancreas insufficientia kimutatásának lehetőségei adottak. Az enyhe, illetve középsúlyos pancreatitisek diagnózisa legtöbbször — az exokrin funkció pontos felmérések híján — kizárólag az anamnézis, illetve a fizikális lelet alapján születik s ezért nagyon bizonytalan. Hangsúlyozni szeretnénk, mennyire indokolatlannak tartjuk a pancreasfunkció épségének feltételezését a normális szérum, illetve vizelet amiláz értékek alapján. Ez a vizsgálat az idült pancreatitis diagnosztikájában teljesen értéktelen, emelkedett értékek akut pancreatitisre vagy idült pancreatitis heveny fellángolására utalnak. Semmit sem mondanak azonban az idült folyamatban létrejövő parenchyma pusztulás mértékéről, illetve progressziójáról. Ezért voltunk arra kényszerítve, hogy saját adatainkat használjunk a hazai idült pancreatitisek epidemiológiai karakterizálására. Kétségtelenül fennáll annak a veszélye, hogy az ország más területén a betegség jellemzői nem teljesen azonosak a nálunk észleltekkel, hasonló diagnosztikus kritériumok alapján regisztrált és követett beteganyagról azonban nincs tudomásunk. A felmérés során szűrővizsgálatként a keményítő (24) és a Lipiodol-próbát (12) alkalmaztuk. Valamennyi közölt betegben a secretin-cholecystokinin- (10, 13) és/vagy Lundh-teszt (11, 13) elvégzésével mértük fel a pancreasfunkció károsodásának fokát. Amennyiben az anamnézisben bizonyított akut pancreatitis szerepelt, a folyamatot csak akkor tekintettük krónikusnak, ha a heveny gyulladást követően legalább három és hat hónappal is még kimutatható volt a pancreas-károsodás (16). Akut, ill. akut recidiváló pancreatitisben az ismételt szondás vizsgálatokkal a funkció spontán rendeződését vagy jelentős javulását észleltük; e betegek a jelenleg ismertetett vizsgálatainkbannem szerepelnek. A retrográd pancreatográfiát azokban az esetekben tartottuk feltétlenül szükségesnek, amelyekben ennek eredményétől műtéti indikáció volt várható (15). Az adatgyűjtést a nemzetközi munkacsoport által összeállított kérdőív alapján végeztük (18, 20), ezt néhány további klinikai adattal egészítettük ki (szénhidrát- és zsíranyagcsere, fekélybetegség). Retrosperív módszerrel a krónikus pancreatitises betegek kórlapjait dolgoztuk fel, ill. az így nyert adatokat a rendszeres gasztroenterológiai járóbeteg-ellenőrzés során egészítettük ki. Eredmények Betegeink között a férfiak és nők közel azonos számban szerepeltek. Az exokrin funkció 51 esetben enyhén, 45 esetben közepesen, 26 esetben súlyosan károsodott. A súlyossági fok megállapítása során a secretin- f~ pancreozymin próba 15, illetve Lundh-teszt 14 para- VT/1 méterének kórossági gyakoriságát, illetve fokát vettük is figyelembe, mint azt korábbi közleményünkben ismer „e tettük (13): 2179