Orvosi Hetilap, 1980. október (121. évfolyam, 40-43. szám)
1980-10-05 / 40. szám - Horváth László - Frang Dezső - Illés Iván - Paolini, Rosa Maria - Götz Frigyes - Tényi István: A renovascularis hypertonia gyógyításának radiológiai módszere
más 140/80 és 165/100 Hgmm között változott, többnyire 150/100 Hgmm volt. A Heparin-kezelés után tartós per os alvadásgátló kezelést kezdtünk. Emellett a beteg napi 2 dig SP 54R-et is kapott. Kiegészítő kezelésként 3X0,5 g ProdectinR-et, 3X0,5 g ColfaritR-ot és (2 hónapig) 3X0,005 g ViskenR-t adtunk. Az ellenőrző hasi aortographiát két hónap múlva végeztük el. A felvételeken egyenletesen 8 mm átmérőjű jobb vese-artériát találtunk. Embolisatióra utaló jelet nem láttunk sem az artériás rendszerben, sem a veseparenchymában (5. ábra). A vizeletben vörös vérsejteket sem lehetett kimutatni. Jelenleg a beteg vérnyomása 140/90 Hgmm. 2. eset: az 1952-ben született nőbeteg fél év óta tudott magasabb vérnyomásáról, melyre Viskent és Hypothiazidot szedett. Ilyen kezelés mellett vérnyomása 240/100—180/130 Hgmm volt. 1979. október 5-én hasi aortographia derítette ki, hogy a jobb arteria renalis eredésétől 1 cm-re az 5 mm átmérőjű ér lumene 10 mm hosszúságban 2—3 mm-re szűkült. A szűkület után kisfokú poststenoticus tágulat volt látható. A jobb vese renalisból vett vérplasma renin activitása és a vese renin secretiója emelkedett. Az 1979. november 24-én végzett transluminalis dilatatio után a korábban szűk szakaszon az ér lumenét 5 mm-re tágították. A beavatkozás alatt egy, a vese felső pólusához futó másodlagos artéria elzáródott (6—7. ábra). (A katétercsere közben a vezetődrót több alkalommal került ebbe a kis érbe.) A beteg vérnyomása a kezelést követő órákban normálisra csökkent. A katéter eltávolítása után egy órával a punctiós nyíláson ismét vérzés indult meg. Ezt csak két óráig tartó lokális compresszióval tudtuk megszüntetni. A beteg vérnyomása azóta vérnyomáscsökkentő kezelés nélkül sem haladja meg a normális értéket (120/80— 140/90 Hgmm). (8. ábra). 3. eset: az 1955-ben született nőbetegnek két év ót kezelik magas vérnyomását. Az 1979. november 20-án készült angiographiás felvételen a jobbvese-arterián a 7 mm átmérőjű lumen 15 mm-es hosszúságban 4—5 mm-re szűkült. A szűk szakasz után erős poststenoticus tágulata volt látható. Az 1979. december 14-én végzett dilatatio után a korábban szűk érszakaszon a lumen 6—7 mm átmérőjű lett (9—10. ábra). A beteg vérnyomása 2 órával a beavatkozás után 130/80 Hgmm, majd 110/80—120/80 Hgmm fölé a vizsgálat napján nem emelkedett. A kezelést követő napokban a beteg vérnyomása 110/80—120/90 Hgmm értéken állandósult. A punctio helyén utóvérzés nem volt. 4. eset: az 1938-ban született férfi magas vérnyomásának hátterében az Országos Kardiológiai Intézet Angiológiai Osztályán a jobb vesét ellátó két artéria egyikének, a 4 mm átmérőjű felső érnek 2 mm-es szakaszra terjedő 3 mm átmérőjű szűkületét találták, méh * 7. ábra: Ua. az eset közvetlenül tágítás után 8. ábra: A 2. beteg vérnyomásának alakulása kezelés után 9. ábra: A jobb vese arteria szűkülete látható poststenoticus tágulattal 10. ábra: Ua. az eset közvetlenül a dilatatio után% 2 2437