Orvosi Hetilap, 1981. július (122. évfolyam, 27-30. szám)

1981-07-05 / 27. szám - Nyerges Gábor - Hajdi György - Pataki Margit - Mészner Zsófia - Bán Éva: Az újszülött- és csecsemőkori salmonellosis antibakteriális terápiája terén szerzett tapasztalataink

3. táblázat. Az antibakteriális terápia hatékonysága csecsemők enyhe Salmonella enteritisében 4. táblázat. Az antibakteriális terápia hatása csecsemők súlyos Salmonella gastroenteritisében ma, a három kisebbet S. infantis okozta, míg a többi salmonellákat sporadikus esetekből izolálták. A kitenyésztett törzsek antibakteriális szerekkel szembeni érzékenységének meghatározása szemikvan­­titatív módszerrel történt agarlemezen a HUMAN In­tézet antibiotikum-papírkorongjainak felhasználásával. A reconvalescens ürítők székletéből és a purulens meningitisesek liquorából izolált több S. panama törzs esetében kvantitatíve is meghatározták az ampicillin minimális gátló és minimális baktericid koncentráció­ját. A minimális gátló koncentráció meghatározását SXl0­1—5X105 csíra/ml kezdeti csíraszámmal CY bouil­­lonban, a minimális baktericid koncentrációét D. S. T. (Oxoid) agaron végeztük el. Minimális baktericid kon­centrációnak a 99,9%-os ölésnek megfelelő legkisebb koncentrációt vettük. Minden vizsgált törzsnél az am­picillin minimális gátló és egyben minimális ölő kon­centrációját is 1,5—0,75 Mg/ml között találtuk. A tünetmentes Salmonella-ürítőket a korábbi ta­pasztalatok (12) alapján nem kezeltük antibakteriális szerekkel. A betegek antibakteriális kezelésére alkalmazott szerek és adagolásuk a következő volt: a) ampicillin 200 mg/kg/die iv. vagy im. az állapottól függően 6—10 napig; b) gentamycin im. vagy tobramycin iv. 3 mg/kg/die 6—8 napig; c) polymyxin 10 mg/kg/die p. o. 6 napig; d) Sumetrolim szirup 1 mg/kg/die p. o. 10 napig (csak 1 hónaposról idősebbeknek). Az izolált törzsek az alkalmazott antibiotikumra „in vitro” minden esetben érzékenyek voltak. Az enyhe enteritis csoportba tartozó betegek az antibakteriális terápia szempontjából 4 csoportba vol­tak sorolhatók: a) antibakteriális terápiában nem ré­szesültek, b) ampicillin-, c) polymyxin-, d) Sumetro­­lim-terápiában részesültek. Az egyes terápiás csopor­tokba történt sorolás nem szabályos random kiválasztás alapján történt, hanem azt a beteget beküldő vagy felvevő orvos megítélésére bíztuk, aki részben a kite­nyésztett Salmonella-törzs érzékenységének, illetve fel­fogásának megfelelően választotta meg a kezelésre használt gyógyszert, s a kezelést mi azzal folytattuk. Amennyiben a beteg az általunk végzett első vizsgála­tig antibakteriális kezelésben nem részesült, ilyen ke­zelését mi is mellőztük. A súlyos gastroenteritis esetekben elsősorban a septikus szövődmények megelőzésére vagy az egyidejű­leg észlelt septikus szövődmények gyógyítására mindig alkalmaztunk antibakteriális szereket, az esetek egy részében csak ampicillint, másik részében ampicillint és egy aminoglycosid antibiotikumot (gentamycint vagy tobramycint). Két esetben — amelyeket alább részletesebben ismertetünk — az említetteken kívül más antibiotikumok alkalmazására is sor került. Eredmények A 22 tünetmentes salmonella-ürítő közül 15 (68%) Salmonella-ürítőként hagyta el a kórházat 1—2 hónapos ápolási idő után. A csecsemők a kór­házi ápolás ideje alatt egyenletesen fejlődtek, kli­nikai tünetei a fertőzésnek nem mutatkoztak. Az enyhe enteritis csoportban a terápiás ered­ményeket a 3. táblázat mutatja. Látható, hogy nincs lényeges különbség sem a hasmenés tartamá­nak, sem a súlygyarapodás megindulásának kö­zépértékében, sem a Salmonella-ürítőként haza­adott gyermekek arányában az egyes terápiás cso­portok, illetve az antibakteriális terápiában nem részesültek között. A súlyos gastroenteritises csoportban (4. táblá­zat) kontroll csoport ugyan nem volt, így a hasme­nés és a súlyállás időtartamát illetően nehéz az antibakteriális terápia eredményét értékelni, mégis az a benyomásunk, hogy annak aligha volt hatása, tekintettel arra, hogy a fertőzés súlyosságának megfelelően mind a hasmenés, mind a súlyállás időtartama jóval hosszabb volt, mint az enyhe enteritis csoportban. Az antibakteriális terápia a reconvalescens ürítők arányát biztosan nem befo­lyásolta ebben a csoportban sem, mivel az az enyhe enteritis kontroll csoportjáénak megfelelt. Septi- Antibakteriális szer Eset szám 25 Kor Hasmenés (hét) tartama (nap) Medián (szélső értékek) 1 9 (1—32) (2—32) Súlyállás tartama (nap) 4 (2-14) S­ürítők száma elbocsájtáskor 15 (60%) Szövőd­mény Ampicillin 272 123 15_ (1-8) (1-36) (2-8) (55%) Polymyxin 152 138 10— (2—28) (2-27) (2-16) (66%) Trimethoprim + Sulfamethoxazol 10 129 6 6 — (4—44) (2—30) (2-14) (60%) Antibakteriális szer Ampicillin Eset­szám 12 Kor Hasmenés (hét) tartama (nap) Medián (szélső értékek) 2 16 (1—14) (4—53) Súlyállás tartama (nap) 11 (4-17) S­ürítők száma elbocsájtáskor 7 (58%) Szövőd­mény Ampicillin + aminoglycosid8 2 21 124 4* (1-3) (11—51) (10—60) (50%) Összesen 202 21 12 114 (1—14) (4-53) (4—60) (55%) * Három Salmonella meningitis. Egyik 8 órával a felvétele után meghalt, kettő hydrocephalusszal gyógyult. Egynél subacut sepsis alakult ki, gyógyult.

Next