Orvosi Hetilap, 1981. július (122. évfolyam, 27-30. szám)
1981-07-05 / 27. szám - Nyerges Gábor - Hajdi György - Pataki Margit - Mészner Zsófia - Bán Éva: Az újszülött- és csecsemőkori salmonellosis antibakteriális terápiája terén szerzett tapasztalataink
3. táblázat. Az antibakteriális terápia hatékonysága csecsemők enyhe Salmonella enteritisében 4. táblázat. Az antibakteriális terápia hatása csecsemők súlyos Salmonella gastroenteritisében ma, a három kisebbet S. infantis okozta, míg a többi salmonellákat sporadikus esetekből izolálták. A kitenyésztett törzsek antibakteriális szerekkel szembeni érzékenységének meghatározása szemikvantitatív módszerrel történt agarlemezen a HUMAN Intézet antibiotikum-papírkorongjainak felhasználásával. A reconvalescens ürítők székletéből és a purulens meningitisesek liquorából izolált több S. panama törzs esetében kvantitatíve is meghatározták az ampicillin minimális gátló és minimális baktericid koncentrációját. A minimális gátló koncentráció meghatározását SXl01—5X105 csíra/ml kezdeti csíraszámmal CY bouillonban, a minimális baktericid koncentrációét D. S. T. (Oxoid) agaron végeztük el. Minimális baktericid koncentrációnak a 99,9%-os ölésnek megfelelő legkisebb koncentrációt vettük. Minden vizsgált törzsnél az ampicillin minimális gátló és egyben minimális ölő koncentrációját is 1,5—0,75 Mg/ml között találtuk. A tünetmentes Salmonella-ürítőket a korábbi tapasztalatok (12) alapján nem kezeltük antibakteriális szerekkel. A betegek antibakteriális kezelésére alkalmazott szerek és adagolásuk a következő volt: a) ampicillin 200 mg/kg/die iv. vagy im. az állapottól függően 6—10 napig; b) gentamycin im. vagy tobramycin iv. 3 mg/kg/die 6—8 napig; c) polymyxin 10 mg/kg/die p. o. 6 napig; d) Sumetrolim szirup 1 mg/kg/die p. o. 10 napig (csak 1 hónaposról idősebbeknek). Az izolált törzsek az alkalmazott antibiotikumra „in vitro” minden esetben érzékenyek voltak. Az enyhe enteritis csoportba tartozó betegek az antibakteriális terápia szempontjából 4 csoportba voltak sorolhatók: a) antibakteriális terápiában nem részesültek, b) ampicillin-, c) polymyxin-, d) Sumetrolim-terápiában részesültek. Az egyes terápiás csoportokba történt sorolás nem szabályos random kiválasztás alapján történt, hanem azt a beteget beküldő vagy felvevő orvos megítélésére bíztuk, aki részben a kitenyésztett Salmonella-törzs érzékenységének, illetve felfogásának megfelelően választotta meg a kezelésre használt gyógyszert, s a kezelést mi azzal folytattuk. Amennyiben a beteg az általunk végzett első vizsgálatig antibakteriális kezelésben nem részesült, ilyen kezelését mi is mellőztük. A súlyos gastroenteritis esetekben elsősorban a septikus szövődmények megelőzésére vagy az egyidejűleg észlelt septikus szövődmények gyógyítására mindig alkalmaztunk antibakteriális szereket, az esetek egy részében csak ampicillint, másik részében ampicillint és egy aminoglycosid antibiotikumot (gentamycint vagy tobramycint). Két esetben — amelyeket alább részletesebben ismertetünk — az említetteken kívül más antibiotikumok alkalmazására is sor került. Eredmények A 22 tünetmentes salmonella-ürítő közül 15 (68%) Salmonella-ürítőként hagyta el a kórházat 1—2 hónapos ápolási idő után. A csecsemők a kórházi ápolás ideje alatt egyenletesen fejlődtek, klinikai tünetei a fertőzésnek nem mutatkoztak. Az enyhe enteritis csoportban a terápiás eredményeket a 3. táblázat mutatja. Látható, hogy nincs lényeges különbség sem a hasmenés tartamának, sem a súlygyarapodás megindulásának középértékében, sem a Salmonella-ürítőként hazaadott gyermekek arányában az egyes terápiás csoportok, illetve az antibakteriális terápiában nem részesültek között. A súlyos gastroenteritises csoportban (4. táblázat) kontroll csoport ugyan nem volt, így a hasmenés és a súlyállás időtartamát illetően nehéz az antibakteriális terápia eredményét értékelni, mégis az a benyomásunk, hogy annak aligha volt hatása, tekintettel arra, hogy a fertőzés súlyosságának megfelelően mind a hasmenés, mind a súlyállás időtartama jóval hosszabb volt, mint az enyhe enteritis csoportban. Az antibakteriális terápia a reconvalescens ürítők arányát biztosan nem befolyásolta ebben a csoportban sem, mivel az az enyhe enteritis kontroll csoportjáénak megfelelt. Septi- Antibakteriális szer Eset szám 25 Kor Hasmenés (hét) tartama (nap) Medián (szélső értékek) 1 9 (1—32) (2—32) Súlyállás tartama (nap) 4 (2-14) Sürítők száma elbocsájtáskor 15 (60%) Szövődmény Ampicillin 272 123 15_ (1-8) (1-36) (2-8) (55%) Polymyxin 152 138 10— (2—28) (2-27) (2-16) (66%) Trimethoprim + Sulfamethoxazol 10 129 6 6 — (4—44) (2—30) (2-14) (60%) Antibakteriális szer Ampicillin Esetszám 12 Kor Hasmenés (hét) tartama (nap) Medián (szélső értékek) 2 16 (1—14) (4—53) Súlyállás tartama (nap) 11 (4-17) Sürítők száma elbocsájtáskor 7 (58%) Szövődmény Ampicillin + aminoglycosid8 2 21 124 4* (1-3) (11—51) (10—60) (50%) Összesen 202 21 12 114 (1—14) (4-53) (4—60) (55%) * Három Salmonella meningitis. Egyik 8 órával a felvétele után meghalt, kettő hydrocephalusszal gyógyult. Egynél subacut sepsis alakult ki, gyógyult.