Orvosi Hetilap, 1981. szeptember (122. évfolyam, 36-39. szám)

1981-09-06 / 36. szám - Szabó Zoltán - Pintér Endre: Dr. Kudász József (1904-1981)

1* Dr. Kudász József (1904-1981) A Semmelweis Orvostudományi Egyetem ta­nárait, oktatóit, hallgatóit, dolgozóit, és a magyar orvosi közélet minden tagját fájdalmasan érte a hír, hogy Kudász József dr. egyetemi tanár, a volt IV. sz. Sebészeti Klinika nyugdíjas igazgatója 1981. június 27-én, hosszan tartó szenvedés után elhunyt. Gyászolják betegei, egykori munkatársai, nagyszá­mú tanítványai és mindazok, akik szerették és is­merték. Kudász József dr. sebészetben iskolát teremtő, markáns orvosegyéniség volt. Igazi énjét kevesek­nek mutatta meg. Akiknek azonban ez megadatott, azok igazolják, hogy melegszívű, jó szándékkal, se­gítőkészséggel teli, hivatását mindenek elé helyező, nagyszerű embert veszítettünk el. Az orvostudo­mány számos területén úttörőnek számított. Sok­szor választotta a járatlan utat a járt helyett. 1904. július 10-én született, 7 gyermekes tanító családjában. A mezőkövesdi gimnáziumban szer­zett érettségit, majd ösztöndíjjal a Bolognai Orvos­­egyetem hallgatója volt. 1931-ben szerzett orvos­doktori diplomát, amelyet a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem honosított. 6 éven át dolgozott a Debreceni Kórbonctani Intézetben. Patológiai szem­lélete sebészként is elkísérte. Egerben, a budapesti Rókus Kórházban, a László Kórházban, végül az István Kórházban dolgozott, mint alorvos, adjunk­tus, majd osztályvezető sebészfőorvos. Ekkor kez­dett foglalkozni az általa kitűnően művelt gyer­­meksebészet keretein belül a szívsebészettel is. Kapcsolatát a gyermeksebészettel később sem vesz­tette el. Éveken át szerezték szakképesítésüket gyermeksebész kollégák Kudász professzornál. A traumatológia is érdekelte. Elsők között végzett Magyarországon combnyak szögezést. 1950-ben, 46 évesen a Pécsi Orvostudományi Egyetem II. sz. Se­bészeti Klinikájának lett a vezetője. Az elhanya­golt intézet 5 év alatt neves, elismert klinika lett. 1955-től a Budapesti III. sz., 1957-től pedig a IV. sz. Sebészeti Klinika igazgató professzora volt, és ez volt utolsó munkahelye. 1975-ben innét ment nyug­díjba. A megérdemelt pihenés évei alatt is tartotta azonban kapcsolatát a klinikával. Neve elválaszthatatlanul összeforrt a magyar szív- és érsebészettel, amelynek úttörője és megha­tározó egyénisége volt. Elsőnek végzett Magyaror­szágon Blalock-műtétet, Swann-módszerrel aorta commissurotomiát, és elsőnek alkalmazta a median sternotomiás feltárást. A vezetése alatt álló mun­kacsoport végezte az első sikeres hazai extracorpo­­rális perfúzióval végzett nyitott szívműtétet is (1960). Több mint 100 tudományos közleménye je­lent meg, és mérföldkőnek számít a magyar tudo­mányos életben „Az operálható szívbetegségek” című könyve. Aktív időszakának utolsó periódusá­ban egyetemi tankönyv megírását tervezte, amely­re azonban már nem kerülhetett sor. Azok közé 2199

Next