Orvosi Hetilap, 1981. szeptember (122. évfolyam, 36-39. szám)
1981-09-06 / 36. szám - Szabó Zoltán - Pintér Endre: Dr. Kudász József (1904-1981)
1* Dr. Kudász József (1904-1981) A Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanárait, oktatóit, hallgatóit, dolgozóit, és a magyar orvosi közélet minden tagját fájdalmasan érte a hír, hogy Kudász József dr. egyetemi tanár, a volt IV. sz. Sebészeti Klinika nyugdíjas igazgatója 1981. június 27-én, hosszan tartó szenvedés után elhunyt. Gyászolják betegei, egykori munkatársai, nagyszámú tanítványai és mindazok, akik szerették és ismerték. Kudász József dr. sebészetben iskolát teremtő, markáns orvosegyéniség volt. Igazi énjét keveseknek mutatta meg. Akiknek azonban ez megadatott, azok igazolják, hogy melegszívű, jó szándékkal, segítőkészséggel teli, hivatását mindenek elé helyező, nagyszerű embert veszítettünk el. Az orvostudomány számos területén úttörőnek számított. Sokszor választotta a járatlan utat a járt helyett. 1904. július 10-én született, 7 gyermekes tanító családjában. A mezőkövesdi gimnáziumban szerzett érettségit, majd ösztöndíjjal a Bolognai Orvosegyetem hallgatója volt. 1931-ben szerzett orvosdoktori diplomát, amelyet a Debreceni Orvostudományi Egyetem honosított. 6 éven át dolgozott a Debreceni Kórbonctani Intézetben. Patológiai szemlélete sebészként is elkísérte. Egerben, a budapesti Rókus Kórházban, a László Kórházban, végül az István Kórházban dolgozott, mint alorvos, adjunktus, majd osztályvezető sebészfőorvos. Ekkor kezdett foglalkozni az általa kitűnően művelt gyermeksebészet keretein belül a szívsebészettel is. Kapcsolatát a gyermeksebészettel később sem vesztette el. Éveken át szerezték szakképesítésüket gyermeksebész kollégák Kudász professzornál. A traumatológia is érdekelte. Elsők között végzett Magyarországon combnyak szögezést. 1950-ben, 46 évesen a Pécsi Orvostudományi Egyetem II. sz. Sebészeti Klinikájának lett a vezetője. Az elhanyagolt intézet 5 év alatt neves, elismert klinika lett. 1955-től a Budapesti III. sz., 1957-től pedig a IV. sz. Sebészeti Klinika igazgató professzora volt, és ez volt utolsó munkahelye. 1975-ben innét ment nyugdíjba. A megérdemelt pihenés évei alatt is tartotta azonban kapcsolatát a klinikával. Neve elválaszthatatlanul összeforrt a magyar szív- és érsebészettel, amelynek úttörője és meghatározó egyénisége volt. Elsőnek végzett Magyarországon Blalock-műtétet, Swann-módszerrel aorta commissurotomiát, és elsőnek alkalmazta a median sternotomiás feltárást. A vezetése alatt álló munkacsoport végezte az első sikeres hazai extracorporális perfúzióval végzett nyitott szívműtétet is (1960). Több mint 100 tudományos közleménye jelent meg, és mérföldkőnek számít a magyar tudományos életben „Az operálható szívbetegségek” című könyve. Aktív időszakának utolsó periódusában egyetemi tankönyv megírását tervezte, amelyre azonban már nem kerülhetett sor. Azok közé 2199