Orvosi Hetilap, 1982. május (123. évfolyam, 18-22. szám)
1982-05-02 / 18. szám - Magyar orvosok a nukleáris háború megelőzéséért
a fegyverkezési kiadások miatt a szükségesnél kevesebb a lehetőségünk, hogy a tudomány vívmányait az emberiség egészségének védelmére felhasználhassuk. Még nagyobb felelősség terhel bennünket, ha a világ 2/3 részét jelentő fejlődő országok egészségügyi helyzetére gondolunk. A himlő megszüntetése egy napi fegyverkezés költségeibe került. Az eddigi megelőző intézkedésekkel dacoló, embermilliókat pusztító maláriafertőzés a világ háromhetes fegyverkezési költségeivel felszámolható volna. Az éhezés, a nyomor, a higiéniai viszonyok súlyos elmaradottsága miatti halálos fertőzések, vakság és egyéb, tömegeket elnyomorító népbetegség legyőzése a világ minden orvosának összefogását igényli, nemcsak a tényleges gyógyításban, hanem a megelőzéshez szükséges anyagi eszközök kiharcolásában is. A világ sok országában meglevő súlyos szociális egyenlőtlenségek, a testet, lelket pusztító nyomor maga is hozzájárul a háborús tűzfészkek kialakulásához, a nukleáris háború veszélyének növeléséhez. A nukleáris háború fenyegető réme pusztító hatással van az emberi pszichére, rombolja a normális, kulturált emberi kapcsolatokat. A védtelen kiszolgáltatottság érzése, a saját és a család jövőjének állandó veszélyeztetettsége az egyéni élet értelmébe vetett hitet és az emberi értékek megbecsülését ássa alá. A félelem és bizalmatlanság légköre brutális, agresszív cselekedetekre ösztönöz, korlátozza a békés emberi együttélés lehetőségeit. Mindezek ellen egyetlen hatékony gyógyszer van: a cselekvés. És e cselekvésnek, ennek a harcnak az ad értelmet, hogy a XX. században a közvélemény szerepe és fontossága megnőtt. Befolyásolni tudjuk-e mi, orvosok a közvéleményt? E nyilatkozat aláírói úgy érezzük, hogy igen. Mi, orvosok, arra esküdtünk meg, hogy világnézetre, vallási felfogásra, nemzeti hovatartozásra, osztályhelyzetre való különbség nélkül gyógyítunk minden beteget, enyhítünk minden fájdalmat, lehetőségeink szerint megelőzünk minden betegséget. Orvosok között nincsenek országhatárok, közös nyelven beszélünk. Van lehetőségünk, hogy felvilágosítsuk és megnyerjük céljainkhoz egymást és segítőtársainkat, az egészségügyi dolgozókat, betegeinket és tágabb környezetünket. A nemzetközi orvosmozgalomhoz csatlakozva, harcba hívunk mindenkit a békéért, a nukleáris fegyverkezés csökkentéséért. Síkra szállunk azért, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete határozattal tiltsa meg a nukleáris fegyverek használatát ugyanúgy, mint a mérges gázok és a biológiai fegyverek alkalmazását. • • Nekünk, orvosoknak kell elmagyarázni azt a szinte felfoghatatlan méretű tömeges halált és környezetpusztítást, amit egy nukleáris háború okoz. Világosan kell látnunk, hogy az esetleg túlélő orvosok helyzete lesz a legszégyenletesebben lesújtó. Nem lehet elrettentőbb lázálom egy hivatását szerető orvos előtt, mint megélni azt, hogy tehetetlenül áll a haldoklók, az égés, robbanás, sugárártalom okozta kínokban szenvedők között. Tehetetlenül a kórházak, gyógyító- és szállítóeszközök, a kegyes halál meggyorsítása, a fájdalomcsillapítás minden lehetőségének hiányában, és annak a tudatában, hogy aki mindezt túléli, késői halálos betegségek és nemzedékekre öröklődő nyomorúság csíráit fogja magában hordozni. E nyilatkozat aláírásával minden orvos és egészségügyi dolgozó társunk tagjává válhat e mozgalomnak. Egyetlen kérésünk van csupán. Mielőtt aláírják ezt a nyilatkozatot, fontolják meg azt, hogy valódi meggyőződéses harcostársaink lesznek-e. Az jöjjön közénk, aki valóban megértette mozgalmunk céljait és aktívan segíteni akar abban, hogy a békeszerető emberekkel összefogva gátat vessünk az értelmetlen nukleáris fegyverkezésnek, békés, biztonságos, alkotó életet biztosítsunk a ma élő s az utánunk következő nemzedékeknek is. Budapest, 1982. március 1087