Orvosi Hetilap, 1982. október (123. évfolyam, 40-44. szám)

1982-10-03 / 40. szám - Dési Illés: A higiénés-toxikológia: az ember védelmezője a környezet kémiai ártalmaival szemben

Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest (főigazgató főorvos: Tóth Béla dr.) Higiénés-Toxikológiai Főosztály (főosztályvezető főorvos: Dési Illés dr.) A higiénés-toxikológia: az ember védelmezője a környezet kémiai ártalmaival szemben Dési Illés dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány „A történések szekerét nem lehet, de nem is helyes visszafordítani. A ve­gyi toxikózisok veszélye miatt nem szüntethetjük meg a vegyészetet, megfelelő más lépéseket kell tenni a károsítások elkerülésére és kivédésé­re. A sakkjátékos a ránézve veszélyes lépésnek nem a visszavonását kéri, hanem ellenlépést tesz. A higiéni­kusnak is ellenlépések megtalálása a feladata a károsító behatások ellen.” Sós József Mi a toxikológia? A kérdés egyszerű, de nem is olyan könnyű rá válaszolni. A toxikológia több alaptudomány eredőjeként fejlődött ki, s maga is több tudományág része. A róla adott definíció, így gyakran csak azt a speciális területet tükrözi, ami­vel a meghatározást adó foglalkozik. A farmakoló­gus például úgy látja, mint gyógyszerek mellékha­tásait vizsgáló tudományt, a kémikus elsősorban a mérgek analitikai meghatározási lehetőségeinek nézőpontjából ítéli meg. De a toxikológia több, mint ezeknek a részigazságoknak az összege, több, mint csupán mérgekkel foglalkozó tudomány. A to­xikológiai diszciplína ma is fejlődik és érdeklődési területe egyre szélesedik. Mi is tehát a toxikológia? E tudományág köré­be még néhány évtizede is jószerével csak a klini­kai, a farmakológiai és a törvényszéki toxikológia tartozott. A témával elsősorban bel- és gyermek­­gyógyászok, elvétve kutató, igazságügyi orvosok foglalkoztak, akiknek az érdeklődési köre főleg a gyógyszerek és néhány ipari anyag által okozott mérgezések megismerésére, gyógyítására, illetőleg kriminalisztikai esetek felderítésére szorítkozott. A háború befejezését követő években megkez­dődött és azóta egyre fokozódik a mezőgazdaság, az ipar és mindennapi életünk kemizálása. A folyamat, számos kétségtelen előnye mellett, nem kevés prob­lémát is okoz. A kémiai szerek — amelyeknek bio­lógiai hatásuk van —, ha túlzott mértékben vagy nem megfelelő módon használják fel őket, veszé­lyeztethetik mind a környezetünk, mind az ember épségét, egészségét. Ez a helyzet teremtette meg a társadalmi igényt a kemizáció mellékhatásainak higiénés néző­pontú toxikológiai elemzésére, a higiénés­ toxikoló­gia kifejlesztésére. Napjainkban azonban már ez a diszciplína is több szakágra oszlik. Aszerint, hogy az élet melyik területén alkalmazott kémiai anya­gok vizsgálatával foglalkozik, megkülönböztetünk ipari, élelmiszer-, mezőgazdasági és környezethigié­nés toxikológiát. Az utóbbira hárul a feladat, hogy a környezetünket, a levegőt, a vizet, az emberi te­lepüléseket és ennek folytán az embert fenyegető kémiai eredetű károsítások lehetőségét még az egészségre ártalmas hatások manifesztálódása előtt felismerje, vizsgálja, megelőzze (24, 31). Gondos­kodnia kell az egész népesség biztonságáról, vagyis olyan körülmények kialakításáról, amelyek között az ivóvíz, a levegő és általában a környezet nem veszélyezteti az ember egészségét (23). Beszélünk továbbá valamennyi felsorolt ágazathoz elválaszt­hatatlanul kapcsolódóan, kísérletes higiénés­ toxiko­lógiáról, amely állatkísérletekben igyekszik megha­tározni a vegyi anyagok mérgező adagját, az emlős­szervezetre, gyakorolt károsító hatásuk mechaniz­musát, antidotum, terápiás eljárás alkalmazási le­hetőségét. Manapság az említett vizsgálatokat kö­telező elvégezni, mielőtt egy új vegyipari készít­mény piacra kerülne. A továbbiakban — a szerző munkaterületei­nek megfelelően — a kísérletes és a környezethi­­giénés­ toxikológiai ágazatokat tárgyaljuk részlete­sebben. A toxikológustól, akár tudományos, akár ipari vagy hatósági területen dolgozik, elsősorban prognózist kérnek. Hogy előrejelzést adhasson a veszélyekről, amelyek az embert és környezetét fe­nyegethetik, adatokat kell gyűjteni a vegyi anya­gok toxicitásáról, ismernie kell hatásmechanizmu­sukat. A környezet felől az embert érő kémiai ártal­mak vizsgálata közben azonban sosem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a kémiai hatások érvénye­sülésének lehetőségét befolyásolja a társadalmi környezet. Utóbbi tekintetbe vétele ezért minden elemzés során döntő fontosságú. A vegyi anyagok okozta veszély meghatározá­sa, a népességre és környezetére várhatóan kifej­tett hatásuk előrevetítése, olyan fontos feladata napjaink toxikológiájának, hogy — a mi nézőpon­tunkból — úgy jellemezhetjük a toxikológiát, mint olyan tudományt, amely a mérgezőképes, kémiai anyagok biztonságos szintjét állapítja meg. Bizonyos kémiai elemek és vegyületek azért veszélytelenek számunkra, mert a természetben már megtalálhatók voltak, amikor az élő szerve­zetek ott megjelentek. Az élőlények ezekből építet­ték fel önmagukat, alkalmazkodtak hozzájuk, vagy pedig lebontásukra, kiürítésükre megfelelő elhárító rendszereket hoztak létre. Ezek is károsak lehetnek azonban az élőkre nézve, ha olyan mennyiségben fordulnak elő, hogy az elhárító apparátusok már 2455 Néhai Sós József professzor, első mestere — aki e téma fontosságára és szépségére felhívta a figyelmét és haláláig tanácsaival segítette — emlékének ajánlja tanítványi tisztelettel a szerző. Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 40. szám 1*

Next