Orvosi Hetilap, 1982. október (123. évfolyam, 40-44. szám)
1982-10-03 / 40. szám - Dési Illés: A higiénés-toxikológia: az ember védelmezője a környezet kémiai ártalmaival szemben
Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest (főigazgató főorvos: Tóth Béla dr.) Higiénés-Toxikológiai Főosztály (főosztályvezető főorvos: Dési Illés dr.) A higiénés-toxikológia: az ember védelmezője a környezet kémiai ártalmaival szemben Dési Illés dr. Az Orvosi Hetilap indulásának 125. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány „A történések szekerét nem lehet, de nem is helyes visszafordítani. A vegyi toxikózisok veszélye miatt nem szüntethetjük meg a vegyészetet, megfelelő más lépéseket kell tenni a károsítások elkerülésére és kivédésére. A sakkjátékos a ránézve veszélyes lépésnek nem a visszavonását kéri, hanem ellenlépést tesz. A higiénikusnak is ellenlépések megtalálása a feladata a károsító behatások ellen.” Sós József Mi a toxikológia? A kérdés egyszerű, de nem is olyan könnyű rá válaszolni. A toxikológia több alaptudomány eredőjeként fejlődött ki, s maga is több tudományág része. A róla adott definíció, így gyakran csak azt a speciális területet tükrözi, amivel a meghatározást adó foglalkozik. A farmakológus például úgy látja, mint gyógyszerek mellékhatásait vizsgáló tudományt, a kémikus elsősorban a mérgek analitikai meghatározási lehetőségeinek nézőpontjából ítéli meg. De a toxikológia több, mint ezeknek a részigazságoknak az összege, több, mint csupán mérgekkel foglalkozó tudomány. A toxikológiai diszciplína ma is fejlődik és érdeklődési területe egyre szélesedik. Mi is tehát a toxikológia? E tudományág körébe még néhány évtizede is jószerével csak a klinikai, a farmakológiai és a törvényszéki toxikológia tartozott. A témával elsősorban bel- és gyermekgyógyászok, elvétve kutató, igazságügyi orvosok foglalkoztak, akiknek az érdeklődési köre főleg a gyógyszerek és néhány ipari anyag által okozott mérgezések megismerésére, gyógyítására, illetőleg kriminalisztikai esetek felderítésére szorítkozott. A háború befejezését követő években megkezdődött és azóta egyre fokozódik a mezőgazdaság, az ipar és mindennapi életünk kemizálása. A folyamat, számos kétségtelen előnye mellett, nem kevés problémát is okoz. A kémiai szerek — amelyeknek biológiai hatásuk van —, ha túlzott mértékben vagy nem megfelelő módon használják fel őket, veszélyeztethetik mind a környezetünk, mind az ember épségét, egészségét. Ez a helyzet teremtette meg a társadalmi igényt a kemizáció mellékhatásainak higiénés nézőpontú toxikológiai elemzésére, a higiénés toxikológia kifejlesztésére. Napjainkban azonban már ez a diszciplína is több szakágra oszlik. Aszerint, hogy az élet melyik területén alkalmazott kémiai anyagok vizsgálatával foglalkozik, megkülönböztetünk ipari, élelmiszer-, mezőgazdasági és környezethigiénés toxikológiát. Az utóbbira hárul a feladat, hogy a környezetünket, a levegőt, a vizet, az emberi településeket és ennek folytán az embert fenyegető kémiai eredetű károsítások lehetőségét még az egészségre ártalmas hatások manifesztálódása előtt felismerje, vizsgálja, megelőzze (24, 31). Gondoskodnia kell az egész népesség biztonságáról, vagyis olyan körülmények kialakításáról, amelyek között az ivóvíz, a levegő és általában a környezet nem veszélyezteti az ember egészségét (23). Beszélünk továbbá valamennyi felsorolt ágazathoz elválaszthatatlanul kapcsolódóan, kísérletes higiénés toxikológiáról, amely állatkísérletekben igyekszik meghatározni a vegyi anyagok mérgező adagját, az emlősszervezetre, gyakorolt károsító hatásuk mechanizmusát, antidotum, terápiás eljárás alkalmazási lehetőségét. Manapság az említett vizsgálatokat kötelező elvégezni, mielőtt egy új vegyipari készítmény piacra kerülne. A továbbiakban — a szerző munkaterületeinek megfelelően — a kísérletes és a környezethigiénés toxikológiai ágazatokat tárgyaljuk részletesebben. A toxikológustól, akár tudományos, akár ipari vagy hatósági területen dolgozik, elsősorban prognózist kérnek. Hogy előrejelzést adhasson a veszélyekről, amelyek az embert és környezetét fenyegethetik, adatokat kell gyűjteni a vegyi anyagok toxicitásáról, ismernie kell hatásmechanizmusukat. A környezet felől az embert érő kémiai ártalmak vizsgálata közben azonban sosem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a kémiai hatások érvényesülésének lehetőségét befolyásolja a társadalmi környezet. Utóbbi tekintetbe vétele ezért minden elemzés során döntő fontosságú. A vegyi anyagok okozta veszély meghatározása, a népességre és környezetére várhatóan kifejtett hatásuk előrevetítése, olyan fontos feladata napjaink toxikológiájának, hogy — a mi nézőpontunkból — úgy jellemezhetjük a toxikológiát, mint olyan tudományt, amely a mérgezőképes, kémiai anyagok biztonságos szintjét állapítja meg. Bizonyos kémiai elemek és vegyületek azért veszélytelenek számunkra, mert a természetben már megtalálhatók voltak, amikor az élő szervezetek ott megjelentek. Az élőlények ezekből építették fel önmagukat, alkalmazkodtak hozzájuk, vagy pedig lebontásukra, kiürítésükre megfelelő elhárító rendszereket hoztak létre. Ezek is károsak lehetnek azonban az élőkre nézve, ha olyan mennyiségben fordulnak elő, hogy az elhárító apparátusok már 2455 Néhai Sós József professzor, első mestere — aki e téma fontosságára és szépségére felhívta a figyelmét és haláláig tanácsaival segítette — emlékének ajánlja tanítványi tisztelettel a szerző. Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 40. szám 1*