Orvosi Hetilap, 1982. november (123. évfolyam, 45-48. szám)

1982-11-07 / 45. szám - Földes István: November 7.

November 7. Megtisztelő, egyben nagyon nehéz feladat az Orvo­si Hetilap indulásának 125. évében megemlékezést írni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. év­fordulójáról. Egy történelmi eseményről — legyen az bármennyire egyedülállóan történelemformáló — évenként írt megemlékezések ugyanis óhatatla­nul odavezet(het)nek, hogy a gyakori ismétlés hatá­sára maga az esemény szürkébbnek tűnik, vagy — jobb esetben — mítosszá, fétissé alakul. A megem­lékezést író feladata pedig éppen az, hogy a Nagy Október örök aktualitását — ma is élő, történelem­formáló jelentőségének tudatát ébren tartsa, erősít­se. Különösen fontosnak érzem ezt napjainkban, amikor a nemzetközi helyzet sajnos ismét feszül­tebbé vált, amikor még egyes nyugati kommunista pártok is a Nagy Október nyomán kialakult szocia­lista társadalmaknak az emberiség jövőjét mutató jelentőségét megkérdőjelezik. Amióta az osztálytársadalmak kialakultak for­radalmak mindig voltak és nyilván lesznek a jövő­ben is. Miért egyszeri, megismételhetetlen és örök aktualitású ezek sorában a Nagy Október? Mivel a megelőző forradalmak csupán az éppen aktuális osztály­társadalmak jellegét változtatták meg, a társadalmon belül kialakult megváltozott társadal­mi-gazdasági viszonyokat szentesítették, de az osz­tálytársadalom maradt osztálytársadalom, ahol a termelőeszközökkel rendelkező kisebbség elnyomja, kizsákmányolja a csupán saját munkaerejével ren­delkezők nagy többségét. Ezzel szemben a Nagy Október az osztálytársadalom — mint olyan — megszüntetését tűzte ki feladatául és ezt a feladatot Lenin vezetésével sikeresen végre is hajtotta. Az elmúlt 65 esztendő nem volt szakadatlan diadalmenet, de történelmi mértékkel mérve fénye­sen igazolta az október nyomán kialakult szocializ­mus élet- és fejlődőképességét, utat mutatott a vi­lág népeinek. A faekék és analfabetizmus országa Földünk vezető gazdasági, kulturális-tudományos és katonai hatalmává fejlődött, a II. világháború után létrejöttek a kelet-európai szocialista orszá­gok, majd szocialista országok alakultak Ázsiában, Afrikában, Amerikában, kialakult a szocialista vi­lágrendszer, az emberiség mai történelmének meg­határozó, jövőbe mutató ereje. Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 45. szám A mi hazánk kis ország, történelmünk megta­nított arra, hogy reálisan értékeljük helyünket, je­lentőségünket az emberiség történelmének színpa­dán; tudjuk, hogy nem a miénk a főszerep, de büszkék vagyunk arra, hogy 1919-ben a Szovjet­unió példája nyomán elsőként valósítottuk meg a nép hatalmát, majd ennek bukása és a negyedszá­zados ellenforradalom után immár több mint 3 és fél évtizede építjük szocialista társadalmunkat. Igaz, ez utóbbi időszak sem volt mentes mindig hibáktól, megpróbáltatásoktól, a fejlődés nem volt olyan egyenes vonalú, amint azt naivul és tapasz­talatlanul a felszabadulás után elképzeltük. Prob­lémáink ma is vannak, nem is kicsik, és nyilván lesznek a jövőben is. Tény azonban, hogy az elmúlt 3 és fél évtizedben népünk anyagi-kulturális és nem utolsósorban egészségügyi ellátottsági színvo­nala korábban elképzelhetetlen szintre emelkedett, reális terveink vannak a jövőre és az utóbbi évti­zedben kialakult világgazdasági válság nehéz körül­ményei között is sikerült elért eredményeinket megőrizni, ezáltal a továbbfejlődés lehetőségeit biz­tosítani. Az elmúlt 65 év nemcsak a szocialista világ­­rendszer kialakulásának, hanem egyben az ún. tu­dományos-technikai forradalomnak a korszaka is volt. A természettudományok — a század első felé­ben főleg a fizika, második felében a biológia — olyan fejlődésének voltunk és vagyunk tanúi, ami gyökeresen megváltoztatta az emberiség perspektí­váját Földünkön. A fizika eredményei, az atom­energia felszabadítása a fejlődés szinte korlátlan lehetőségeit adta a kezünkbe, az ember kilépett a világűrbe és ezen már nem is csodálkozunk, a ma gyermekének ez természetes. Ugyanez a fejlődés azonban — sajnos — az emberiség elpusztításának­­—, Földünk lakatlan pusztasággá változtatásának reális lehetőségét is megteremtette. Ezért vált nap­jainkban minden józan, gondolkodó ember számá­ra elsőrendű kérdéssé a béke megőrzésének ügye. Ezért csatlakoztunk az elsők között a világ orvosai­nak, egészségügyi dolgozóinak ahhoz a nemzetközi mozgalmához, amely az atomháború elleni küzde­lem jelszavát írta zászlajára. Joggal állapíthatjuk meg, hogy az októberben gyökerező szocialista or­szágok népei — így a mi népünk — számára a bé­ke megvédésének ügye természetes, mindennapi feladattá vált, „kormányprogramunk” alaptétele. Az utóbbi évtizedekben az öröklődésért felelős anyag természetének megismerése, a genetikai kód megfejtése, a reverz transzkriptáz és a restrikciós endonukleázok felfedezése, mindezek felhasználá­sával a genetic engineering módszereinek kidolgo­zása alapján — a fizika eredményeihez hasonlóan% 2759

Next