Orvosi Hetilap, 1982. november (123. évfolyam, 45-48. szám)
1982-11-07 / 45. szám - Földes István: November 7.
November 7. Megtisztelő, egyben nagyon nehéz feladat az Orvosi Hetilap indulásának 125. évében megemlékezést írni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulójáról. Egy történelmi eseményről — legyen az bármennyire egyedülállóan történelemformáló — évenként írt megemlékezések ugyanis óhatatlanul odavezet(het)nek, hogy a gyakori ismétlés hatására maga az esemény szürkébbnek tűnik, vagy — jobb esetben — mítosszá, fétissé alakul. A megemlékezést író feladata pedig éppen az, hogy a Nagy Október örök aktualitását — ma is élő, történelemformáló jelentőségének tudatát ébren tartsa, erősítse. Különösen fontosnak érzem ezt napjainkban, amikor a nemzetközi helyzet sajnos ismét feszültebbé vált, amikor még egyes nyugati kommunista pártok is a Nagy Október nyomán kialakult szocialista társadalmaknak az emberiség jövőjét mutató jelentőségét megkérdőjelezik. Amióta az osztálytársadalmak kialakultak forradalmak mindig voltak és nyilván lesznek a jövőben is. Miért egyszeri, megismételhetetlen és örök aktualitású ezek sorában a Nagy Október? Mivel a megelőző forradalmak csupán az éppen aktuális osztálytársadalmak jellegét változtatták meg, a társadalmon belül kialakult megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokat szentesítették, de az osztálytársadalom maradt osztálytársadalom, ahol a termelőeszközökkel rendelkező kisebbség elnyomja, kizsákmányolja a csupán saját munkaerejével rendelkezők nagy többségét. Ezzel szemben a Nagy Október az osztálytársadalom — mint olyan — megszüntetését tűzte ki feladatául és ezt a feladatot Lenin vezetésével sikeresen végre is hajtotta. Az elmúlt 65 esztendő nem volt szakadatlan diadalmenet, de történelmi mértékkel mérve fényesen igazolta az október nyomán kialakult szocializmus élet- és fejlődőképességét, utat mutatott a világ népeinek. A faekék és analfabetizmus országa Földünk vezető gazdasági, kulturális-tudományos és katonai hatalmává fejlődött, a II. világháború után létrejöttek a kelet-európai szocialista országok, majd szocialista országok alakultak Ázsiában, Afrikában, Amerikában, kialakult a szocialista világrendszer, az emberiség mai történelmének meghatározó, jövőbe mutató ereje. Orvosi Hetilap 1982. 123. évfolyam, 45. szám A mi hazánk kis ország, történelmünk megtanított arra, hogy reálisan értékeljük helyünket, jelentőségünket az emberiség történelmének színpadán; tudjuk, hogy nem a miénk a főszerep, de büszkék vagyunk arra, hogy 1919-ben a Szovjetunió példája nyomán elsőként valósítottuk meg a nép hatalmát, majd ennek bukása és a negyedszázados ellenforradalom után immár több mint 3 és fél évtizede építjük szocialista társadalmunkat. Igaz, ez utóbbi időszak sem volt mentes mindig hibáktól, megpróbáltatásoktól, a fejlődés nem volt olyan egyenes vonalú, amint azt naivul és tapasztalatlanul a felszabadulás után elképzeltük. Problémáink ma is vannak, nem is kicsik, és nyilván lesznek a jövőben is. Tény azonban, hogy az elmúlt 3 és fél évtizedben népünk anyagi-kulturális és nem utolsósorban egészségügyi ellátottsági színvonala korábban elképzelhetetlen szintre emelkedett, reális terveink vannak a jövőre és az utóbbi évtizedben kialakult világgazdasági válság nehéz körülményei között is sikerült elért eredményeinket megőrizni, ezáltal a továbbfejlődés lehetőségeit biztosítani. Az elmúlt 65 év nemcsak a szocialista világrendszer kialakulásának, hanem egyben az ún. tudományos-technikai forradalomnak a korszaka is volt. A természettudományok — a század első felében főleg a fizika, második felében a biológia — olyan fejlődésének voltunk és vagyunk tanúi, ami gyökeresen megváltoztatta az emberiség perspektíváját Földünkön. A fizika eredményei, az atomenergia felszabadítása a fejlődés szinte korlátlan lehetőségeit adta a kezünkbe, az ember kilépett a világűrbe és ezen már nem is csodálkozunk, a ma gyermekének ez természetes. Ugyanez a fejlődés azonban — sajnos — az emberiség elpusztításának—, Földünk lakatlan pusztasággá változtatásának reális lehetőségét is megteremtette. Ezért vált napjainkban minden józan, gondolkodó ember számára elsőrendű kérdéssé a béke megőrzésének ügye. Ezért csatlakoztunk az elsők között a világ orvosainak, egészségügyi dolgozóinak ahhoz a nemzetközi mozgalmához, amely az atomháború elleni küzdelem jelszavát írta zászlajára. Joggal állapíthatjuk meg, hogy az októberben gyökerező szocialista országok népei — így a mi népünk — számára a béke megvédésének ügye természetes, mindennapi feladattá vált, „kormányprogramunk” alaptétele. Az utóbbi évtizedekben az öröklődésért felelős anyag természetének megismerése, a genetikai kód megfejtése, a reverz transzkriptáz és a restrikciós endonukleázok felfedezése, mindezek felhasználásával a genetic engineering módszereinek kidolgozása alapján — a fizika eredményeihez hasonlóan% 2759