Orvosi Hetilap, 1983. március (124. évfolyam, 10-13. szám)
1983-03-06 / 10. szám - Kétyi Iván: Az extraintesztinális fertőzéseket okozó Escherichia coli patogenitási faktorai
KÉTYI IVÁN DR. Az extraintesztinális fertőzéseket okozó Escherichia coli patogenitási faktorai Pécsi Orvostudományi Egyetem, Mikrobiológiai Intézet (igazgató: Kétyi Iván dr.) Az elmúlt évtizedben a bakteriológia jelentős szemléletváltozáson ment át az extraintesztinális Escherichia coli fertőzéseik értékelésében. El kell vetnünk azt a felfogást, hogy bármely coli-törzs képes egyformán patológiás folyamatok kiváltására, ill. fenntartására. E folyamatok bizonyos pathogenitási faktorokat igényelnek. Ezek a faktorok egyike sem tekinthető azonban egyedül esszenciálisnak, egyikmásik helyettesítheti egymást, többnek hatása kombinálódhat, sőt kompetitív antagonizmus is fennállhat közöttük (tokofimbria). Az extraintesztinális coli fertőzésekben szerepet játszó és eddig ismert virulencia faktorok a következők: 1. az epitéliális felszínen megtapadást biztosító adhezinek, 2. a toxikus alfahemolizin, 3. az antifagociter, anti-komplementer hatású ,-antigének és 4. mikroba fermion szükségletét biztosító kelátorok. Az elmúlt évtizedben és fokozódó mértékben napjainkban terelődik számos, enterális patogénnel foglalkozó kutató érdeklődése az Escherichia coli (kisebb mértékben Proteus, Pseudomonas stb.) extraintesztinális kórokozó szerepére. A fokozódó érdeklődésnek nyilván alapját adják a halmozódó új ismeretek, de nem lebecsülendő szemléletünk változása sem. Nehéz ma elképzelni azokat a nehézségeket, melyek 30—50 évvel ezelőtt álltak az E. coli patogén szerepét felvető kutatók előtt. Hiszen ismert volt, hogy e mikroba tagja a bélflórának (kb. 109 csíra/g) — így az E. coli enterális patogenitásának igazolása nem egyszerűen laboratóriumi diagnosztikai probléma, de szemléleti küzdelem is volt. (Sokáig „kísértettek” olyan elképzelések, hogy a „normál” coli lesz patogén valamilyen külső hatásra.) A megoldást az E. coli antigénszerkezeti feldolgozása jelentette és ily módon egyszerű módszerrel lehetett kiválasztani a „normál” coli törzsek közül azokat az OK-típusokat, melyek pl. a csecsemők dyspepsiájáért felelősek. Ez a módszer továbbra is bevált: a később dysenteriform kórképet okozókként felismert E. coli törzsek is specifikus szerocsoportokat alkotnak (0124, 0143 stb.), sőt, az elmúlt 1—2 évtizedben leírt ún. enterotoxinogén coli törzsek is meghatározott szerocsoportokba tömörülnek. Érthető ezek után — s egyáltalán nem ritka tudománytörténeti jelenség —, hogy mikor először kezdték vizsgálni az extraintesztinális patológiás folyamatokból izolált E. coli törzseket, olyan szerv-Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 10. szám Pathogenicity factors of Escherichia coli causing extraintestinal infections. Bacteriology showed in the recent years significant change of idea cancerning the extraintestinal Escherichia coli infections. The conception that each coli strain possesses equal capacity to induce or maintain pathological processes had to be rejected. These processes require factors of certain pathogenicity. However neither of these factors can be regarded as essential alone, some of them may substitute for others, the effect of several factors may be combined, even competitive antagonism may exist among them (capsulefimbria). Virulence factors playing a role in the extraintestinal coli infectios and known so far are the following: 1. adhesines which ensure the adhesion to the epithelial surface, 2. toxic alpha-hemolysin, 3. K-antigens of antiphagocytic and anticomplementary effect, 4. chelators which supply the ferri-ion need of the microbe. csoportok — típusok után kutattak, melyek specifikusaik lennének pl. urinalis, szeptikus stb. folyamatokra. Miután azonban az derült ki, hogy ezen extraintesztinális izolátumok antigénszerkezeti megoszlása „fedi” a „normális, fekális törzsek” megoszlását — logikailag csak az a következtetés születhetett (és rögzült tankönyvi tételként), hogy ezeket a kóros folyamatokat bármely E. coli okozhatja. „Antigénszerkezeti bélyeget” kereső szemléletünk képezte akadályát annak, hogy felfigyeljünk azokra a korai adatokra, melyek azt tanúsították, hogy az extraintesztinális E. coli törzsek feltűnően gyakran hemolizálnak, vagy ezek intrakután — pl. nyúl bőrében nekrózist okoznak. Nem bogozva tovább a tudománytörténeti útvesztőket, tekintsük át vázlatosan mai megváltozott, természetesen nem teljes ismereteinket az extraintesztinális patogenitást kifejtő E. coli-ról. Szabad legyen csak az E. coli-ra szorítkoznom, egyrészt azért, mert összehasonlíthatatlanul többet tudunk róla, mint pl. a Proteusról, másrészt. . . mert személyes, kísérletes tapasztalataim idekötnek. Ma úgy látjuk, nem „bármely” E. coli képes kiváltani extraintesztinális patológiás folyamatokat, hanem csak bizonyos virulencia tényezők birtokában. Több ilyen tényező ismert és egyik-másik birtoklása rendszerint elegendő a kórokozó szerep betöltéséhez. Más szóval, úgy tűnik, nem áll fenn egyetlen tényező abszolút, esszenciális igénye és a patogenitási faktorok bizonyos kombinációja inkább gyakori. Egy vagy több ilyen tényező birtoklása — vannak ilyenre utaló még nem teljesen igazolt adatok — szerepet játszhat a kórfolyamat súlyosságában. Pl. eldönthetik — ezek szerint —, hogy a