Orvosi Hetilap, 1983. március (124. évfolyam, 10-13. szám)

1983-03-06 / 10. szám - Kétyi Iván: Az extraintesztinális fertőzéseket okozó Escherichia coli patogenitási faktorai

KÉTYI IVÁN DR. Az extraintesztinális fertőzéseket okozó Escherichia coli patogenitási faktorai Pécsi Orvostudományi Egyetem, Mikrobiológiai Intézet (igazgató: Kétyi Iván dr.) Az elmúlt évtizedben a bakteriológia jelentős szem­léletváltozáson ment át az extraintesztinális Esche­richia coli fertőzéseik értékelésében. El kell vetnünk azt a felfogást, hogy bármely coli-törzs képes egy­formán patológiás folyamatok kiváltására, ill. fenn­tartására. E folyamatok bizonyos pathogenitási fak­torokat igényelnek. Ezek a faktorok egyike sem te­kinthető azonban egyedül esszenciálisnak, egyik­másik helyettesítheti egymást, többnek hatása kom­binálódhat, sőt kompetitív antagonizmus is fennáll­hat közöttük (tok­o­fimbria). Az extraintesztinális coli fertőzésekben szerepet játszó és eddig ismert virulencia faktorok a következők: 1. az epitéliális felszínen megtapadást biztosító adhezinek, 2. a to­xikus alfahemolizin, 3. az antifagociter, anti-komp­­lementer hatású ,-antigének és 4. mikroba ferm­­­ion szükségletét biztosító kelátorok. Az elmúlt évtizedben és fokozódó mértékben napjainkban terelődik számos, enterális patogénnel foglalkozó kutató érdeklődése az Escherichia coli (kisebb mértékben Proteus, Pseudomonas stb.) ext­raintesztinális kórokozó szerepére. A fokozódó ér­deklődésnek nyilván alapját adják a halmozódó új ismeretek, de nem lebecsülendő szemléletünk válto­zása sem. Nehéz ma elképzelni azokat a nehézségeket, melyek 30—50 évvel ezelőtt álltak az E. coli pato­­gén szerepét felvető kutatók előtt. Hiszen ismert volt, hogy e mikroba tagja a bélflórának (kb. 109 csíra/g) — így az E. coli enterális patogenitásának igazolása nem egyszerűen laboratóriumi diagnosz­tikai probléma, de szemléleti küzdelem is volt. (So­káig „kísértettek” olyan elképzelések, hogy a „nor­mál” coli lesz patogén valamilyen külső hatásra.) A megoldást az E. coli antigénszerkezeti feldolgo­zása jelentette és ily módon egyszerű módszerrel lehetett kiválasztani a „normál” coli törzsek közül azokat az OK-típusokat, melyek pl. a csecsemők dyspepsiájáért felelősek. Ez a módszer továbbra is bevált: a később dysenteriform kórképet okozók­ként felismert E. coli törzsek is specifikus szerocso­­portokat alkotnak (0124, 0143 stb.), sőt, az elmúlt 1—2 évtizedben leírt ún. enterotoxinogén coli tör­zsek is meghatározott szerocsoportokba tömörül­nek. Érthető ezek után — s egyáltalán nem ritka tudománytörténeti jelenség —, hogy mikor először kezdték vizsgálni az extraintesztinális patológiás folyamatokból izolált E. coli törzseket, olyan szerv-Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 10. szám Pathogenicity factors of Escherichia coli causing extraintestinal infections. Bacteriology showed in the recent years significant change of idea cancer­­ning the extraintestinal Escherichia coli infections. The conception that each coli strain possesses equal capacity to induce or maintain pathological proces­ses had to be rejected. These processes require fac­tors of certain pathogenicity. However neither of these factors can be regarded as essential alone, some of them may substitute for others, the effect of several factors may be combined, even competi­tive antagonism may exist among them (capsule­­fimbria). Virulence factors playing a role in the extraintestinal coli infectios and known so far are the following: 1. adhesines which ensure the adhe­sion to the epithelial surface, 2. toxic alpha-hemo­lysin, 3. K-antigens of antiphagocytic and anti­­complementary effect, 4. chelators which supply the ferri-ion need of the microbe. csoportok — típusok után kutattak, melyek speci­fikusaik lennének pl. urinalis, szeptikus stb. folya­matokra. Miután azonban az derült ki, hogy ezen extraintesztinális izolátumok antigénszerkezeti megoszlása „fedi” a „normális, fekális törzsek” megoszlását — logikailag csak az a következ­tetés születhetett (és rögzült tankönyvi tételként), hogy ezeket a kóros folyamatokat bármely E. coli okozhatja. „Antigénszerkezeti bélyeget” kereső szemléletünk képezte akadályát annak, hogy fel­figyeljünk azokra a korai adatokra, melyek azt ta­núsították, hogy az extraintesztinális E. coli törzsek feltűnően gyakran hemolizálnak, vagy ezek intra­­kután — pl. nyúl bőrében nekrózist okoznak. Nem bogozva tovább a tudománytörténeti út­vesztőket, tekintsük át vázlatosan mai megváltozott, természetesen nem teljes ismereteinket az extrain­tesztinális patogenitást kifejtő E. coli-ról. Szabad legyen csak az E. coli-ra szorítkoznom, egyrészt azért, mert összehasonlíthatatlanul többet tudunk róla, mint pl. a Proteusról, másrészt. . . mert személyes, kísérletes tapasztalataim idekötnek. Ma úgy látjuk, nem „bármely” E. coli képes kiváltani extraintesztinális patológiás folyamatokat, hanem csak bizonyos virulencia tényezők birtoká­ban. Több ilyen tényező ismert és egyik-másik bir­toklása rendszerint elegendő a kórokozó szerep be­töltéséhez. Más szóval, úgy tűnik, nem áll fenn egyetlen tényező abszolút, esszenciális igénye és a patogenitási faktorok bizonyos kombinációja inkább gyakori. Egy vagy több ilyen tényező birtoklása — vannak ilyenre utaló még nem teljesen igazolt adatok — szerepet játszhat a kórfolyamat súlyos­ságában. Pl. eldönthetik — ezek szerint —, hogy a

Next