Orvosi Hetilap, 1983. június (124. évfolyam, 23-26. szám)
1983-06-05 / 23. szám - Dömök István: Poliomyeloitis: új felismerések, kiújult viták és a hazai helyzet
DÖMÖK ISTVÁN DR. Poliomyelitis: új felismerések, kiújult viták és a hazai helyzet Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató főorvos: Tóth Béla dr.) Járványügyi és Mikrobiológiai Főosztály (főosztályvezető főorvos: Dömök István dr.) Az utóbbi években a „bénulás-szűrővizsgálatok” felfedték, hogy a fejlődő országokban a poliomyelitis endémiás maradt ugyan, de az évi átlagos morbiditás már hosszú ideje olyan magas vagy még magasabb szintű, mint amilyen a fejlett országokban a járványos periódusban volt. Ezen tény alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a poliomyelitis egyes járványtani tételei felülvizsgálatra szorulnak és hogy a világ fejlődő részében is hatékony intézkedéseket kell tenni a poliomyelitis leküzdése érdekében. Napjainkban azonban ismét vita tárgyát képezi, hogy az élő vagy elölt vakcina használata előnyösebb-e a megelőzésre a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt. A fejlett országok többsége a poliomyelitist az élő vakcina használatával küzdötte le, bár kétségtelenül annak árán, hogy néhány vakcinával összefüggő poliomyelitises eset fordult elő a recipiensek és kontaktok között. Ugyanakkor kiderült, hogy az élő vakcina a fejlődő országokban kevésbé hatékony, mint a fejlett országokban, néhány olyan faktor jelenléte miatt, melyek a vakcinatörzsek implantációját gátolják. Ezek a problémák az elölt vakcina újraértékelési irányzatához vezettek hangoztatva, hogy az különösen a jelenlegi továbbfejlesztett formájában a fejlett országokban legalább olyan hatékony, a fejlődő országokban pedig hatékonyabb, mint az élő vakcina és ugyanakkor használata kockázatmentes. Az állítások alapját azonban járványügyi megerősítésre szoruló elméleti megfontolások és a fejlődő országokban végzett kísérleti oltások laboratóriumi eredményei képezték, valamint néhány speciális helyzetű országban nyert tapasztalatok, melyek alig szolgálhatnak modellként más fejlett, de még kevésbé a fejlődő országoknak. Az élő vakcina használatának eredményeként hazánkban 1961 és 1981 között az évi átlagos morbiditás 0,03%poo-re csökkent a vakcina használatát megelőző 5 évben észlelt 12%poo-ről. Járványügyi és virológiai vizsgálatok alapján valószínűsíthető volt, hogy az 1961 óta észlelt 57 eset közül 47 vakcinációval összefüggő volt. A hazai speciális vakcinációs gyakorlat lehetővé tette a vakcináció kockázatának meghatározását fogékony recipiensekre (1. típus: 0,99; 2. típus: 0—0,65; 3. típus: 7,92—8,91 per millió) és fogékony potencionális kontaktokra (1. típus: 0; 2. típus: 3,62; 3. típus: 4,35—4,97 per millió) vonatkoztatva. Röviden ismertetésre kerülnek az élő és elölt vakcina fejlesztési kilátásai. Poliomyelitis: new revelations, renewed polemics and the Hungarian experiences. In recent years the „lameness surveys” revealed that in developing countries the mean annual incidence rate of poliomyelitis under endemic conditions might long have been as high as, or even higher than, that observed in developed countries during the epidemic period. This fact made it clear that certain dogmas on epidemiology of poliomyelitis should be revised and that there is an urgent need to institute effective control measures against poliomyelitis also in the developing part of the world. It is, however, debated nowadays again which is the vaccine of choice for control — live or killed — in developed and developing countries alike. Majority of developed countries have conquered poliomyelitis by the use of live vaccine, though its price had to be paid by some vaccine associated poliomyelitis cases among recipients and contacts. The same time the live vaccine turned out to be less efficient in developing than in the developed countries due to the presence of certain factors impeding the implantation of vaccine strains. These problems led to a movement for reassessment of killed vaccine with suggestions that it is potent both in developed and developing countries especially in its developed form and the same time it is free from any risk. These statements were based, however, on theoretical considerations and on virological results of certain field trials carried out in developing countries needing epidemiological confirmations as well as on experiences gained in some countries whose successes are not valid models for other developed or for developing countries. As a result of use of live vaccine in Hungary the mean annual incidence rate of poliomyelitis has declined to 0.03 per 100 000 population between 1961 and 1981 from a level of 12 per 100 000 observed in a five year period prior to its introduction. Epidemiological and virological investigations indicated that 47 of 57 cases observed in the vaccination era had actually been vaccine associated cases. Circumstances connected with the special vaccination practice in Hungary made it possible to estimate the risk of vaccinations for susceptible recipients (type 1:0.99; type 2:0—0.65; type 3:7.92—8.91 per million) and for susceptible potential contacts (type 1: nil, type 2:3.62; type 3: 4,35—4.97 per million). The perspectives for development of live and killed vaccine are briefly summarized. Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 23. szám 19 % 1 m