Orvosi Hetilap, 1983. december (124. évfolyam, 49-52. szám)

1983-12-04 / 49. szám - Kecskeméti Valéria: Proszanoidok (prosztaglandinok, tromboxánok, prosztaciklin) és leukotriének

baduló PGE2-nek szerepe lehet (35). A szimpatikus végkészülékeken a PGE-k gátolják, a noradrenalin felszabadulását és így modulálhatják a neurokémiai transzmisszió folyamatát (36, 114). A PGE-k és PGI2 érzékenyítik az afferens ros­tok fájdalomérző végkészülékeit a kémiai és me­chanikai ingerek iránt (37, 38). Ez a hatás az értágító és ödémakeltő hatással együtt hozzájárul ahhoz, hogy a PGE származékok és PGIi szerepet játszanak a gyulladás körfolya­matában (38). Az endokrin rendszerre való hatásnál is eltér­nek egymástól az in vitro és in vivo kísérleti ada­tok pl. a PGF2a in vitro serkenti a prolactin és go­­nadotróp hormon elválasztást, in vivo alkalmazva éppen ellentétes hatást fejt ki (39, 4). In vivo mind a PGE, mind az F származékok serkentik az ACTH elválasztást (40). A metabolikus hatások közül kiemelném, hogy számos PG rendelkezik inzulinszerű hatásokkal (29), a csontokból történő Ca-mobilizációs hatás parathormonszerű (43), végül a PGE-k már igen kis koncentrációban gátolják a lipolízist, vagyis a tri­­gliceridekből történő szabad zsírsav felszabadulást (22). A prosztaglandinok hatásukat nagyrészt sze­lektív támadásponton, receptoron keresztül fejtik ki. Kötési kísérletekkel bizonyították a PGEi, E2 és F2a receptorokat (19). A prosztaglandinok hatá­sának hátterében a ciklikus­­nukleotidokra való ha­tás áll. A legtöbb esetben a cAMP szintje nő, azon­ban van olyan hatás, mely cAMP szint csökkenés­sel jár, pl. a TxA2 csökkenti a vérlemezkék cAMP szintjét a PGEi lipolízist gátló hatásánál is cAMP szint csökkenés észlelhető (41, 42). Nem ilyen egy­értelmű a prosztaglandinok kapcsolata a cGMP rendszerrel (42). Az endogén prosztaglandinok feltételezett szerepe fiziológiai és patofiziológiai folyamatokban A prosztaglandinok ubiquiter anyagok, gya­korlatilag minden sejtben termelődhetnek. Befo­lyásolhatják a többi endogén anyag (transzmitte­­rek, ionok) hatását, ezen moduláló szerepük követ­keztében szinte minden élettani folyamatban sze­repet játszhatnak. A menstruációs váladékban és az ondóban ki­mutatott igen nagy mennyiségű prosztaglandin alapján arra következtetünk, hogy a prosztaglan­dinok szerepet játszanak a szaporodási folyama­tokban. Befolyást gyakorolhatnak a megterméke­nyítésre, a pete transportjára, implantációjára (26, 27, 28). Szülés és spontán abortusz alatt a méh és a vér PGE2 és F2a koncentrációja megnő, ami arra mutat, hogy a PG-k szerepet játszanak a szülés megindulásában, illetve a spontán abortuszok ke­letkezésében (26, 27, 28, 53). A ciklooxigenáz-béní­­tó szalicilátok csökkentik az uterus kontraktilitá­­sát, elnyújtják a terhességet, ezért alkalmazták koraszülések kivédésére (49, 50). Bár ezen szerek­nek a véralvadásra és a magzati kardiovaszkuláris rendszerre való hatása nem elhanyagolható (48, 53). A magzati vér prosztaglandin (főleg PGI2) kon­centrációja nagyobb, mint az újszülötteké (48, 47). A prosztaglandinok részt vesznek a lepényi vérke­ringés szabályozásában, a PGF2a és TxA2 az umbi­­licoplacentáris ér szűkületét, a PGI2 a tágulatát váltja ki. A magzati vérkeringés szabályozása szempontjából döntő a ductus arteriosust szűkítő PGF2a, TxA2 és a tágító hatású PGI2, PGE2 aránya. Szüléskor a PGI2 vérszintje csökken, a ductus arte­riosus érzékenysége a szűkítő hatású PGF2a, TxA2 iránt megnő, míg a tágító hatású PGE2 és PGI2 iránt csökken, mindez hozzájárul a ductus arterio­sus elzáródásához (48). A PGE2 és PGI2 kulcsszere­pet játszik a ductus arteriosus átjárhatóságának biztosításában. Ezt a hatásukat felhasználják a kongenitális szívbeteg gyerekek kezelésében (48, 112). Jelentős a szerepe a gyulladás rendkívül bo­nyolult kórfolyamatában, azonban a részfolyama­tokat az egyes PG származékok nem egyformán befolyásolják. A PGE2 például fokozza a bradikinin fájdalom és ödémakiváltó hatását, ugyanakkor a hízósejtekből való mediátor felszabadulást gátolja. Az utóbbi reakciót a PGD2 ellentétes irányba be­folyásolja (37, 38). Bizonyos betegségek pathogenezisében jelen­tős faktor a prosztaglandin túltermelés. Solid tu­morok (pajzsmirigy cc., vese adenocc. stb.) eseté­ben észlelt csontmetastasis és hypercaliaémia együtt jár PGE2 túltermeléssel (43). A PGE-k ismert osteolytikus aktivitása szerepet játszhat a perio­­dontális betegséget kísérő csontresorpcióban (19). A hízósejtes infiltrációval járó betegségek kísérő­tünete a PGD2 túltermelés (51). A PGE2 és PGF2a, illetve a TxA és PGI2 közötti egyensúly megbom­lása következtében kialakult hörgőtónus változás szerepet játszhat az asztma körfolyamatában (56, 57). A tanulmány limitált terjedelme csak azt en­gedi meg, hogy a prosztaglandinok hatására vonat­kozó könyvtárnyi (19, 22, 52, 54, 55) irodalomból vázlatos áttekintést adjon és inkább az utóbbi 5— 6 évben felismert prosztaciklin és lukotriének sze­repét tárgyalja részletesebben. Prosztaciklin A prosztaciklin és prosztaglandinok bioszinté­zise szorosan összefügg egymással. A szervezetben egy, kettő, illetve három kettős kötést tartalmazó prosztaglandinok keletkezhetnek: biológiailag a két kettős kötésű prosztaglandinok a legfontosab­bak. Az egy kettős kötésű PG-ok a dihomo-/3-lino­­lénsavból keletkeznek. A két kettős kötésű PG-ok (így a prosztaciklin és tromboxán A2 is) és a leu­­kotriének bioszintézisének közös kiindulóanyaga az arachidonsav. A három kettős kötést tartalmazó PG-ok szintézise az eikozapentaénsavból indul ki. Noha az egyes és hármas kötést tartalmazó prosz­taciklin (PGI1 és PGI3) jelentősége kisebb, mint az irodalomban egységesen prosztaciklinnek nevezett PGI2-nek, egyes szerzők az eszkimók csökkent szív­­infarktus hajlamát összefüggésbe hozták az ennél a népcsoportnál észlelt három kettős kötést tartal­mazó prosztaglandinok bioszintézisének dominán- 2969

Next