Orvosi Hetilap, 1984. szeptember (125. évfolyam, 36-40. szám)
1984-09-02 / 36. szám - Jelenik Zsuzsanna - Káli Gábor - Timár László - Budai József: Neuroinfekciók gyermekkorban
JELENIK ZSUZSANNA DR., KAY GÁBOR DR., TÍMÁR LÁSZLÓ DR., ÉS BUDAI JÓZSEF DR. Neuroinfekciók gyermekkorban Fővárosi László Kórház (főigazgató: Várnai Ferenc dr.), I. Gyermekosztály (főorvos: Budai József dr.) A szerzők 236 neuroinfekcióban megbetegedett gyermek kezelésében szerzett tapasztalataikat ismertetik, különös tekintettel a kóroki diagnózis felállításának lehetőségeire és az egyes kórképek kórjóslatára. A kóroki diagnózist a meningitis purulenta esetekben 22/32 arányban, a 108 meningitis sorosában 73%-ban, a 87 encephalitisben pedig 78%-ban sikerült tisztázni. A bakteriális infekciók közül leggyakoribb a N. meningitidis (15/32) fertőzés volt. Az egyéb eredetű purulens meningitisekben többször találtak otogén gócot (8/17). A vírusfertőzések között a mumpszvírus kóroki szerepe igazolódott leggyakrabban (meningitisben 71/108, encephalitisben 11/87); jelentős volt az enterovírusok aránya is (40/195). Betegeik közül mindössze három halt meg: egy herpes encephalitisben, egy másik varicella encephalitisben, a harmadik pedig septicus endocarditisből eredő, multiplex agytályogban. Neuroinjections in childhood. The authors report on their experiences regarding possibilities of the establishment of aetiological diagnosis, and prognosis of the individual clinical pictures, in connection with the treatment of 236 children suffering from neuroinfections. The proportion of aetiological diagnoses was 22 from 32 purulent meningites, 73 per cent from 108 aseptic meningites, and 78 per cent in the case of 87 patients suffering from encephalitis. N. meningitidis was the most frequent (15/32) among bacterial infections. Otogenic foci were frequently detected (8/17) in cases of purulent meningitis of other aetiology. The aetiological role of mumps virus has been verified most frequently (71 from 108 meningites, and 11 from 87 encephalitis) among virus-infections, nevertheless, the contribution of enteroviruses (40 from 195) proved to be important, too. Three of the patients died: one from herpetic encephalitis, a second due to varicella-encephalitis, and the third suffering from multiple cerebral abscesses, which originated from septic endocarditis. Az idegrendszer akut gyulladásos betegségei a legsúlyosabb infekciós kórképek közé tartoznak. A halálozás még a modern therápiás lehetőségek birtokában is magas: gennyes meningitisekben 5— 15% (3, 29), encephalitisekben — a kóroktól függően — 5—50% is lehet (15, 16, 30). A túlélők között nagy számban marad vissza idegrendszeri károsodás. Legrosszabb a prognózis a fiatal csecsemők és az idős emberek között, de gyermekkorban sem ritka a súlyos lefolyás. A betegség kimenetele szempontjából döntő jelentőségű a korai diagnózis, valamint a kórokozónak megfelelő, célzott therápia azonnali megkezdése. Ez a feltétel a legutóbbi időkig elsősorban arra vonatkozott, hogy a kezelhető bakteriális meningitiseket elkülönítsük a therápiát nem igénylő vagy kóroki szempontból befolyásolhatatlan vírusmeningitisektől és encephalitisektől. Újabban, a néhány hatásosnak tűnő antivirális szer birtokában, a virális encephalitisek gyors differenciáldiagnózisa is életfontosságú lehet (12). Jelen munkánkban a kóroki diagnózis felállítására való törekvés eredményességét, valamint a gyermekkori akut idegrendszeri gyulladásos betegségek kórjóslatát kívántuk felmérni, a hazai diagnosztikus és therápiás lehetőségek között. Beteganyag és módszerek 1976. január 1. és 1982. december 31. között 236 neuroinfekcióban szenvedő gyermeket ápoltunk. Be. Ideggyógyász Konziliárius Orvosi Hetilap 1984. 125. évfolyam, 36. szám toganyagunkban szerepel további 15 gyermek, akiknek súlyos idegrendszeri betegsége — a gyanú ellenére — nem bizonyult infekciós eredetűnek. A betegek életkora 1—13 év volt, mindössze egy volt 1 évnél fiatalabb (7 hónapos). Diagnosztikus vizsgálatok: A klinikai kép, a neurológiai státus rögzítése mellett valamennyi betegben történt liquorvizsgálat, Pándy-reakció, összfehérje- és cukorkoncentráció mérése, a sejtszám, az üledék qualitatív vizsgálata, esetenként benzoe-görbe felvétele. Enchephalitisre utaló gyanújel fennállásakor elektroencephalogram (EEG) is készült. A felsoroltakat szükség esetén radiológiai vizsgálat (mellkas-, orrmelléküreg-, fül-, koponyaröntgen, ritkán computertomographia), valamint szemészeti és orr-fül-gégészeti konzílium egészítette ki. Kóroki vizsgálatok: Bakteriológiai vizsgálat történt valamennyi liquormintából: tenyésztés és az üledék mikroszkópos vizsgálata. A liquort levétele után azonnal a mikrobiológiai laboratóriumba továbbították. Ha ennek bármilyen akadálya volt, a mintát bouillonba vettük le és a táptalajra történő leoltásáig 37 °C-on termosztátban tartottuk. Esetenként haemocultura, torokváladék, arcüregpunctátum, fülműtéti váladék bakteriológiai vizsgálata is történt. Vírusvizsgálatot végeztünk minden olyan betegben, akinek liquora nem volt makroszkóposan purulens. Vírusizolálásra liquormintét, székletet és torokmosó folyadékot vettünk, a vírus-serológiai vizsgálatok savópárból történtek. A vírus kóroki szerepét valószínűsítettük, ha a megfelelő klinikai kép mellett az adott vírussal történt infekció laboratóriumi vizsgálatban is igazolódott: sikeres lett a vírusizolálás, a savóban specifikus IgM szaporulat, illetve a savópárban legalább négyszeres ézeremelkedés mutatkozott. A mikrobiológiai vizsgálatokat a László Kórház Mikrobiológiai Laboratóriuma, illetve az Országos Közegészségügyi Intézet Vírusosztálya végezte. 1 2171