Orvosi Hetilap, 1984. szeptember (125. évfolyam, 36-40. szám)

1984-09-02 / 36. szám - Jelenik Zsuzsanna - Káli Gábor - Timár László - Budai József: Neuroinfekciók gyermekkorban

JELENIK ZSUZSANNA DR., KAY GÁBOR DR.,­ TÍMÁR LÁSZLÓ DR., ÉS BUDAI JÓZSEF DR. Neuroinfekciók gyermekkorban Fővárosi László Kórház (főigazgató: Várnai Ferenc dr.), I. Gyermekosztály (főorvos: Budai József dr.) A szerzők 236 neuroinfekcióban megbetegedett gyer­mek kezelésében szerzett tapasztalataikat ismerte­tik, különös tekintettel a kóroki diagnózis felállítá­sának lehetőségeire és az egyes kórképek kórjósla­tára. A kóroki diagnózist a meningitis purulenta esetekben 22/32 arányban, a 108 meningitis sorosá­ban 73%-ban, a 87 encephalitisben pedig 78%-ban sikerült tisztázni. A bakteriális infekciók közül leg­gyakoribb a N. meningitidis (15/32) fertőzés volt. Az egyéb eredetű purulens meningitisekben több­ször találtak otogén gócot (8/17). A vírusfertőzések között a mumpszvírus kóroki szerepe igazolódott leggyakrabban (meningitisben 71/108, encephalitis­ben 11/87); jelentős volt az enterovírusok aránya is (40/195). Betegeik közül mindössze három halt meg: egy herpes encephalitisben, egy másik varicella en­cephalitisben, a harmadik pedig septicus endocar­­ditisből eredő, multiplex agytályogban. Neuroinjections in childhood. The authors report on their experiences regarding possibilities of the es­tablishment of aetiological diagnosis, and prognosis of the individual clinical pictures, in connection with the treatment of 236 children suffering from neuroinfections. The proportion of aetiological diag­noses was 22 from 32 purulent meningites, 73 per cent from 108 aseptic meningites, and 78 per cent in the case of 87 patients suffering from encephali­tis. N. meningitidis was the most frequent (15/32) among bacterial infections. Otogenic foci were fre­quently detected (8/17) in cases of purulent menin­gitis of other aetiology. The aetiological role of mumps virus has been verified most frequently (71 from 108 meningites, and 11 from 87 encephalitis) among virus-infections, nevertheless, the contribu­tion of enteroviruses (40 from 195) proved to be important, too. Three of the patients died: one from herpetic encephalitis, a second due to vari­cella-encephalitis, and the third suffering from multiple cerebral abscesses, which originated from septic endocarditis. Az idegrendszer akut gyulladásos betegségei a legsúlyosabb infekciós kórképek közé tartoznak. A halálozás még a modern therápiás lehetőségek bir­tokában is magas: gennyes meningitisekben 5— 15% (3, 29), encephalitisekben — a kóroktól függően — 5—50% is lehet (15, 16, 30). A túlélők között nagy számban marad vissza idegrendszeri károsodás. Leg­rosszabb a prognózis a fiatal csecsemők és az idős emberek között, de gyermekkorban sem ritka a sú­lyos lefolyás. A betegség kimenetele szempontjából döntő jelentőségű a korai diagnózis, valamint a kórokozónak megfelelő, célzott therápia azonnali megkezdése. Ez a feltétel a legutóbbi időkig első­sorban arra vonatkozott, hogy a kezelhető bakteriá­lis meningitiseket elkülönítsük a therápiát nem igénylő vagy kóroki szempontból befolyásolhatatlan vírusmeningitisektől és encephalitisektől. Újabban, a néhány hatásosnak tűnő antivirális szer birtoká­ban, a virális encephalitisek gyors differenciáldiag­nózisa is életfontosságú lehet (12). Jelen munkánkban a kóroki diagnózis felállítá­sára való törekvés eredményességét, valamint a gyermekkori akut idegrendszeri gyulladásos beteg­ségek kórjóslatát kívántuk felmérni, a hazai diag­nosztikus és therápiás lehetőségek között. Beteganyag és módszerek 1976. január 1. és 1982. december 31. között 236 neuroinfekcióban szenvedő gyermeket ápoltunk. Be­. Ideggyógyász Konziliárius Orvosi Hetilap 1984. 125. évfolyam, 36. szám toganyagunkban szerepel további 15 gyermek, akik­nek súlyos idegrendszeri betegsége — a gyanú elle­nére — nem bizonyult infekciós eredetűnek. A be­tegek életkora 1—13 év volt, mindössze egy volt 1 évnél fiatalabb (7 hónapos). Diagnosztikus vizsgálatok: A klinikai kép, a neu­rológiai státus rögzítése mellett valamennyi betegben történt liquorvizsgálat, Pándy-reakció, összfehérje- és cukorkoncentráció mérése, a sejtszám, az üledék quali­tatív vizsgálata, esetenként benzoe-görbe felvétele. En­­chephalitisre utaló gyanújel fennállásakor elektroence­­phalogram (EEG) is készült. A felsoroltakat szükség esetén radiológiai vizsgálat (mellkas-, orrmelléküreg-, fül-, koponyaröntgen, ritkán computertomographia), va­lamint szemészeti és orr-fül-gégészeti konzílium egészí­tette ki. Kóroki vizsgálatok: Bakteriológiai vizsgálat történt valamennyi liquormintából: tenyésztés és az üledék mikroszkópos vizsgálata. A liquort levétele után azon­nal a mikrobiológiai laboratóriumba továbbították. Ha ennek bármilyen akadálya volt, a mintát bouillonba vettük le és a táptalajra történő leoltásáig 37 °C-on ter­mosztátban tartottuk. Esetenként haemocultura, torok­váladék, arcüregpunctátum, fülműtéti váladék bakte­riológiai vizsgálata is történt. Vírusvizsgálatot végeztünk minden olyan beteg­ben, akinek liquora nem volt makroszkóposan purulens. Vírusizolálásra liquormintét, székletet és torokmosó folyadékot vettünk, a vírus-serológiai vizsgálatok savó­párból történtek. A vírus kóroki szerepét valószínűsí­tettük, ha a megfelelő klinikai kép mellett az adott ví­russal történt infekció laboratóriumi vizsgálatban is igazolódott: sikeres lett a vírusizolálás, a savóban spe­cifikus IgM szaporulat, illetve a savópárban legalább négyszeres ézeremelkedés mutatkozott. A mikrobiológiai vizsgálatokat a László Kórház Mikrobiológiai Laboratóriuma, illetve az Országos Köz­egészségügyi Intézet Vírusosztálya végezte. 1 2171

Next