Orvosi Hetilap, 1985. június (126. évfolyam, 22-26. szám)

1985-06-02 / 22. szám - Schneider Imre: Dr. Melczer Miklós (1891-1985)

Dr. Melczer Miklós (1891. dec. 3 —1985. márc. 7.) Magas kora ellenére mégis váratlanul hunyt el a mindig fiatalos mozgású s csaknem a halála napjáig a klinikára dolgozni bejáró Melczer pro­fesszor. Budapesten született és az Egyetem Orvos­karára beiratkozva már fiatal medikusként éve­ken át dolgozott a II. sz. Anatómiai Intézetben. 1918-ban történt orvossá avatása után a László Kórházban dolgozott. A fertőző betegségek klini­­kuma ismeretének birtokában nyert felvételt a Nékám-klinikára. Számos dolgozata jelent meg in­nen a Bőrklinikáról és mint kiemelkedő tudású klinikus került Kaposvárra a bőrgyógyászati osz­tály élére. Mint széles látókörű és nagy tapaszta­latú klinikus rögtön felismerte a tudományos mun­ka lehetőségét e helyen is és a pécsi Bőrklinikára bejárva lett magántanár Beck Soma, ill. hirtelen közbejött halála miatt Berde Károly professzor alatt. Az üresedésben lévő szegedi Bőrgyógyászati Klinika élére 1936-ban került és 1940-ben — mi­vel Berde Károly professzor Kolozsvárra, a Bőr­­gyógyászati Klinika élére kapott kinevezést — Pécs­re ment és mint a klinika igazgatója működött 1962-ig. Egész életében a hallatlan szorgalom, pontos időbeosztás, az összefüggések keresése s a beteg­ágy mellől kiinduló kísérletes laboratóriumi mun­ka jellemezték. A Szegeden eltöltött 4 éves mun­kásságával megalapítója lett hazánkban az expe­rimentális dermatológiának. Mintegy 200 tudomá-Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 22. szám nyos közleményében számos alapvető megállapí­tást vetett papírra, életét mégis a monographiák kiadása jellemezték. 1942-ben jelent meg a kitűnő „Lymphogranuloma inguinale” c. munkája, majd 1961-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvilágot a „Praecancerosen und primäre Kreb­se der Haut” c. ,kötete. Nyugdíjas korában az „otium cum dignitate”-t mellőzve pontosan és változatlanul járt be a kli­nikára s dolgozott a laboratóriumban, olvasta a szűkebb szakmai, valamint a határterületi folyó­iratokat, írt és publikált. Nyugdíjas korában je­lent meg külföldön a felkérésre írt két könyvfeje­zete: 1. Pathologische Anatomie des Lymphogra­nuloma inguinale. In: Holb. der Haut­, u. Geschl. Kr. Erg. VI/I. S. 496—544. 1964. Springer; 2. Elect­rometric studies in skin cancer. In: Andrade, R. et al.: Cancer of the skin. Vol. 1. pp. 193—313. 1976. Saunders, Toronto. — A 90-ik életévében jelent meg a „A psoriasis vulgaris kór- és gyógytana az újabbkori kutatások tükrében” c. munkája (Orvos­tud. akt. probl. 1981, 39, 47—88.) s talán utolsóként megjelent írását az Experientia közölte 1984-ben. A kitűnő gyógyító orvos, a méltán elismert oktató és a nemzetközileg is ismert és becsült ku­tató számos elismerésben és kitüntetésben része­sült. 1952-ben az orvostudományok doktora lett és 1955-ben Kossuth-díjat kapott. A Munka Érdem­rend arany fokozatával 1962-ben és 1981-ben tün­tették ki. & 1327

Next