Orvosi Hetilap, 1985. október (126. évfolyam, 40-43. szám)

1985-10-06 / 40. szám - Bánóczy Jolán - Scheinin, Arje - Esztári Imre - Szőke Judit - Hadas Éva - Zimmermann Péter: Xilittartalmú édességek cariespreventív hatásának vizsgálata gyermekotthonokban

Anyag és módszer Anyag: Vizsgálatainkat 1981-ben, 990, 6—11 év közötti, otthonban élő gyermek részvételével kezdtük. A gyermekeket, akik 11 különböző helyen (intézetben) voltak, kísérleti (xilit=X), összehasonlító (fluor=F) és kontroll (K) csoportokra osztottuk (1. táblázat). Három év után, 1984-ben összesen 689 olyan gyermek maradt, aki a kísérletben végig részt vett. Ebből 278 gyermek tartozott a xilit csoportba, 266 a fluor-, és 145 a kontrollcsoportba. A lányok száma (n=279) — különösen a kontrollcsoportban — szigni­fikánsan alacsonyabb volt, mint a fiúk száma (n= 410). Étrend. A xilit csoportba tartozó gyermekek szi­lárd formában, ötszöri fogyasztásra elosztva, napi 14- 20 g xilitet tatalmazó édességet kaptak, melyet az első hetekben fokozatosan emelkedő adagban adtunk. A xilites édességeket rágógumi, gumicukorka és nápolyi formájában adagoltuk. A kísérlet során az édességek formáját, ízét többször változtattuk, hogy az egyhan­gúságot elkerüljük. A gyermekek normális étrendjét nem módosítottuk, cukorfogyasztását nem korlátoz­tuk. A gyermekek a kísérlet három éve alatt folya­matosan orvosi felügyelet alatt álltak. A xilites cso­port ezenkívül 10% xilittartalmú nátrium-monofluo­­rofoszfát (0,8%) tartalmú fogpasztát használt. Az összehasonlító (fluor) csoport két alcsoportból állt. Az egyik csoport: a) (n=210) naponta 200 ml te­jet kapott, melyben 0,75 mg fluort adagoltunk nátri­­umfluorid formájában, ezek a gyermekek szorbit- és xilitmentes nátrium-monofluorofoszfát (0,8%) tartal­mú fogyasztát használtak. A másik alcsoport: b) (n= 56) természetes magas fluoridtartalmú ivóvizet fo­gyasztott (3,00—3,42 ppmF), a kísérlet végéig ezek a gyermekek átlag 5,1 éven keresztül részesültek a fluo­­ridprevencióban. A kontrollcsoport különböző, kereskedelemben kapható fluoros és fluormentes fogpasztákat használt. Vizsgálati módszer: A fogazat vizsgálatát a többi vizsgálattal együtt a kísérlet megkezdésekor és utána mindig ugyanabban a hónapban, évente végeztük, két (magyar és finn) team segítségével, akiket előzetesen, és a kísérlet folyamán évente kalibráltunk. A cariesvizsgálatok tükör és hegyes szonda se­gítségével történtek. A gyermekotthonokba hordoz­ható felszereléseket vittünk. A fogakat rendszeresen átvilágítottuk száloptikás készülékkel, ami főleg az approximalis és occlusalis cariesek diagnosztikájában jelentett előnyt. Röntgenvizsgálatokat nem végeztünk. Az adatokat speciálisan szerkesztett, optikai le­olvasásra alkalmas íveken rögzítettük, melyeken sze­repelt az intézet és a gyermek kódszáma, nem és szü­letésének adatai. A caries meghatározását Radike (28) módszere alapján végeztük, melyet a W. H. O. ajánlá­sa (37) szerint módosítottunk. Négy mélységi fokoza­tot különböztettünk meg, és minden egyes fogfelszínt külön regisztráltunk. Az adatok értékelése során célunk volt meghatá­rozni: — a cariesintenzitás (DMF-T és DMF-S) alakulá­sát az alapvizsgálatok és a következő, éves vizsgála­tok során, kísérleti csoportok szerint; — a cariesszaporulatot a xilites-, fluoros és kont­rollcsoportban, életkor szerint is vizsgálva; — az esetleges várható cariesredukció mértékét a kísérleti csoportban. Az adatok analízisét a turku­i Egyetem és a W. H. O. genfi számítóközpontja segítségével, más közle­ményünkben részletesen leírt statisztikai módszerek­kel értékeltük (Scheinin 1985.). Eredmények 1. A cariesintenzitás alakulását 1981 és 1984 között, fogak (DMF-T) és fogfelszínek (DMF-S) szerint az 1.-2. ábra mutatja. Az alapvizsgálatok során a xilites csoportban szignifikánsan magasabb volt a cariesintenzitás, mint a fluoros és kontroll­csoportban. A cariesintenzitás (szuvas, tömött és hiányzó fogak és fogfelszínek egy főre eső átlaga) a három kísérleti év alatt mindhárom csoportban emelkedő tendenciát mutatott. 2. A cariesszaporulat mértékét az egyes kísér­leti csoportokban a 2. táblázat mutatja. A xilit cso­portban a cariesszaporulat jelentősen alacsonyabb volt, mint a két másik csoportban. Statisztikailag szignifikáns különbséget észleltünk mind a fogak, mind a fogfelszínek szerint a X/K csoport és a X/F csoport három éves cariesszaporulata között. A fogfelszínek szerinti cariesszaporulat a fluoros csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportban (F/K). 3.-4. ábra: A cariesszaporulat alakulása az egyes csoportokban, korosztályok szerint. ESET 5. ábra: Streptococcus mutans kategóriák százalékos megoszlása a kísérleti csoportokban (Orsós M. 26.): 2449

Next