Orvosi Hetilap, 1985. október (126. évfolyam, 40-43. szám)
1985-10-06 / 40. szám - Bánóczy Jolán - Scheinin, Arje - Esztári Imre - Szőke Judit - Hadas Éva - Zimmermann Péter: Xilittartalmú édességek cariespreventív hatásának vizsgálata gyermekotthonokban
Anyag és módszer Anyag: Vizsgálatainkat 1981-ben, 990, 6—11 év közötti, otthonban élő gyermek részvételével kezdtük. A gyermekeket, akik 11 különböző helyen (intézetben) voltak, kísérleti (xilit=X), összehasonlító (fluor=F) és kontroll (K) csoportokra osztottuk (1. táblázat). Három év után, 1984-ben összesen 689 olyan gyermek maradt, aki a kísérletben végig részt vett. Ebből 278 gyermek tartozott a xilit csoportba, 266 a fluor-, és 145 a kontrollcsoportba. A lányok száma (n=279) — különösen a kontrollcsoportban — szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a fiúk száma (n= 410). Étrend. A xilit csoportba tartozó gyermekek szilárd formában, ötszöri fogyasztásra elosztva, napi 14- 20 g xilitet tatalmazó édességet kaptak, melyet az első hetekben fokozatosan emelkedő adagban adtunk. A xilites édességeket rágógumi, gumicukorka és nápolyi formájában adagoltuk. A kísérlet során az édességek formáját, ízét többször változtattuk, hogy az egyhangúságot elkerüljük. A gyermekek normális étrendjét nem módosítottuk, cukorfogyasztását nem korlátoztuk. A gyermekek a kísérlet három éve alatt folyamatosan orvosi felügyelet alatt álltak. A xilites csoport ezenkívül 10% xilittartalmú nátrium-monofluorofoszfát (0,8%) tartalmú fogpasztát használt. Az összehasonlító (fluor) csoport két alcsoportból állt. Az egyik csoport: a) (n=210) naponta 200 ml tejet kapott, melyben 0,75 mg fluort adagoltunk nátriumfluorid formájában, ezek a gyermekek szorbit- és xilitmentes nátrium-monofluorofoszfát (0,8%) tartalmú fogyasztát használtak. A másik alcsoport: b) (n= 56) természetes magas fluoridtartalmú ivóvizet fogyasztott (3,00—3,42 ppmF), a kísérlet végéig ezek a gyermekek átlag 5,1 éven keresztül részesültek a fluoridprevencióban. A kontrollcsoport különböző, kereskedelemben kapható fluoros és fluormentes fogpasztákat használt. Vizsgálati módszer: A fogazat vizsgálatát a többi vizsgálattal együtt a kísérlet megkezdésekor és utána mindig ugyanabban a hónapban, évente végeztük, két (magyar és finn) team segítségével, akiket előzetesen, és a kísérlet folyamán évente kalibráltunk. A cariesvizsgálatok tükör és hegyes szonda segítségével történtek. A gyermekotthonokba hordozható felszereléseket vittünk. A fogakat rendszeresen átvilágítottuk száloptikás készülékkel, ami főleg az approximalis és occlusalis cariesek diagnosztikájában jelentett előnyt. Röntgenvizsgálatokat nem végeztünk. Az adatokat speciálisan szerkesztett, optikai leolvasásra alkalmas íveken rögzítettük, melyeken szerepelt az intézet és a gyermek kódszáma, nem és születésének adatai. A caries meghatározását Radike (28) módszere alapján végeztük, melyet a W. H. O. ajánlása (37) szerint módosítottunk. Négy mélységi fokozatot különböztettünk meg, és minden egyes fogfelszínt külön regisztráltunk. Az adatok értékelése során célunk volt meghatározni: — a cariesintenzitás (DMF-T és DMF-S) alakulását az alapvizsgálatok és a következő, éves vizsgálatok során, kísérleti csoportok szerint; — a cariesszaporulatot a xilites-, fluoros és kontrollcsoportban, életkor szerint is vizsgálva; — az esetleges várható cariesredukció mértékét a kísérleti csoportban. Az adatok analízisét a turkui Egyetem és a W. H. O. genfi számítóközpontja segítségével, más közleményünkben részletesen leírt statisztikai módszerekkel értékeltük (Scheinin 1985.). Eredmények 1. A cariesintenzitás alakulását 1981 és 1984 között, fogak (DMF-T) és fogfelszínek (DMF-S) szerint az 1.-2. ábra mutatja. Az alapvizsgálatok során a xilites csoportban szignifikánsan magasabb volt a cariesintenzitás, mint a fluoros és kontrollcsoportban. A cariesintenzitás (szuvas, tömött és hiányzó fogak és fogfelszínek egy főre eső átlaga) a három kísérleti év alatt mindhárom csoportban emelkedő tendenciát mutatott. 2. A cariesszaporulat mértékét az egyes kísérleti csoportokban a 2. táblázat mutatja. A xilit csoportban a cariesszaporulat jelentősen alacsonyabb volt, mint a két másik csoportban. Statisztikailag szignifikáns különbséget észleltünk mind a fogak, mind a fogfelszínek szerint a X/K csoport és a X/F csoport három éves cariesszaporulata között. A fogfelszínek szerinti cariesszaporulat a fluoros csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrollcsoportban (F/K). 3.-4. ábra: A cariesszaporulat alakulása az egyes csoportokban, korosztályok szerint. ESET 5. ábra: Streptococcus mutans kategóriák százalékos megoszlása a kísérleti csoportokban (Orsós M. 26.): 2449