Orvosi Hetilap, 1985. december (126. évfolyam, 48-52. szám)

1985-12-01 / 48. szám - Flautner Lajos - Tihanyi Tibor - Szécsény Andor: 101 pankreatoduodenektómia eredménye a krónikus pankreatitis kezelésében

FLAUTNER LAJOS DR., TIHANYI TIBOR DR. ÉS SZÉCSÉNY ANDOR DR. 101 pankreatoduodenektómia eredménye a krónikus pankreatitis kezelésében Pylorusmegtartásos módszer versus Whipple műtét Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Sebészeti Klinika (igazgató: Szécsény Andor dr.) Szerzők 1972—83 között krónikus pankreatitis és szövődményei kezelésére 101 pankreatoduodenektó­­miát (PD) végeztek 11,9%-os mortalitással. 16 totál PD közül 5 beteget vesztettek el, ezért ezt az eljá­rást csak kivételesen végzik. 85 részleges PD-t 8,2%­­os halálozással hajtottak végre, úgy, hogy a 48 Whipple műtétnél 7 beteg, míg a 37 pylorusmeg­tartásos PD-nél egy sem halt meg. A postoperatív szövődmények arányát a pankreas farok gyomor­ba ültetésével jelentősen csökkentették. Betegeik átlagos utánkövetési ideje 45,8 hónap volt, a túl­élési arány Whipple műtét után 60%-os, míg a py­lorusmegtartásos PD után 92,5% volt. A Whipple műtétes csoportban késői „jó” eredményt 50%-ban és marginális fekély kialakulását 4 esetben észlel­tek, míg a másik csoportban a jó minősítésűek ará­nya 82% volt és tltás 3 év után sem alakult ki. Eredményeik alapján úgy látják, hogy a pylori­­megtartásos PD pankreato-gastrostomiával megfe­lelő eljárás, amely a hagyományos Whipple-műtét magas posztoperatív és késői morbiditását és morta­­talitását jelentősen csökkenteni képes. A krónikus pankreatitis miatt végzett műtétek különböző típusai és azok eredményeinek értékel­hető összehasonlítása az irodalomban jelenleg is vita tárgya (7, 21, 26, 28). Mind a rezekciós, mind a dekompressziós megoldásoknak vannak hívei és a műtét típusának kiválasztásában sokszor elfogult, a betegek tartós ellenőrzésével nem bizonyított egyéni elvek uralkodnak (7). Az alkoholizmus terjedésével a krónikus pank­­reatitises betegek száma nőtt és nőtt az igény a pankreas fejre lokalizált folyamatok sebészi megol­dására, a pankreatoduodenektómiák végzésére is. A nehéz műtéti technika, a szövődmények magas ará­nya és a magas műtéti letalitás azonban sokáig gá­tolta e műtét terjedését. A pankreatoduodenektó­­miára szoruló betegeken végzett egyéb műtétek (by­pass) viszont nem voltak képesek a betegeket pa­naszmentessé tenni, sőt a későbbi műtét lehetősé­gét és a betegek életkilátásait kifejezetten rontot­ták (5). Klinikánkon komplex diagnosztikai vizsgála­tok alapján felállított műtéti terv szerint mind a rezekciós, mind a dekompressziós műtéteket kiter­jedten végezzük (25, 27). Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 48. szám Results of 101 pancreatoduodenectomies in the treatment of chronic panceratitis. Between 1972— 83 101 panceratoduodenectomies (PD) were perfor­med for chronic pancreatitis and its complications with a mortality of 11,9%. Total PD was performed in 16 cases with 5 postoperative deaths, therefore this type of procedure is indicated in very rare instances only. Cut of 85 partial PD 7 patients died postoperatively in the Whipple group (48 patients) while 37 patients in pylorus preserving group were performed without mortality. Postoperative comp­lications were further decreased by anastomosing the panceratic remnant into the stomach. The mean follow-up periode was 45,8 months, and the cumula­tive survival rate was only 60% following Whipple procedure, but 92,5% in the pylorus preserving group. In the Whipple group „good” late results were only 50% and marginal ulcer developed in 4 cases. In the pylorus preserving group the „good” results were 82%, and ulcer did not develope even after three years follow-up. Based on these expe­riences it is concluded that the pylorus preserving method with pancreato-gastrostomy is suitable to decrease the postoperative and late morbidity and mortality of the traditional Whipple procedure. Közleményünkben a krónikus pankreatitis és szövődményei kezelésére végzett pankreatoduode­­nektómiákat — továbbiakban PH D — elemezzük és rámutatunk azokra a diagnosztikus, technikai, stb. szempontokra, amelyek alapján jelenleg ez a műtét a krónikus pankreatitis kezelésében tartós, jó eredményt biztosító rutinbeavatkozássá válha­tott. Klinikai adatok A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Sebé­szeti Klinikáján 1972—83 december 31-ig krónikus pankreatitis miatt végzett 577 műtét között 101 pank­­reatoduodenektomiát végeztünk és közülük 12 beteget vesztettünk el (11,9%). A P­D-k száma az utóbbi évek­ben nőtt meg jelentősen, 1980-ig 25, azóta 76 műtét történt. Ezzel párhuzamosan a klinikán végzett dekom­pressziós műtétek aránya csökkent és stabilizálódott. Betegeink között 89 férfi és 12 nő volt. Átlagélet­koruk 40,2 év (23—62 év). A betegség kialakulásában 80%-ban az alkohol, 8%-ban az epekövesség, míg a hyperlipidemia, ulcus, kongenitális elváltozás 2-3-2%­­ban szerepelt mint etiológiai tényező, és csak 6%-ban volt ismeretlen a kiváltó ok. A tünetek jelentkezése és a műtéti beavatkozás időpontja között 21%-ban egy évnél rövidebb idő, míg 65%-nál 1-5 év, és 15%-nál 5—10 év telt el. A tünetek megoszlása és gyakorisága az 1. táblá­zaton elemezhető. % 2943

Next