Orvosi Hetilap, 1985. december (126. évfolyam, 48-52. szám)
1985-12-01 / 48. szám - Flautner Lajos - Tihanyi Tibor - Szécsény Andor: 101 pankreatoduodenektómia eredménye a krónikus pankreatitis kezelésében
FLAUTNER LAJOS DR., TIHANYI TIBOR DR. ÉS SZÉCSÉNY ANDOR DR. 101 pankreatoduodenektómia eredménye a krónikus pankreatitis kezelésében Pylorusmegtartásos módszer versus Whipple műtét Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Sebészeti Klinika (igazgató: Szécsény Andor dr.) Szerzők 1972—83 között krónikus pankreatitis és szövődményei kezelésére 101 pankreatoduodenektómiát (PD) végeztek 11,9%-os mortalitással. 16 totál PD közül 5 beteget vesztettek el, ezért ezt az eljárást csak kivételesen végzik. 85 részleges PD-t 8,2%os halálozással hajtottak végre, úgy, hogy a 48 Whipple műtétnél 7 beteg, míg a 37 pylorusmegtartásos PD-nél egy sem halt meg. A postoperatív szövődmények arányát a pankreas farok gyomorba ültetésével jelentősen csökkentették. Betegeik átlagos utánkövetési ideje 45,8 hónap volt, a túlélési arány Whipple műtét után 60%-os, míg a pylorusmegtartásos PD után 92,5% volt. A Whipple műtétes csoportban késői „jó” eredményt 50%-ban és marginális fekély kialakulását 4 esetben észleltek, míg a másik csoportban a jó minősítésűek aránya 82% volt és tltás 3 év után sem alakult ki. Eredményeik alapján úgy látják, hogy a pylorimegtartásos PD pankreato-gastrostomiával megfelelő eljárás, amely a hagyományos Whipple-műtét magas posztoperatív és késői morbiditását és mortatalitását jelentősen csökkenteni képes. A krónikus pankreatitis miatt végzett műtétek különböző típusai és azok eredményeinek értékelhető összehasonlítása az irodalomban jelenleg is vita tárgya (7, 21, 26, 28). Mind a rezekciós, mind a dekompressziós megoldásoknak vannak hívei és a műtét típusának kiválasztásában sokszor elfogult, a betegek tartós ellenőrzésével nem bizonyított egyéni elvek uralkodnak (7). Az alkoholizmus terjedésével a krónikus pankreatitises betegek száma nőtt és nőtt az igény a pankreas fejre lokalizált folyamatok sebészi megoldására, a pankreatoduodenektómiák végzésére is. A nehéz műtéti technika, a szövődmények magas aránya és a magas műtéti letalitás azonban sokáig gátolta e műtét terjedését. A pankreatoduodenektómiára szoruló betegeken végzett egyéb műtétek (bypass) viszont nem voltak képesek a betegeket panaszmentessé tenni, sőt a későbbi műtét lehetőségét és a betegek életkilátásait kifejezetten rontották (5). Klinikánkon komplex diagnosztikai vizsgálatok alapján felállított műtéti terv szerint mind a rezekciós, mind a dekompressziós műtéteket kiterjedten végezzük (25, 27). Orvosi Hetilap 1985. 126. évfolyam, 48. szám Results of 101 pancreatoduodenectomies in the treatment of chronic panceratitis. Between 1972— 83 101 panceratoduodenectomies (PD) were performed for chronic pancreatitis and its complications with a mortality of 11,9%. Total PD was performed in 16 cases with 5 postoperative deaths, therefore this type of procedure is indicated in very rare instances only. Cut of 85 partial PD 7 patients died postoperatively in the Whipple group (48 patients) while 37 patients in pylorus preserving group were performed without mortality. Postoperative complications were further decreased by anastomosing the panceratic remnant into the stomach. The mean follow-up periode was 45,8 months, and the cumulative survival rate was only 60% following Whipple procedure, but 92,5% in the pylorus preserving group. In the Whipple group „good” late results were only 50% and marginal ulcer developed in 4 cases. In the pylorus preserving group the „good” results were 82%, and ulcer did not develope even after three years follow-up. Based on these experiences it is concluded that the pylorus preserving method with pancreato-gastrostomy is suitable to decrease the postoperative and late morbidity and mortality of the traditional Whipple procedure. Közleményünkben a krónikus pankreatitis és szövődményei kezelésére végzett pankreatoduodenektómiákat — továbbiakban PH D — elemezzük és rámutatunk azokra a diagnosztikus, technikai, stb. szempontokra, amelyek alapján jelenleg ez a műtét a krónikus pankreatitis kezelésében tartós, jó eredményt biztosító rutinbeavatkozássá válhatott. Klinikai adatok A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 1972—83 december 31-ig krónikus pankreatitis miatt végzett 577 műtét között 101 pankreatoduodenektomiát végeztünk és közülük 12 beteget vesztettünk el (11,9%). A PD-k száma az utóbbi években nőtt meg jelentősen, 1980-ig 25, azóta 76 műtét történt. Ezzel párhuzamosan a klinikán végzett dekompressziós műtétek aránya csökkent és stabilizálódott. Betegeink között 89 férfi és 12 nő volt. Átlagéletkoruk 40,2 év (23—62 év). A betegség kialakulásában 80%-ban az alkohol, 8%-ban az epekövesség, míg a hyperlipidemia, ulcus, kongenitális elváltozás 2-3-2%ban szerepelt mint etiológiai tényező, és csak 6%-ban volt ismeretlen a kiváltó ok. A tünetek jelentkezése és a műtéti beavatkozás időpontja között 21%-ban egy évnél rövidebb idő, míg 65%-nál 1-5 év, és 15%-nál 5—10 év telt el. A tünetek megoszlása és gyakorisága az 1. táblázaton elemezhető. % 2943