Orvosi Hetilap, 1986. március (127. évfolyam, 9-13. szám)

1986-03-02 / 9. szám - Dr. Cserháti István 1930-1986

Súlyos veszteség érte a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetemet. 1986. január 22-én elhunyt Dr. Cserháti István egyetemi tanár, az orvostudo­mány doktora, az Egyetem rektora, a II. sz. Bel­gyógyászati Klinika igazgató professzora. Etes-Albertaknán született 1930-ban. Apja, aki a bányaüzemben volt vasesztergályos, 1935-től vett részt a munkásmozgalomban; anyja is a Kommunista Párt tagja volt. Ez a családi környe­zet s a bányatelepen látottak, tapasztaltak voltak meghatározói további magatartásának, munkál­kodásának. 1949-ben érettségizett Salgótarjánban — ekkor lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába. Egyetemi hallgató korában, 1949-től 1955-ig aktí­van részt vett az egyetemi ifjúsági mozgalom­ban. 1957-től volt tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Előbb a Klinikai Alapszervezet titkáraként működött, majd 1968-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetem MSZMP Végrehajtó Bizottságának titkárává választották. E tisztséget 1975-ig töltötte be. 1975-től tagja volt az MSZMP Szeged Városi Bizottságának és Végrehajtó Bi­zottságának is. 1985-ben a XIII. Pártkongresszu­son, addigi munkájának elismeréseként, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak tagja lett. Mint azt többször mesélte, 1949-ben a buda­pesti egyetemre nyert felvételt, mégis Szegeden kezdte meg tanulmányait. Ám ezt a „véletlen cserét” sohasem bánta meg, a városhoz élete vé­géig ragaszkodott, közéleti tevékenysége során érte munkálkodott. Mint embert, a csöndes szerénység, puritán­ság jellemezte. Mindig higgadt, megfontolt volt. Munkatársai nem emlékeznek arra, hogy valaha indulatosnak látták volna. Igen sok jó barátja volt, akik bármikor, bármilyen kéréssel felkeres­hették. De nemcsak barátok, közeli ismerősök, munkatársak — gyakran mások is hozzá fordul­tak; igyekezett mindenkinek segíteni. Ha nem tu­dott, az sohasem rajta múlott. Munkájában len­dületesnek, következetesnek, szívósan kitartónak ismertük meg. Igazi gyógyító orvos, jó klinikus volt. Elsőrendű feladatának a betegek ellátását tekintette. A II. sz. Belgyógyászati Klinika igaz­gatójaként megszervezte a haematológiai osztályt és ambulanciát a hozzájuk csatlakozó laborató­riumokkal. Ezek nemcsak nagyszámú beteg ellá­tását végzik (egész Dél-magyarország), de mun­kájuk — mai lehetőségeinkhez képest — magas színvonalú. A korábban már meglevő kardioló­giai osztálya tovább fejlesztette, felszereltségét 499

Next