Orvosi Hetilap, 1987. május (128. évfolyam, 18-22. szám)

1987-05-03 / 18. szám - Švejcar, Josef: A szoptatás és a rooming-in jelentősége a koragyermekkori fejlődésben

a születés előtt a magzat az anim­ális folyadékban sza­badon mozoghatott. A születés után ezt oly módon tesz­­szük folyamatosan lehetővé számára, ha a csecsemőt a megszületés után azonnal az anya kezébe adjuk. Ek­kor az anya mellén hamarosan megtalálja az emlőbim­bót és megkísérli a szopást. Ha az élet első félórájában ezt elmulasztjuk, a kereső reflex kiváltása és az emlő­bimbó megtalálása, a szopás megtanulása sokkal nehe­zebben sikerül. A gyermek fiziológiás fejlődésének ebben a korai postnatális időszakában két olyan tulajdonságával ta­lálkozunk, amely a gyermek ellátásában nagy jelentő­ségű. Az első körülmény, hogy az ébrenlét és az alvás cirkadiális ritmusa még szabálytalan. Ez szorosan ösz­­szefügg az éhségérzettel. Éhséget csak felébredéskor érez a gyermek. Ha ilyenkor nem teszik azonnal mellre, ismét elalszik, viszont ha erőszakkal felébresztik, eluta­sítja az emlőt, vagy egyáltalán nem sikerül felébresz­teni. Az élet első hónapjában az alvásközi szünetek tel­jesen szabálytalanok. Ebből következik, hogy az anya a csecsemő szükségleteit optimálisan csak akkor tudja kielégíteni, ha állandóan együtt van vele. A csecsemő fejlődését lényegesen meghatározó má­sik sajátos jelenség érzelmi természetű. A csecsemőnek az anyával a méhen belül elkezdődött együttélése most a kétoldali egymásra hatás formáját veszi fel. Ennek eredménye a csecsemőnek az anyjához egyre erősödő érzelmi kötődése, ill. az anyában az anyaság mély érzel­mi átélése, az anyai szeretet kialakulása. Ezeket az ér­zéseket mindkettőjükben jelentősen fokozza állandó együttlétük. Mindezt a bőr taktilis kontaktusai, a cse­csemő ajkával az emlőbimbó ismételt érintése, a mell gyengéd simogatása, a látáskontaktus, az anya hangja, gyermekével való gyengéd bánásmódja hívja elő és tartja fenn. Minél korábban és gyakrabban történik mindez, annál erősebben és tartósabban maradnak fenn ezek az érzések. Világos, hogy ehhez az anya jelenléte feltétlenül szükséges. Ezen a módon kaphatja meg a gyermek, mondhatnánk az ember egész életére szóló érzelmi töltését. Ha ez az újszülöttkorban elmarad, később nagyon nehéz pótolni. Az anya és gyermek kö­zötti szoros közelséget a harmadik életév végéig meg kell őrizni. Sajátságos módon azok a gyermekek, akik ilyen körülmények és lehetőségek között nőttek fel, összeha­sonlíthatatlanul határozottabbak, bátrabbak és céltu­datosabbak, mint egyébként, az anya közelében kiala­kult biztonságérzetük egész életükre kihat. A „room­­ing-in’’-rendszerben megismert bensőséges kapcsolat a gyermek mintaképe lesz egy életen át, az anya szemé­lye példázza számára az örök szeretet és biztonság for­rását. Enélkül a gyermekeken deprivációs jelenségek alakulhatnak ki minden számunkra jól ismert jelekkel, ami kihat magára az egyénre, a családra, sőt az egész társadalomra, annak jellemző következményeivel. Így alakul ki a szeretet, a jóindulat és a gyengédség nélküli aszociális magatartásforma, amivel sajnos oly gyak­ran van módunk találkozni (3). Az emberi biológia itt jelzett adataiból kitűnik, hogy a fejlődés folyamatát egészében kell szemlélni. Ha a szülő asszony és gyermeke gondozásában ezen életszakasz alapvető biológiai sajátosságaiból indulunk ki, törekvésünknek az evolúciós folyamat egészére, azaz a szülés előtti időre, a születésre és a születés utáni pe­riódusra ki kell terjednie. Manapság, amikor az orvosi figyelem túlzottan a technikai megoldások irányába terelődött el, hangsú­lyozni kell, hogy a születéssel, az újszülött-ellátással összefüggő problémák megoldásának nem ez az útja. Fontos, hogy visszatérjünk a régi hagyományokhoz, amikor a terhes asszonyok rendkívüli kíméletet élvez­tek és amikor az asszony és a család életében a szülés volt a legnagyobb ünnepnap. Az asszony áldozatválla­lásáért elsősorban a férjétől, de a társadalomtól hálát érzett. Kell hogy a férj az asszony örömünnepében osz­tozzon, háláját és szeretetét oly módon fejezze ki, hogy legyen jelen a szülésnél. Az apa jelenléte is több szem­pontól hasznosnak bizonyult (9). Ez mindenekelőtt a szülő asszonyra megnyugtatóan hat. A közös élmény jelentősen fokozza a férj—feleség közötti felelősség el­mélyítését, a férjnek a családja iránti felelősségérzetét, gyermeke iránti szeretetét. Ezen a ponton lehetséges, hogy mindez a válások gyakoriságát is mérsékelheti. A rooming-in-rendszer a gyakorlatban­ a rooming­­in-rendszer nem igényel különleges technikai feltétele­ket. Ezt az ápolási formát minden kórházban meg lehet nagyobb befektetés nélkül valósítani (2, 7). A fő cél: az anya és újszülött együttléte egyszerű eszközökkel elér­hető. Kettőjük közötti ismételt és szoros kontaktus az anyában fokozottabb mértékben váltja ki gyermeke iránti ragaszkodását. Természetes érzésként ébred fel benne az a vágy, hogy gyermekét saját tejével táplálja. Ez a tejelválasztás egyik legerősebb ingere. Pontos, hogy mindezt a szülőintézet dolgozói, orvosok és ápoló­nők szeretetteljes, bizakodó, gyengéd légkör megterem­tésével segítsék elő. Súlyos hiba lenne a szülő asszonyt, különösen az első gyermek érkezésekor gondjaiban magára hagyni. Emberben az újszülöttgondozás nem genetikailag de­terminált ösztönös tevékenység, azt úgy kell valakitől az asszonynak megtanulnia. Ez a feladat a szülőintézet­ben az ápolónőkre vár. Úgy, mint a régi háznál történő szüléseknél a bába, vagy nagymama, ő is folyamatos tanáccsal kell hogy segítse a gyermekágyas asszonyt. Enélkül az anyát kétségbeesés foghatja el, ami súlyosan veszélyezteti a gyermekkel való helyes bánásmód elsa­játítását, a szoptatás sikerét. Mindebben a többi gyer­mekágyas asszony is segítségére lehet. Ezért jobb, ha a rooming-in-rendszer céljára többágyas egységeket ala­kítunk ki. Ágylétszám tekintetében optimálisan a 3-4 ágyas szoba, de ennél nagyobb ágylétszámú szobák is alkal­masak a célra. Még a nagy kórtermekben sem panasz­kodnak az asszonyok a gyermeksírásra. Az állandó együttlét révén az asszonyok hamar felismerik, mikor jelez éhséget a csecsemő, ekkor azonnal mellre téve, a csecsemő nyugtalansága megszűnik. Általános tapasz­talat, hogy rooming-in-ápolás esetén a csecsemők keve­sebbet sírnak. Ha arra lehetőség adódik, a rooming-in céljára 4 ágyas egységek ajánlhatók. Ilyenkor is ezeket két­ágyas egységekre választjuk szét, amelyeket egy közös előszobából lehet megközelíteni. Mindehhez WC és für­dőszoba csatlakozik, ahol a csecsemő fürösztésére is biz­tosítjuk a feltételeket. A fürösztés és mellretevés szülőszobai „szertar­tása” után két órán belül közvetlenül ide kerül az új­szülött anyjával együtt. Ilyen körülmények esetén rit­kán hallunk olyan panaszról, hogy az anya a szülés utáni első éjszaka nem tud aludni. Ugyanis ezt is in-

Next