Orvosi Hetilap, 1987. május (128. évfolyam, 18-22. szám)
1987-05-03 / 18. szám - Švejcar, Josef: A szoptatás és a rooming-in jelentősége a koragyermekkori fejlődésben
a születés előtt a magzat az animális folyadékban szabadon mozoghatott. A születés után ezt oly módon teszszük folyamatosan lehetővé számára, ha a csecsemőt a megszületés után azonnal az anya kezébe adjuk. Ekkor az anya mellén hamarosan megtalálja az emlőbimbót és megkísérli a szopást. Ha az élet első félórájában ezt elmulasztjuk, a kereső reflex kiváltása és az emlőbimbó megtalálása, a szopás megtanulása sokkal nehezebben sikerül. A gyermek fiziológiás fejlődésének ebben a korai postnatális időszakában két olyan tulajdonságával találkozunk, amely a gyermek ellátásában nagy jelentőségű. Az első körülmény, hogy az ébrenlét és az alvás cirkadiális ritmusa még szabálytalan. Ez szorosan öszszefügg az éhségérzettel. Éhséget csak felébredéskor érez a gyermek. Ha ilyenkor nem teszik azonnal mellre, ismét elalszik, viszont ha erőszakkal felébresztik, elutasítja az emlőt, vagy egyáltalán nem sikerül felébreszteni. Az élet első hónapjában az alvásközi szünetek teljesen szabálytalanok. Ebből következik, hogy az anya a csecsemő szükségleteit optimálisan csak akkor tudja kielégíteni, ha állandóan együtt van vele. A csecsemő fejlődését lényegesen meghatározó másik sajátos jelenség érzelmi természetű. A csecsemőnek az anyával a méhen belül elkezdődött együttélése most a kétoldali egymásra hatás formáját veszi fel. Ennek eredménye a csecsemőnek az anyjához egyre erősödő érzelmi kötődése, ill. az anyában az anyaság mély érzelmi átélése, az anyai szeretet kialakulása. Ezeket az érzéseket mindkettőjükben jelentősen fokozza állandó együttlétük. Mindezt a bőr taktilis kontaktusai, a csecsemő ajkával az emlőbimbó ismételt érintése, a mell gyengéd simogatása, a látáskontaktus, az anya hangja, gyermekével való gyengéd bánásmódja hívja elő és tartja fenn. Minél korábban és gyakrabban történik mindez, annál erősebben és tartósabban maradnak fenn ezek az érzések. Világos, hogy ehhez az anya jelenléte feltétlenül szükséges. Ezen a módon kaphatja meg a gyermek, mondhatnánk az ember egész életére szóló érzelmi töltését. Ha ez az újszülöttkorban elmarad, később nagyon nehéz pótolni. Az anya és gyermek közötti szoros közelséget a harmadik életév végéig meg kell őrizni. Sajátságos módon azok a gyermekek, akik ilyen körülmények és lehetőségek között nőttek fel, összehasonlíthatatlanul határozottabbak, bátrabbak és céltudatosabbak, mint egyébként, az anya közelében kialakult biztonságérzetük egész életükre kihat. A „rooming-in’’-rendszerben megismert bensőséges kapcsolat a gyermek mintaképe lesz egy életen át, az anya személye példázza számára az örök szeretet és biztonság forrását. Enélkül a gyermekeken deprivációs jelenségek alakulhatnak ki minden számunkra jól ismert jelekkel, ami kihat magára az egyénre, a családra, sőt az egész társadalomra, annak jellemző következményeivel. Így alakul ki a szeretet, a jóindulat és a gyengédség nélküli aszociális magatartásforma, amivel sajnos oly gyakran van módunk találkozni (3). Az emberi biológia itt jelzett adataiból kitűnik, hogy a fejlődés folyamatát egészében kell szemlélni. Ha a szülő asszony és gyermeke gondozásában ezen életszakasz alapvető biológiai sajátosságaiból indulunk ki, törekvésünknek az evolúciós folyamat egészére, azaz a szülés előtti időre, a születésre és a születés utáni periódusra ki kell terjednie. Manapság, amikor az orvosi figyelem túlzottan a technikai megoldások irányába terelődött el, hangsúlyozni kell, hogy a születéssel, az újszülött-ellátással összefüggő problémák megoldásának nem ez az útja. Fontos, hogy visszatérjünk a régi hagyományokhoz, amikor a terhes asszonyok rendkívüli kíméletet élveztek és amikor az asszony és a család életében a szülés volt a legnagyobb ünnepnap. Az asszony áldozatvállalásáért elsősorban a férjétől, de a társadalomtól hálát érzett. Kell hogy a férj az asszony örömünnepében osztozzon, háláját és szeretetét oly módon fejezze ki, hogy legyen jelen a szülésnél. Az apa jelenléte is több szempontól hasznosnak bizonyult (9). Ez mindenekelőtt a szülő asszonyra megnyugtatóan hat. A közös élmény jelentősen fokozza a férj—feleség közötti felelősség elmélyítését, a férjnek a családja iránti felelősségérzetét, gyermeke iránti szeretetét. Ezen a ponton lehetséges, hogy mindez a válások gyakoriságát is mérsékelheti. A rooming-in-rendszer a gyakorlatban a roomingin-rendszer nem igényel különleges technikai feltételeket. Ezt az ápolási formát minden kórházban meg lehet nagyobb befektetés nélkül valósítani (2, 7). A fő cél: az anya és újszülött együttléte egyszerű eszközökkel elérhető. Kettőjük közötti ismételt és szoros kontaktus az anyában fokozottabb mértékben váltja ki gyermeke iránti ragaszkodását. Természetes érzésként ébred fel benne az a vágy, hogy gyermekét saját tejével táplálja. Ez a tejelválasztás egyik legerősebb ingere. Pontos, hogy mindezt a szülőintézet dolgozói, orvosok és ápolónők szeretetteljes, bizakodó, gyengéd légkör megteremtésével segítsék elő. Súlyos hiba lenne a szülő asszonyt, különösen az első gyermek érkezésekor gondjaiban magára hagyni. Emberben az újszülöttgondozás nem genetikailag determinált ösztönös tevékenység, azt úgy kell valakitől az asszonynak megtanulnia. Ez a feladat a szülőintézetben az ápolónőkre vár. Úgy, mint a régi háznál történő szüléseknél a bába, vagy nagymama, ő is folyamatos tanáccsal kell hogy segítse a gyermekágyas asszonyt. Enélkül az anyát kétségbeesés foghatja el, ami súlyosan veszélyezteti a gyermekkel való helyes bánásmód elsajátítását, a szoptatás sikerét. Mindebben a többi gyermekágyas asszony is segítségére lehet. Ezért jobb, ha a rooming-in-rendszer céljára többágyas egységeket alakítunk ki. Ágylétszám tekintetében optimálisan a 3-4 ágyas szoba, de ennél nagyobb ágylétszámú szobák is alkalmasak a célra. Még a nagy kórtermekben sem panaszkodnak az asszonyok a gyermeksírásra. Az állandó együttlét révén az asszonyok hamar felismerik, mikor jelez éhséget a csecsemő, ekkor azonnal mellre téve, a csecsemő nyugtalansága megszűnik. Általános tapasztalat, hogy rooming-in-ápolás esetén a csecsemők kevesebbet sírnak. Ha arra lehetőség adódik, a rooming-in céljára 4 ágyas egységek ajánlhatók. Ilyenkor is ezeket kétágyas egységekre választjuk szét, amelyeket egy közös előszobából lehet megközelíteni. Mindehhez WC és fürdőszoba csatlakozik, ahol a csecsemő fürösztésére is biztosítjuk a feltételeket. A fürösztés és mellretevés szülőszobai „szertartása” után két órán belül közvetlenül ide kerül az újszülött anyjával együtt. Ilyen körülmények esetén ritkán hallunk olyan panaszról, hogy az anya a szülés utáni első éjszaka nem tud aludni. Ugyanis ezt is in-